A kocsiban v�gig cs�ndben �ltem, sokkal jobb a kapcsolatunk, mint ha szeret�k lenn�nk? Nem �rtem, hogy lehetne jobb? Hiszen titkol�zunk, � hamarosan megh�zasodik.

Hi�ba pr�b�lom, nem tudom felfogni, mit akar ezzel.

Az �tteremhez �rve, gondosan befordult a parkol�ba kiseg�tett �s az aut� le riaszt�z�sa ut�n �tkarolva a v�llam bement�nk.

Ahogy bel�pt�nk az ajt�n t�tva maradt a sz�m, latinos zene sz�lt a parketten rengetegen t�ncoltak.

-         Egy Salsa club? – fordultam Bill fel�.

-         �tterem – k�rte ki mag�nak – a legjobb t�ncos hely eg�sz Hamburgban.

-         Most komolyan ide hozt�l? – nevettem fel.

-         Nem tetszik?

-         De nagyon is. Csak nem tudok t�ncolni.

-         Ugyan, mindenki tud – fogta meg a kezem �s m�r is a t�ncparketten tal�ltam magam.

-         Ne, Bill k�rlek. �n t�nyleg nem tudok… - be akartam fejezni, de t�nyleg, de mikor megl�ttam azt a p�rt a parkett k�zep�n. Biztos voltam benne, hogy verseny t�ncosok, hib�tlanul �s �sszhangban t�ncoltak. Teljesen megbabon�ztak, csak b�multam �ket.

-         J�… lehet, hogy nem tudok �gy t�ncolni – z�kkentett ki Bill a p�rt n�zve –de az�rt tudok valamit – kapta el �jra a karom �s kezdett el t�ncolni. Nevettem b�n�z�saimon, de Bill kitart�an vezetett tov�bb �s a v�g�re el�g j� p�ros lett�nk. Nem gondoltam volna, hogy tud Sals�zni. Nagyon szexin nyomta.

-         Istenem – �ltem le a lefoglalt asztalunkhoz kifulladva.

-         Na, mi az? – vigyorgott r�m az asztalra k�ny�k�lve.

-         Hol tanult�l meg �gy t�ncolni?

V�llat vont.

-         Mindig is �rdekelt a t�nc, b�r ez soha nem l�tszott – kortyolt bele az �sv�nyviz�be.

-        Milyen kis titkokat tudok meg �nr�l Herr Kaulitz – d�ltem h�tra vigyorogva.

-        H�t, van egy p�r – d�lt h�tra � is.

-        Na, majd kik�rdezlek – kacsintottam r� – de j� ez a sz�m – kezdtem el �l�helyzetben ringat�zni – t�ncoljunk – pattantam fel.

-        Nem esz�nk el�tte?

-        Ut�na csak lelankad a kedvem, gyere – fogtam meg a kez�t �s h�ztam a t�nc parkettre.

Rengeteget t�ncoltunk, �s mikor m�r v�gleg �gy �rezt�k sz�t ment a l�bunk, le�lt�nk �s rendelt�nk vacsor�t, amit besz�lget�sek �s nevet�sek k�z�tt fogyasztottunk el.

Az �ton hazafel� nagyon j� kedvem volt, a r�di� sz�lt �s �n �nekeltem. Lehet, hogy Bill agy�ra mentem, de olyan j� kedvem volt, hogy nem �rdekelt. Csak �nekeltem, ahogy a torkomon kif�rt.

-         Te azt�n p�r�gsz – nevetett Bill mikor lej�rt a CD.

-         A te hib�d – mutattam r� – miattad van.

-         �s �n �r�l�k is neki. �r�l�k, hogy j�l �rezted magad.

-         Soha nem voltam ilyen j�l Bill. T�nyleg, �s m�g r�szeg sem vagyok – nevettem fel.

-         Pedig mondtam, hogy nyugodtan igy�l.

-         Valld be, hogy le akart�l itatni - n�ztem r� �sszesz�k�lt szemekkel.

-         Amy, nem vagyok ilyen – mosolygott r�m – szeretem, mikor be vagy kicsit csiccsentve.

-         Egyszer l�tt�l r�szegen.

-         Akkor is ellen�llhatatlan volt�l.

-         Mikor? Akkor mikor a WC f�l� g�rnyedve h�nytam? – vontam fel a szem�ld�k�m.

-         J�… akkor t�nyleg nem – nevetett fel.

-         Na, l�tod, ne hazudozz.

-         Nem hazudtam.

-         Basszus most nem fogok tudni aludni… �s holnap dolgozom.

-         �n is – vonta meg a v�ll�t.

-         Nora mikor j�n vissza?

-         Most ez komoly?

-         Micsoda?

-         Hogy Nora fel�l k�rdez�sk�dsz?

-         Sajn�lom.

-         �szint�n �r�l�k, hogy nincs a k�zelemben.

-         Bonyolult a ti kapcsolatotok.

-         Ez m�r nem kapcsolat. �rdek.

-         Ha az �n ap�m arra k�rne, hogy a hal�la el�tt esk�dj�nk �ssze. Nem tenn�m meg.

-         Mi?

-         Nora hely�ben, nem szereted �t �s szerintem ezt � is tudja, nem tenn�m meg. Nem l�pn�k veled az olt�r el�, az�rt mert ap�m ezt akarn�.

-         Komolyan? – teljesen megd�bbenve n�zett r�m, majd vissza az �tra.

-         B�rmennyire f�jna… elengedn�lek.

-         Te olyan m�s vagy, te komolyan. Csupa sz�v �s im�dni val�.

Zavarba estem, t�kre zavarba hozott �s csak �gy pirultam.

Csak mosolygott zavarts�gomon �s ink�bb cs�ndben vezett�nk tov�bb, a h�zhoz �rve �riemberk�nt nyitotta ki nekem az ajt�t �s seg�tett is ki.

-          J�l �reztem magam – k�s�rt az ajt�hoz.

-          �n is, k�sz�n�m sz�pen ezt a t�ncos vacsor�t.

-          �n k�sz�n�m, hogy elj�tt�l – mosolygott r�m, majd a kez�t a tark�mra cs�sztatva h�zott mag�hoz �s b�cs�zott el egy hossz� �s romantikus cs�kkal.

M�snap reggel boldogan keltem ki az �gyb�l �s dudor�szva k�sz�ltem el, az aut�ban �lve a kedvenc dalom �nekelve fordultam be a c�g �p�let�hez.

-          J� reggelt – l�ptem be.

-          J� reggelt Amelia – k�sz�nt�tt a recepci�s. – Egy h�lgy v�r az irod�d el�tt.

-          K�sz�n�m – ker�ltem ki a recepci�s pultot �s mentem az irod�mhoz – j� reggelt – l�ptem a n�h�z, aki amint megl�tott azonnal fel�llt, nem volt olyan id�s a negyvenes �veiben lehetett, gy�ny�r� barna haja l�farokba volt fogva �s nagyon eleg�ns koszt�mben volt.

-          Amelia Rieder?

-          �n lenn�k, �s �nben kit tisztelhetek?

Nem v�laszolt, csak n�zett, b�mult r�m hatalmas d�bbenettel.

Ennek mi a baja?

-         H�lgyem, j�l van?

-         Persze, sajn�lom… - z�kkent ki – az �n nevem Gratia Fischer.

Olyan furcsa volt nekem ez a n� �s annyira ismer�s.