|
10.rsz
... 2010.07.20. 16:21
Nem sokra r lelltotta a motort egy szp kertes hz eltt. Kiszllt majd udvariasan kisegtett engem is.
- Kszi.
- Nincs mit, gyere – fogta meg a kezem, majd benyomta a kertst s tstlva a kerten az ajt eltt meglltunk, elvette a kulcsait s bementnk.
- Megjttem!
- Szia, kisfiam – hallottam meg egy csilingel hangot, majd meg is pillantottam a gazdjt, egy magas, vkony negyvenes veiben jr hossz barna haj n jtt ki a konyhbl. – oh, szia – nzett rm kiss megilletdve.
- J estt.
- Anya, itt Viktoria, Viki itt az desanym, Simone.
- rvendek – nyjtotta a kezt felm kedvesen, amit n gyengn meg is rztam.
- gyszintn.
- Bill itthon van? – Tom
- Igen, fent a szobjban.
- Szlok neki – majd fogta magt s kettesvel szelve a lpcsfokokat felsietett az emeletre.
- Krsz valamit? – fordult felm Simone.
- Nem ksznm, nem krek semmit.
- Ne legyl zavarban – karolt t kedvesen, majd ksrt oda a kanaphoz.
- Bocsnat.
- Jaj nehogy bocsnatot krj nekem. – nevetett fel kedvesen, majd ijedten nzett a konyha fel – jaj istenem, a vacsora – majd visszasietett a fhadiszllsra.
- Megint kinek sikerlt elcsbtanod a fejt? – hallottam egy ismeretlen hangot majd meg is lttam a lpcsn lefele jvet Tom mellett lv fekete haj, magas srcot, Billt.
- Bill itt Viktoria, Viki itt az csm Bill.
- Szia – lpett elm majd kezet nyjtott.
- Szia Bill – rztam vele kezet.
- Szval te most…
- Gyere, meg mutatom a gitrjaim – ragadott karon Tom, mieltt ccse brmit is mondhatott volna s felhzott az emeletre.
- jabb trfea a kpzeletbeli polcon.
- Fiam, ne szlj bele a btyd letbe.
- De nekem kellemetlen, amit csinl anya, mire j ez neki?
- Az dolga, felntt frfi.
- Nha elgondolkozom azon, vajon tnyleg testvrek vagyunk-e.
- Bill!
- Felmentem – majd ott hagyta Simonet, aki shajtva ment vissza a konyhba.
- s ez itt az n egyetlen szerelmem – emelt fel egy csodaszp fehr gibson gitrt s adta a kezembe.
- Nagyon szpek – mosolyogva simtottam vgig a hangszert majd visszatettem a helyre.
- Tudsz jtszani?
- Csak egyetlen egy dalt, amit mg anyukm tantott meg nekem.
- Ha gondolod n majd megtanthatlak.
- Rendben, ksznm – mosolyogtam fel r, majd csrgni kezdett a telefonom, Andreas nevt rta ki.
- Szia.
- Szia, hol vagy?
- Baj van? – krdeztem meg, mivel elgg feszlt volt a hangja
- Hol vagy?
- Tomnl, thvott, hogy megismerjem a csaldjt.
- Gyere el onnan Viki.
- Hogyan?
- Ne maradj ott vele, rted megyek, de ne maradj vele kettesben, rted? Ne engedj neki!
- Andy… - de a vonal megszakadt.
- Mi az? – nzett rm kvncsian.
- Most mennem kell.
- Mi, mirt?
- Andreas rtem jn.
- De mondd, mr mi van?
- Valamirt nem akarja, hogy veled itt legyek, kettesben, most megyek, ksznm a vendgltst, szia – majd lementem, bekszntem a konyhba, felkaptam a kabtom s a cipm a tskm a vllamra vettem s kilptem az ajtn.
- Viki, h, vrj mr – sietett utnam egy szl plban majd megragadva a kezem maga fel fordtott- n nem..
- Engedd el Tom – jelent meg mellettem Andreas.
- Haver n..
- Viki, szllj be az autba.
- De..
- Csak tedd, amit mondtam. – nem szltam vissza, csak megsrtdve fordultam meg s mentem az authoz majd beszlltam.
Nem hallottam semmit, de azt lttam, hogy Andreas szinte kiabl Tommal olyan dhs r, aki szintn dhsen vgott vissza neki, mr kszen lltam arra, hogy ha egymsnak ugranak, kiszllok s megprblom ket sztszedni. Arra sikerlt r jnnm, hogy rajtam veszekednek, csak azt nem tudom, hogy mirt. Andreas lktt egyet Tomon, majd fenyegeten rmutatott s a kocsihoz stlt majd belt s a gzra lpve elindtotta az autt.
- Andreas…
- Kerld el t Viki.
- De mirt? Nem rtem mirt csinltad ezt.
- nem olyan, amilyennek te gondolod.
- Nem csinlt semmi rosszat.
- Nem akarom, hogy gy jrj, mint a tbbi lny.
- Tbbi lny?
- Tom olyan hobbinak l, amivel sszetri a lnyok szvt, akiket sikerl becsbtania az gyba.
- De kedves velem!
- Mert el akar csbtani, istenem Viki ne legyl mr ennyire naiv!
Nem akartam hinni neki, nem tudtam elkpzelni, hogy Tom csak kihasznlja a lnyokat, s engem is ki akart volna hasznlni? Azrt volt kedves s bartkoz? Azrt mondta azt, hogy vigyzni akar rm? Hazudott? Nem szltam tbbet Andreashoz az t alatt, csndben nztem a sorra elhalad hzakat. A mink eltt kiszlltam egy halk, szia utn majd belptem a hzba ahol lergtam a cipm, fel akasztottam a kabtom s felmentem az emeletre.
- Szia, mr itthon is vagy? – lpett ki Emily a frdszobbl egy szennyes kosrral.
- Lefekszem, j jszakt – csuktam magamra az ajtm.
- Mi az? – jtt fel a lpcsn apa.
- Nem tudom, valami trtnt.
- Mi?
- Most mondom, hogy nem tudom.
- Beszljek vele?
- Szerintem most hagyjuk.
Ki ltem a tetre, s nem rdekelt, mennyire van hideg, most teljesen sszezavarodtam. Hogy Tom ilyen lenne? Andreas a legjobb bartja, jobban ismeri nlam ez tny, de velem olyan kedves volt, nem adott semmi jelet arra, hogy most engem meg akar, fektetni. Persze nem is engedtem volna. Csrgni kezdett a telefonom, amitl ijedten rezzentem ssze s pillantottam le a kijelzre, amin Tom neve villogott.
- Viki, ott vagy? Ez hlye krds volt, hiszen felvetted – hallottam meg a hangjt amint felvettem. – krlek, szlalj meg.
- Csak egy valamire vlaszolj szintn.
- szintn.
- Igaz… igaz, amit Andreas rlad mondott?
- Viki…
- Igen vagy nem?
- Igen – felelte halkan.
- Istenem, tnyleg ennyire naiv lennk? – nevettem fel ironikusan. – hagytam magam becsapni, kezdtem benned megbzni Tom.
- Viki, csak hallgass meg.
- Nem Tom. Nem akarlak meghallgatni, nem akarom, hogy tovbb hazudozz nekem, szia – majd rnyomtam a telefont. Igazam volt, nem voltam kvncsi a hazugsgaira.
***
***
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
