|
3.rsz
... 2010.07.15. 18:05
Az ajt fel fordultam s egy szke haj lnyt pillantottam meg, gynyr baba arca szpen ki volt sminkelve, a haja sszefogva s a frufrujt csattokkal tzte fel.
- Sajnlom, biztos egyedl szeretnl lenni – szlalt meg ismt, majd indulni kszlt.
- Ne, maradj, krlek. – nztem r knyrgen.
- Rendben – blintott, majd tstlva a padok kztt mellm lpett. – Svenja Krieger vagyok – nyjtotta felm a kezt, amit gyengden szortottam meg – nem szeretnl ki menni? – engedte el a kezem majd a prknyra knyklve kinzett.
- Nem, nincs kedvem a sok ismeretlenhez. – szlaltam meg csendesen.
- Ez rthet, sajnlom, ami a mamddal trtnt. – mondta halkan.
- n vagyok ilyen szerencstlen, 2 v alatt 3 olyan embert vesztettem el, akiket mindennl jobban szerettem.
- Kiket? – fordult felm.
- A btym 1 ve halt meg autbalesetben, a papm, agyvrzsben s a mamm, belehalt a fjdalomba, amit a papa halla miatt rzett.
- Oh, istenem ez borzaszt. – tette a kezt a htamra – sajnlom.
- Nem tudok mit tenni, meg trtnt – halkan – de br ne trtnt volna meg. – csuklott el a hangom majd reztem, hogy a knnyeim ismt utat trnek.
- Gyere ide. – mondta knnyedn majd maghoz hzott s tlelt, vgasztalt, ami nagyon jl esett, hiszen nem is ismer, mg is itt van s vgasztal.
***
A tbbi rn mr Svenja mellett ltem, sszebartkoztunk, br n nem igazn trsalogtam, inkbb meslt az iskolrl, a dikokrl, tanrokrl. Az 5. ra utni sznetben mr engedtem neki, s kimentem vele az udvarra, cserbe htra vitt az udvar vgbe egy hatalmas fa al, ahol 1 pad pihent, arra ltnk r. Itt szinte senki nem volt, rajtunk kvl.
- Van bartod? – krdezte meg, miutn felltnk a tmlra.
- Nincs. – feleltem halkan.
- s volt mr? – kvncsiskodott tovbb, n pedig r nztem. – mi van? – rtetlenkedett – csak ismerkedem – vigyorodott el, mire felshajtva vlaszoltam.
- Volt, egyszer.
- Hny ves voltl?
- Aj Svenja!
- Krlek – nzett rm a szp kk szemvel.
- 15 ves voltam, a srcot Andreasnak hvtk.
- Milyen Andreas? – nzett rm hatalmas szemekkel.
- Klein, Andreas Klein. – mondtam
- Te j g.
- Mi az, mi van?
- Andreas ide jr, flttnk eggyel.
- Komolyan? – lepdtem meg.
- Igen. –blintott. – mirt szaktottatok?
- 3 hnapig jrtunk, aztn kihlt a kapcsolat, ennyi. – vontam meg a vllam, s reztem, hogy kezdek felengedni. – szerinted mg emlkszik rm?
- Ezt mindjrt megtudjuk. – fogta meg a kezem, majd leugrott a padrl engem maga utn hzva, s oda mentnk a foci plyra, ahol fikbl ll csapat „llomsozott”.
- k a kemny mag? – krdeztem oda fele.
- Valami olyasmi, minden lny odig vannak rtk, fleg Andreasrt s a legjobb bartjrt, Tomrt – felelte majd Svenja utat trve Andreas el furakodott.
- Szia szszi. – ksznt neki vigyorogva Andreas, sokkal frfiasabb lett, mint rgen volt.
- Szia Andy, emlkszel Vikire? – lktt engem egy kicsivel elrbb.
- Ki ez a csaj? – szlalt meg egy magas, b ruhs, fonatos src.
- Viki? – dbbent le Andy.
- Szia. – emeltem fel a kezem kszns kpen – rg lttalak.
- Te j g, de megvltoztl – mrt vgig, majd meglelt – csajszi – tolt el magtl mosolyogva – meslj, hogy vagy?
- Menjetek el a fa al, beszlgessetek. – noszogatott Svenja.
- Gyere – karolt t Andy majd elindultunk vissza a fa al.
- Ki ez a csaj? – krdezett r ismt a src.
- Viktoria Fischer, az j osztlytrsam, s Andreas rgi bartnje. – adta meg a vlaszt.
- Ez a magba fordult tyk? – krdezte meg kis gnnyal.
- Te is magadba fordulnl Tom, ha Simone meghalna. – nzett r mrgesen, majd elment, ott hagyva a trsasgot.
- Na meslj – ltnk le a padra – hogy van Jrgen?
- Jl – blintottam –Emilyvel nagyon jl megrtik egymst.
- Az a j, s Carla? – krdezett ismt mosolyogva, de miutn ltta az elhomlyosodott tekintetem a mosolya lehervadt – Viki?
- Anya meghalt. – halkan
- istenem, nem tudtam Viki, annyira sajnlom – lelt meg azonnal, anya s mindig imdtk egymst, a szaktsunk utn is j bartok maradtunk, amg el nem kltztt ide, Hamburgba.
- Csak ne sajnlj – toltam el – mindenki sajnl, s az csak rosszabb – shajtottam fel.
- De, mikor? Hogyan s mirt? Olyan fiatal volt mg. – rtetlenkedett dbbenten.
- 1 hete, tegnap volt a temets, azutn jttem ide apuval, rkos volt, ksn diagnosztizltk s mr nem tudtk megmenteni.
- Nyugodjon bkben – nzett fel az gre, majd ismt rm – gondolom, nem viseled valami jl.
- Svenjnak hla, kezdek magamhoz trni egy kicsit, nem hagy depizni – mosolyodtam el, elszr mita anya meghalt.
- Svenja ilyen, mindig mosolyog, ha meglt valakit, aki szomor azonnal r csimpaszkodik, s addig nem szll le rla, amg nem ltja nevetni az illett.
- Igen, szre vettem – blintottam.
- Apud ugyan ott lakik, mint eddig, nem? Vagyis laktok.
- Igen – blintok
- Akkor csak 3 utca vlaszt el – vigyorodott el – hinyoztl – karolta t a vllam.
- Te is nekem – nyltam t a karja alatt majd az oldaln sszekulcsolva az ujjaim, leltem magamhoz.
- Hny ves is vagy most? – krdezte meg vigyorogva
- Mintha nem tudnd.
- 12?
- 17, te bolond. – csptem meg az oldalt.
- Oh, tnyleg, de feledkeny vagyok.
- Nem, te hlye vagy, nem feledkeny.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
