-          Az… az a-any�d? – Georg t�tott sz�jjal.

-          Nem tudom felfogni, �n… nem tudom, mit csin�ljak – t�rtam a hajamba.

-          � sz�vem – �lelt �t Angi – besz�lned k�ne vele.

-          Besz�lni? Kikaparn�m a szem�t.

-          Dehogy kaparn�d – karolt �t Tom – d�h�s vagy �s ez t�k norm�lis egy ilyen ut�n. De szerintem is jobb lenne, ha ezt azzal a n�vel besz�ln�d meg.

-          Mi mindig melletted vagyunk – �lelte �t a nyakam h�tulr�l Georg – b�rmiben.

-          K�sz�n�m – mosolyodtam el halv�nyan – k�sz�n�m, hogy itt vagytok.

-          Hogy besz�lhetn�k vele? Hiszen durv�n k�ldtem el az irod�mb�l �s nem tudok semmi el�rhet�s�g�t.

-          Mire van az internet? – vigyorodott el Tom �s a laptopom az �l�be v�ve m�r is fell�pett a netre �s r�keresett a Gratia Fischer n�vre - meg is van, itt egy c�m.

-          Ez a v�ros m�sik fele – n�ztem nagyot.

-          Elk�s�rj�nk?

-          Kedvesek vagytok, de ezt jobb, ha egyed�l teszem meg.

-          Ok�, tess�k – nyomta a cetlit a kezembe, amire le�rta a c�met.

M�snap reggel g�rcs�lve �bredtem meg, f�ltem az �jb�li tal�lkoz�st�l. Rendbe szedtem magam majd reggeli ut�n elindultam. M�sf�l �r�ba telt mire megtal�ltam Hamburg m�sik oldal�n l�v� k�lv�rost, nagyot n�ztem mikor egy hatalmas puccos kertes h�zn�l �lltam meg, ez lenne az?

Percekig csak �ltem az aut�ban, majd er�t v�ve kisz�lltam �s az ajt�hoz l�pve becs�ngettem. Egy id�s asszony nyitott ajt�t, fekete ruh�ban volt, aminek az elej�re egy k�t�ny volt k�tve.

-         J� napot.

-         J� napot – k�sz�ntem – Gratia Fischert keresem.

-         J�jj�n be, m�r is sz�lok az asszonyomnak.

Asszonyom?

Illedelmesen megk�sz�ntem �s k�vettem a nappaliba, ami hatalmas volt. El�g gazdag lehet az any�m, ha ilyen f�ny�z� h�zban �l. Le�ltem a kanap�ra �s n�zel�dni kezdtem, j� �g, mint egy kisebb palota.

-         Ki j�tt Marta?

A hang hallat�ra azonnal fel�lltam.

-         Nem mondta a nev�t, asszonyom.

-         Amelia – d�bbent meg mikor megl�tott.

-         J� napot.

-         Marta, most hagyjon, magunkra k�rem.

-         Igen is asszonyom – majd egy kisebb meghajl�ssal elment.

-         �r�l�k, hogy elj�tt�l.

-         Hihetek mag�nak?

-         Tegezz, k�rlek.

-         Mi ez az eg�sz? Milyen ostoba j�t�kot �z�l velem?

-         Ez nem j�t�k Amelia. A l�nyom vagy.

-         �s ez csak most, huszonn�gy �v eltelt�vel jutott eszedbe?

-         Sajn�lom, hogy nem kerestelek eddig. De…

-         Nem hi�nyoztam?

-         Nem ez nem igaz, miut�n �r�kbe adtalak megb�ntam. Hi�nyozt�l, szerettelek.

-         Persze – horkantam fel – akkor mi�rt adt�l �r�kbe?

-         Megijedtem, fiatal voltam.

-         L�tom, el�g j�l �lsz – n�ztem k�rbe.

-         Az �r�kbe ad�sod ut�n k�t �vvel Richard visszaj�tt hozz�m �s feles�g�l vett.

-         Richard, sz�val � az ap�m?

-         Igen – �lt le – k�rsz esetleg egy te�t, vagy k�v�t?

-         Egy k�v�t, azt elfogadok – �ltem vissza �n is.

-         Marta kedves, k�rem, hozna k�t k�v�t? – sz�lt ki a csel�dnek.

-         M�r is hozom asszonyom – jelent meg egy pillanatra majd �jra elt�nt.

-         Richardnak egy nagyon j� men� c�ge van, vil�g szerte vannak �zletei.

-         Milyen �zlet? – k�v�ncsiskodtam.

-         Ruh�zati. Divattervez�i c�get vezet.

-         Az j�.

-         Olyan gy�ny�r� n� lett bel�led – m�regetett mosolyogva.

-         Azt sem tudod, hogy n�ztem ki gyerekkoromban.

-         T�vedsz.

-         Tess�k?

-         Sokszor l�ttalak.

�sszer�ncoltam a szem�ld�k�m �s �gy n�ztem r�.

-         Am�g kicsi volt�l. Ez�rt nem eml�kszel.

-          Olyan neh�z elhinnem.

-          Tudom.

-          Dehogy tudod – csattantam fel – huszonn�gy �v hazugs�g ut�n kellett megtudnom, hogy te vagy az any�m, egy vad idegen n�!

-          Nem vagyok idegen kicsim.

-          De az vagy, nekem az vagy.

-          A k�t k�v� – tette le a doh�nyz� asztalra a t�lc�t Marta – tejjel vagy cukorral? – n�zett r�m.

-          K�sz�n�m, majd �n megoldom – mosolyogtam r� kedvesen.

-          Asszonyom? – n�zett Grati�ra.

-          Hagyd csak – b�lintott – elmehetsz.

-          Engedelm�vel.

N�ztem, ahogy meghajol �s elmegy.

-         Furcsa, igaz? – k�sz�tette el a k�v�j�t majd a kez�be vette.

-         Emberek lesik minden parancsod, el�gg�… furcsa.

-         Nekem is neh�z volt megszokni – kortyolt bele a k�v�ba.

-         �s Richard… tudja, hogy…

-         Felkerestelek?

Csak n�m�n b�lintottam.

-         Nem, nem tudja.

-         Mi�rt nem?

-         Figyelj… elhagyott mikor kider�lt, hogy terhes voltam veled. Szerinted, hogy fogadn�, hogy felkerestelek?

-         Anya, megj�ttem! – csap�dott be az ajt�, �n azonnal oda kaptam a fejem �s egy vil�gos barna haj� l�nyt l�ttam beszaladni a nappaliba, de ahogy megl�tott meg�llt, meglep�d�tt. Ahogy �n is.

-         Szia, sz�vem – �llt fel Gratia – gyere ide.

-         M�r is – felelte majd oda �llt mell�.

-         Amelia, � itt Jessica.

-         Szia – �lltam fel �s ny�jtottam fel� a kezem.

-         Szia – fogtunk kezet.

Mintha magamat l�ttam volna.

-          Testv�rek vagytok – mondta ki Gratia.

-          Tess�k? – n�zett fel r� hatalmas d�bbenettel Jessica, majd r�m. De �n is el�gg� meglep�dtem.

Nem el�g, hogy kider�l, hogy � az any�m, m�g van egy h�gom is. Ez az eg�sz filmbe ill�.