|
8.
... 2010.08.17. 19:09
Matt hamar megunta a tv-zst s kiment jtszani az udvarra a kutykkal.
- Meddig lesz itt? – simogatta a combomat Tom.
- Kb. 5-ig.
- Ne mr. Addig csak lopva csinlhatok ilyeneket. – cskolt rzkien a flem al, amitl n kicsit felnygtem.
- Ne nygdcselj, mert felizgulok. – vigyorgott.
- Te cskolgatsz. A te hibd! – nztem r mosolyogva.
- Ht igen. Mindig n. Te elhanyagolsz engem. – tettette, hogy megsrtdtt.
- Kicsim… - nyjtottam el a szt nyvogva, s fel fordulva a mellkast simogattam.
- Nem, nem enyhlk. – fordtotta el a fejt.
- , dehogynem. – vigyorogva az lbe ltem, szembe vele (ami tudom, mersz vllalkozs volt Matt miatt) s kezeim kz fogtam az arct, majd lgy puszikat nyomtam a szjra.
Lecsukdott a szeme, s desen szuszogott.
- Ok. Megenyhltem. – mosolyodott el.
- Tudtam n. – nyomtam mg egy puszit neki majd msztam le rla.
- Hey, hova msz? Ezt mg folytasd. Nem vagyok kiengesztelve elgg. – vigyorgott.
- Tudod, hogy Matt brmikor meglthat. Majd folytatjuk ksbb.
- Ahj, jl van. –shajtott, n meg visszaltem a helyemre.
Ekkor Matt szaladt be.
- Bill bcsi, hes vagyok. – mondta nagy, zike szemekkel.
- Gyere, sszedobunk valamit. – fogtam meg a kezt s a konyhba mentnk ahol csinltunk neki szendvicset.
Lelt az ebdlbe egy szkre, desen lgatta a lbt, s ddolva csmcsogott. Csak mosolyogni tudtam rajta. Aranyos gyerek.
Szeretem a gyerekeket. Egyszer majd n is szeretnk. Br ez csak az rkbefogadssal lehetsges. Mert Tomot soha nem hagynm el…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
