Le�lt�nk egy h�rom szem�lyes asztalhoz, majd rendelt�nk valami �d�t�t.

�pp az �tlapot tanulm�nyoztam mikor Emily megb�kte a v�llam.

-   Hm? – n�ztem fel r�.

-   Az ott nem Tom?

-   Mi? Hol? – n�ztem k�rbe.

T�nyleg � volt, csal�di vacsor�n volt � is, t�l�nk vagy �tasztalnyira, eddig nem vett �szre h�la az �gnek. Amit�l fr�szt kaptam csak ez ut�n j�tt…

-   Az ott Gordon? – fordult az asztal fel� apu is.

-   Te ismered �ket?

Led�bbentem, ha most apa oda akar menni, �s k�sz�nni �n megfojtom. K�r volt elkiab�lni…

-   Menj�nk, k�sz�nj�nk nekik.

Majd kitolta a sz�k�t �s fel�llt, mi pedig cs�ndben k�vett�k �t az asztalig.

-   Gordon Tr�mper?

-   Igen? – emelte fel a fej�t az eml�tett – J�rgen?

-   Milyen kicsi a vil�g – nevetett fel apa, majd megv�rva, hogy Gordon fel �lljon, meg�lelt�k egym�st.

Bill mosolyogva intett egyet, amit viszonoztam is, Tom csak biccentett a fej�vel.

-   Nem mondod, hogy Viktoria a te l�nyod? – n�zett r�m Gordon, majd vissza apura.

-   Ismeritek egym�st? – apa meglep�dve.

-   M�g r�gebben, j�rt n�lunk. Tommal volt.

-   �, sz�val te vagy Tom – pillantott apa az unottan �cs�rg� sr�cra.

-   Tiszteletem – biccentett egyet.

-   Na mi nem is zavarunk tov�bb, �r�l�k, hogy �jra tal�lkoztunk.

-   �n �gy szint�n.

-   Tov�bbi j� sz�rakoz�st.

Apa m�g kezet fogott Gordonnal majd elk�sz�nve vissza�lt�nk az asztalunkhoz.

�reztem, hogy valaki figyel, volt egy sejt�sem, de nem �r�ltem neki, oldalra pillantottam �s a sejt�sem beigazol�dott. Tom figyelt engem g�tl�stalanul. Elkaptam a fejem. Mi�rt n�z? Mi�rt csin�l �gy, mintha nem lenn�k foglalt?

Nagyon zavar a jelenl�te, hogy engem n�z. �gy mikor kihozt�k a vacsor�t, ettem p�r falatot �s rosszull�tre hivatkozva elindultam haza, gyalog. Leh�lt a leveg� egy pillanat alatt, �gy f�z�san fontam �ssze karom a mellkasom el�tt. Azt�n a semmib�l egy b� pul�ver fedte be a f�z�s fels� testem, �rtetlen�l �lltam meg �s n�ztem a vastag anyagot.

-   Gondoltam melegebb, mint ez a kis ruha.

Oldalra pillantottam, Tom �llt ott, f�loldalas mosollyal.

-   Mit keresel itt?

-   L�ttam, hogy egyed�l j�tt�l el, �gy �n is kital�ltam valami hihet�t �s ut�nad j�ttem, hogy haza k�s�rjelek.

-   Ez kedves t�led, de �gy te fogsz megf�zni.

-   Rajtam t�bb ruha van, mint rajtad. De te sokkal csinosabb is vagy.

Mi a franc �t�tt bel�m? Komolyan elpirultam? Biztosan, hiszen az arcom csak �gy �gett. Nem sz�ltunk egym�shoz t�bbet, csak s�t�ltunk egym�s mellett, eg�szen a h�zunkig, ahol visszany�jtottam a pul�ver�t.

-   K�sz�n�m.

-   Nincs mit.

-   Visszament�l a sz�leidhez, am�g Andreas nincs itthon?

-   Igen, de ha minden igaz, k�t nap �s meglesz a kec�m – vigyorodott el.

-   Gratul�lok.

-   K�szi.

-   Na megyek, mert megfagyok. K�szi, hogy hazak�s�rt�l.

-   Nincs mit.

-   J� �jt.

-   J� �jt, aludj j�l.

Fogtam magam �s sarkon fordulva kinyitottam a kaput �s �ts�t�lva a kis kerten az ajt�hoz l�ptem, lenyomtam a kilincset, de az nem ny�lt. �rtetlen�l pr�b�ltam bejutni, majd f�jdalmas s�haj ut�n jutott el az agyamig, hogy kulcs apu�kn�l van.

-   Valami gond van? – jelent meg mellettem a semmib�l Tom, amit�l ijedten ugrottam meg.

-   Neked m�ni�d az emberek ijesztget�se?

-   Bocsi – mosolyodott el. – sz�val?

