|
6.rész
... 2010.07.16. 13:47
Nem szólt semmit csak kedvesen elmosolyodott.
- Akkor mész Svenért? – kérdezett rá Andreas.
- Persze, már megyek is – lóbálta meg a kocsi kulcsait, majd sarkon fordult és kisétált a házból.
- Gyere, segíts kihozni a hűtőből a kaját. – biccentett a fejével majd elindult a hűtőhöz, én pedig követtem, majd 4 hatalmas tálcát tettünk ki az asztalra.
- Hányan jönnek? - nyaltam le az ujjamról a majonézt.
- Úgy 10-15 emberre számítok, baráti kör.
- Akkor jó sok barátod van – dőltem neki a konyha pultnak.
- Nem mindenki az én haverom, lesznek Tom haverjai közül is, akiket csak látásból ismerek, és beszéltünk 2 mondatot.
- Értem – bólintottam – szépen átrendeztétek a laskást.
- Tom segített, tudod anyáék most, Franciaországban vannak, „pihennek”, Tom sokszor van itt.
- Nagyon jó barátok vagytok?
- Igen, a legjobbak.
- Akkor miért nem láttam veled, régen?
- Ez hosszú történet.
- Ráérek. –mosolyodtam el.
- Hát, akkor nem voltunk valami jóban.
- Miért nem?
- Olyan rohadt kíváncsi vagy. – csóválta meg a fejét vigyorogva.
- Nem ezt kérdeztem. – morogva.
- Nyugi Roti, azért ne egyél meg. – nevetett fel. ( Roti= Rottweiler )
- Szóval?
- Azt hittem, hogy átverte a barátom.
- Lány?
- Igen, az. Lefeküdt vele, utána nem találkoztak többet, a lány sírva jött hozzám, hogy Tom dobta, és nem akarja őt látni, erre én bepöccentem és neki mentem.
- Megverted?
- Csak egy kicsit, aztán hagytam szóhoz jutni, és elmondta, hogy a csaj mondta, hogy nem akar többet tőle, hagyja békén.
- És te elhitted?
- El, mivel többen fültanúi voltak a dolognak.
- Szegény Tom, biztos jó nagyot kapott.
- Ő sem kímélt, felszakadt a szemöldököm és a szám.
- Neki mi baja lett?
- Eltörtem az orrát és kiszakítottam a piercingjét a szájából.
- Í. Az fájhatott – kaptam a számhoz, már a gondolattól megfájdult az ajkam.
- De látod, ismét van neki. – mosolyodott el.
- És nagyon tetszik.
- Nocsak. – vigyorodott el.
- Aj, nem tetszik csak a piercingje.
***
- Szia Viki – lépett elém Sven.
- Szia – adtam neki 3 puszit – sokat készülődsz?
- Csak egy kicsit – nevetett – szegény Tom csak háromnegyed órát várt rám.
- De legalább már itt vagy, és nagyon jól nézel ki – dicsértem meg, ugyan is tényleg nagyon jól nézett ki, vagyis inkább dögösen. Tuti Andyt akarja levadászni.
Az este jól kezdődött, Sven folyton itatott szóval egy idő után nagyon nem akartam haza menni.
- És hogy hívnak? – kérdezte meg az egyik srác, aki felkért táncolni, utána pedig a konyha falnak dőlve beszélgetni kezdtünk.
- Viktoria, de a Vikinek szólít mindenki, és téged?
- Én Max vagyok. – mosolygott aranyosan – figyelj, van valami, ami tutira, jó kedvre derít.
- Igazán? – kérdeztem vissza felvont szemöldökkel.
- Húzz el Max – a fejem a hang irányába kaptam, Tom lépett oda hozzánk, és nem épp kedvesen nézett Max-ra.
- Haver, csak ismerkedem.
- Igen, csak éppen Viki nem kér a mocskos dolgaidból – vágta hozzá mérgesen.
- Miféle mocskos dolgaimról? Vigyázz hogy beszélsz ember.
- Nem fogod bedrogozni, másrészt meg nem emlékszem, hogy meg lettél volna hívva.
- Rohadj meg Kaulitz – fröcsögte, majd elviharzott, és kilépett a házból.
Döbbenten néztem az ajtóra, majd Tomra.
- Max elég durván drogozik.- adta meg a választ.
- Üm, ezt nem tudtam.
- Most már tudod, kerüld el, ha jót akarsz magadnak. – sarkon fordult és elindult, de én a keze után kaptam, ami szinte elnyelte az én apró kézfejem, és kellemesen meleg és puha volt.
- Köszönöm – mondtam a szemébe nézve, mikor kérdőn visszafordult, majd mosolyogva kacsintott egyet és elveszett a tömegben.
Furcsa érzés kerített hatalmába, olyan biztonságban éreztem magam, mikor mellettem állt, és kellemes bizsergetés járta át a testem mikor megfogtam a kezét.
Éreztem, hogy ő teljesen más, nem olyan, mint a többi fiú, volt benne valami, ami azonnal rabul ejtett, nem ez kicsit se szerelem első látásra, csak, megfogott benne valami, rájöttem, hogy gyönyörű meleg barna szemei vannak, én is hittem volna neki, Andreas helyében, nem olyannak néz ki, aki csak kihasználja a lányokat, aztán pedig eldobja őket, mint a koszos, szakad ruhát.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
