A kezdeti d�bbenet lassan �gig �r� boldogs�gba v�ltott �t a 2 l�nyban.
-Istenem, de r�gen l�ttalak! –ki�ltott fel Lena, �s Diva nyak�ba ugrott. Diva is boldogan, k�nnyes szemmel viszonozta az �lel�st, a t�bbiek �lla pedig a f�ldet s�p�rte a d�bbenett�l.
-Azt hittem, m�r sohasem l�tlak viszont! –mondta Diva meghat�dva.
-H�t hogy �szinte legyek, �n sem!
-K�h�mm… -hallatszott Gina m�ly hangja.
-Eln�z�st… sz�val � Lena, a bar�tn�m. –mutatta be a l�nyt a t�bbieknek Diva.
-Az a Lena, aki… -kezdte Anja, Diva persze nem v�rta meg a mondat v�g�t:
-…igen, akivel a m�ncheni m�v�szt�borban ismerkedtem meg, m�g �vekkel ezel�tt.
-H�ha, szia. Megn�tt�l…
-Jaja. Te is. Pontosabban ti is. De majd bent eldum�lunk, l�nyok, h�rom �gyas szob�k vannak fent az emeleten, ugye nem probl�ma? –k�rdezte Lena a t�bbieket. Senki sem tal�lta akad�lynak, hogy m�szakon k�v�l harmadmag�val hajtsa �lomra a fej�t.
-Te kivel alszol? –k�rdezte t�le Diva.
-Az unokates�mmal, Julie-val. De van m�g n�lunk egy �gy, nem aludn�l ott?
-De, sz�vesen! Nem gond, Anja? –fordult n�v�re fel� Diva.
-Fel�lem. –mosolygott Anja.
-Akkor l�nyok, indul�s! –ki�ltott fel mosolyogva Lena, majd beterelte a Hamburgb�l �rkezett l�nysereget a h�zba.
-De Anja… -s�gta oda Stella a n�nek.
-Mi az?
-Nem �gy volt… hogy te, Diva �s �n alszunk egy szob�ban, ha azok h�rom�gyasak lesznek?
-H�t… figyelj, Diva �vek �ta most l�tja el�sz�r a bar�tn�j�t, szerintem �rthet�, hogy most egy darabig vele akar l�gni. Mi meg �gyis csak aludni fogunk f�lj�rni, �s j�ban vagyunk sokakkal.
-Aha… ok�. –d�nny�gte a l�ny. Csal�dott volt. F�j� tekintettel n�zte, ahogy Diva �s Lena nevetve tr�cselnek. Nem az volt a baja, hogy a l�ny viszontl�tja bar�tn�j�t. Hanem az, hogy ez id� alatt fel� sem n�zett. Hamburgban nem telt el nap, hogy ne besz�lt�k volna meg egym�s k�zt a nap t�rt�n�seit, a probl�m�jukat, meg minden. Igazi bar�tn�kk� kov�csol�dtak a neh�z id�k alatt. Most pedig itt ez a r�gi ismer�s, �s teljesen �sszezavar mindent. Stella sz�nalmasnak �rezte, hogy ugyan boldog a bar�tn�je, �s ennek �r�lnie k�ne, m�gis elhagyatottnak �rzi mag�t.
„Tal�n ez csak p�r napig tart.” –gondolta mag�ban, majd szomor� s�hajjal k�vette Anj�t �s Lynn-t az egyik szob�ba.

Egy h�v�sebb este, Helsinki egyik neves hotel�nek hatodik emeleti szob�j�ban Bill �ppen a tennival�it tartalmaz� f�zet�t tette rendbe, m�g lefekv�s el�tt. Kih�zta a m�r elv�gzett dolgait, �s �jakat legyezett le holnapra, valamint �tolvasta az eddig le�rtakat. Annyira belemer�lt a f�zetbe, hogy az kis h�j�n kiesett a kez�b�l, amikor Tom (aki el�bb m�g nem volt a szob�ban) hirtelen megsz�lalt m�g�tte.
-Hello!
-Tom, a k**** �let f***�t, nem tudn�l valami zajjal bej�nni, hogy esetleg ne kapjak t�led sz�vinfarktust?
-Bocsi. De az�rt j�l n�zt�l ki. –vigyorgott a git�ros.
-Haha…
-Hallod… szeretn�k veled besz�lni valamir�l. –kezdte Tom, komolyabbra v�ve a sz�t.
-Mondjad.
-Bill, te komolyan gondolod, amir�l ma reggel mes�lt�l nekem?
Bill vett egy nagy leveg�t, lassan becsukta a f�zetet, majd az asztalra rakta.
-Mi�rt ne gondoln�m komolyan?
-Ez k**** nagy felel�ss�g.
-Tudom. Kuty�t tartani is k**** nagy felel�ss�g, feln�ttnek lenni is az.
-De ez m�s! –er�sk�d�tt Tom.
-�gy besz�lsz, mintha ellen�nk lenn�l.
-Jaj, dehogy vagyok ellenetek. Csak nem akarom, hogy meggondolatlan dolgot csin�lj.
-Tom. Amikor hajnalban vissza�rtem, csak p�r �r�t tudtam aludni, azt is nehezen, mert v�gig ezen j�rt az agyam… sz�val volt id�m gondolkodni rajta.
-De ez akkoris… nem tudom. Olyan furcsa. Vagy tal�n idegen.
-De �n eld�nt�ttem, hogy ezt akarom tenni.
-�s teljesen biztos vagy ebben?
-Igen. S�t, azt is mondhatom, hogy sohasem voltam m�g valamiben ennyire biztos…