-   Nincs n�lam kulcs, a h�z meg z�rva.

-   Az nem j�.

-   H�t nem.

-   Gyere �t addig hozz�nk.

-   De az, nagyon messze van, �s zavarni sem akarok.

-   Akkor csak kocsik�zunk egy kicsit.

-   Nem kocsival j�tt�l.

-   De, csak leraktam �s gyalog mentem az �tteremig.

-   Messze parkolt�l le?

-   Nem, innen �gy 5 perc.

-   Remek, addig sz�tfagyok.

-   Tess�k – ter�tette r�m ism�t a hatalmas pul�ver�t.

-   K�szi.

-   Akkor menj�nk.

Majd elindult, �n pedig k�vetve �t ut�na mentem. Teljesen elment az eszem… eddig pr�b�ltam elker�lni �t, most meg gondolkoz�s n�lk�l megyek vele kocsik�zni, mi�rt ilyen rohadt helyes �s vonz�? �s azok a gy�ny�r� �velt ajkai… meghibbantam, ez m�r biztos. Viki, hah�, neked bar�tod van, akit szeretsz.

-   F�ld h�vja Vikit, Viki jelentkezz.

-   Tess�k? – estem vissza a val�s�gba, majd az el�ttem nagy szemekkel figyel� sr�cra n�ztem.

-   Elmerengt�l �s b�multad a sz�m – vigyorgott, amolyan „tudtam, hogy bej�v�k neked” vigyorral.

-   Csak… csak Andreasra gondoltam – v�gtam ki magam, mire a vigyor kicsit lejjebb lankadt, de a szeme ugyan �gy csillogott, tudtam, hogy nem tudom �tverni. �t nem, mi�ta ismer jobban bel�m l�t, mint b�rki m�s.

-   �rtem, ott a kocsim.

-   Ez nincs is 5 percre.

-   Elsz�moltam, na gyere. Kezdek �n is f�zni.

Majd siet�sebbre fogtuk a l�pteinket �s a kocsihoz �rve, kiriaszt�zta a hatalmas Cadillac-et majd udvariasan, kinyitotta nekem az ajt�t. �n pedig gyorsan be�ltem, r�m csapta az ajt�t majd megker�lve az aut�t besz�llt.

-         Bekapcsolom a f�t�st.

Ahogy beind�totta, a motort r�gt�n be is nyomta a f�t�st �s 2 perc alatt kellemesen meleg lett az id� a kocsiban. Levettem a pulcsit �s h�tra dobtam az �l�sre.

� pedig elindult, nem tudom hova, de szerintem � maga sem tudta, csak ment�nk n�ha befordultunk egy-k�t utc�ba majd ki�rt�nk a f��tra, k�v�ncsian n�ztem r�, de � csak magabiztos mosollyal n�zte az utat. H�tra d�nt�ttem a fejem �s az ablakon n�ztem ki. 15 perces aut��t ut�n a motor le�llt, �n pedig �rtetlen�l n�ztem a sof�r�mre.

-   Mi�rt �llt�l meg?

-   N�zz el�re.

�n pedig sz�t fogadva fordultam el, �s gy�ny�rk�dve n�ztem a t�jat, egy hatalmas szirten voltunk, alattunk pedig a kivil�g�tott Hamburg, tiszt�n lehetett l�tni a kik�t�b�l �rkez� �s elhagy� haj�kat. Csodasz�p l�tv�ny t�rult el�m, �s ezt � velem osztotta meg, csakis velem.

-   Ez csod�latos.

-   Gondoltam, hogy tetszeni fog – fordult fel�m mosolyogva.

-   Mi�rt hozt�l ide? – n�ztem r�, de meg is b�ntam.

Az arca v�szesen k�zel ker�l hozz�m, zavarba ejt�en f�rk�szte a szemem.

-   Erre nem tudok v�laszolni. Valami hang itt bent – mutatott a fej�re – azt s�gta, hogy hozd el ide �t. Mutasd meg neki, azt a csod�t, amit tal�lt�l, oszd meg vele az �r�m�d, amit ez a var�zslatos hely ny�jt neked.

Nem tudtam megsz�lalni, a hangja, a szavai elvar�zsolt �s egy m�sik dimenzi�ba rep�tett, a hangja megnyugtat�an l�gy volt, amit�l a hideg r�zott, a szeme ragyog�sa megdobogtatta a sz�vem, �s az, hogy engem akart ide hozni, csak is engem. Hatalmas �r�mmel t�lt�tt el. Tudom, nem szabadna ezen gondolkoznom. De ah�nyszor az ajkaira t�ved a szemem, mindig az jut az eszembe, hogy milyen lehet �ket megcs�kolni? A gy�ny�r� �velt kicsit duzzadt ajkait �zlelni… Hagyd abba, el�g volt!