|
30.rész - Anya leszel!
Pflore 2010.07.11. 19:03
Gyorsan eltelt ez a két nap, sőt… még az ősz is Németországban, és máris azon kaptam magam, hogy szakadó hóban vezetek az esküvő helyszínére, ami két hét múlva lesz.
Két hét.
Utána már házas férfi lesz egy másik nő oldalán. Nem akarom, hogy elvegye Nora-t. Szeretem, és nem érdekel, mennyire vagyok önző, de kell nekem.
De hiába, elveszítem őt. Nem mintha együtt lettünk volna, de az, mikor a barlangba voltunk… tudtam, hogy mi egyek vagyunk, összetartozunk.
A gondolat menetemet a telefonom csörgése törte meg, amit kihangosítva tettem a tartójába.
- Amelia Rieder, tessék.
- Szia – hallottam meg Angi hangját – vezetsz?
- Szia, aha. Miért mi van?
- Parkolj le valahol.
- Oké – lekanyarodtam és leállítottam a motort – mond.
- Kapaszkodj meg.
- Angela!
- Terhes vagyok.
Hatásszünet. Csak meredten bámultam magam elé és próbáltam feldolgozni, amit mondott. Terhes. Úristen, Angela terhes!
- Itt vagy? – szólt bele a telefonba barátnőm, biztos vigyorgott, hallottam a hangján.
- Terhes vagy.
- Igen.
- Anya leszel.
- Igen – nevetett fel.
- Istenem Angi, terhes vagy!
- Igen! – nevetett jobban – istenem olyan boldog vagyok!
- Georg tudja már?
- Nem, dolgozik. Ma voltam az orvosnál, négy hónapos vagyok.
- Négy hónapos? – tátottam el a szám – és nem voltak rosszulléteid?
- Nem mindenkinek vannak.
- Igaz. Akkor gondolom, este mondod el neki.
- Igen.
- Kíváncsi vagyok a reakciójára.
- Úgy gondoltam, hogy át jöhetnél, este itt lesznek a fiúk is.
- És a szűk körben mondod el neki?
- Bizony. Vettem babacipőt ilyen kis dobozban.
- Amilyen dinka tuti nem fog leesni neki – nevetve
- Jaj, ne légy gonosz.
- Mikorra menjek át?
- Nyolc.
- Rendben, ott leszek. De most le kell, tegyelek, mert melózok.
- Oké, akkor este.
- Vigyázz magadra.
- Te is, puszi
- Puszi.
Terhes, te jó ég!
Most már tényleg irigylem őt. Férjnél van ráadásul még babát is várnak. Csak én vagyok ilyen szerencsétlen a magánéletben?
Lehet Tommal kéne próbálkoznom.
Jézusom, Amy ne légy hülye!
Az úton végig Angi és a baba járt az eszemben. Én is szeretnék egy kis babát, benne vagyok abban a korban. De hogy is lehetne babám, ha még apa jelöltem sincs?
Mikor oda értem, leparkoltam és bementem az épületbe, ahol már Bill és Nora is várt.
- Sziasztok – köszöntem nekik két puszival.
- Szia – köszöntek egyszerre.
- Na, hogy tetszik? – néztem Billre, mivel ő először járt ott.
- Nagyon jó választás – bólogatott elismerően – tetszik.
- Akkor jó, hamarosan megjön a tánctanár.
- Muszáj ez a táncosdi?
- Kicsim, minden esküvőn van – nézett fel leendő férjére Nora.
- Így igaz – helyeseltem.
Ahogy megjött a tánctanár én leültem az egyik székre és figyeltem őket. Bill édesen bénázott és szentségelt, hogy ő nem fog táncolni, mert nem tud. Mosolyogva néztem végig, ahogy próbálkozik és közben azon gondolkoztam milyen jó is lenne ha Nora helyett én tanulnék ott vele, összeölelkezve és nevetgélve. Olyan jó lenne.
Három órán keresztül gyakoroltak, majd mikor végeztünk külön kocsival elindultunk vissza a városba.
Haza érve elmentem zuhanyozni és hajat mosni, hogy időre elkészüljek. Mivel a zuhanyzással fél nyolckor lettem készen sietősen szárítottam be loknikra a hajam és vettem fel egy csinos nadrágot és felsőt, kisminkeltem magam és feltettem a kedvenc fülbevalóm a hozzá tartozó kellékekkel, megfogtam a táskám és felvéve a cipőm, kimentem az autóhoz, visszasietve bezártam a házat, végül elindultam Angi-ék felé.
Mikor odaértem óvatosan kiszálltam mivel eléggé csúszott, leriasztóztam az autóm és az ajtóhoz lépve becsöngettem.
- Szia csajszi – köszönt Georg egy puszival.
- Szia – léptem beljebb – oh, rám vártatok?
- A fiúk is nem rég jöttek – kísért be a nappaliba ahol már Tom, Gustav és Bill ültek.
- Sziasztok – intettem nekik.
- Szia – köszöntek, majd felálltak és egyenként köszöntek.
- Angi?
- Fent van – Georg, felmutatva az emeletre.
- Akkor felmegyek – kaptam le a cipőm és felsiettem – szia – nyitottam be a szobába.
- Amy – ölelt magához szorosan.
- Annyira örülök neked baba – öleltem szorosan.
- Nagyon izgulok – tolt el magától.
- Elhiszem, de nem lesz gond. Mutasd a cipőt.
- Tessék – adta kezembe az iciri-piciri babacipőt.
- Oh, istenem – néztem végig alaposan – de aranyos.
- Ugye? Elterveztem hogyan lesz.
- Na hogy?
- Georg úgy is ki fog járni a konyhába, hogy a fiúknak sört hozzon. Akkor oda teszem a dohányzóasztalra és mikor visszajön. Meglátja.
- Tuti nem fogja érteni, mi van.
- Nem baj, majd leesik neki.
- Remélhetőleg – nevettem fel.
- Na, menjünk – tette el a kis cipőt és lementünk a többiekhez.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
