- Megtenn�d? – n�zett r�m hirtelen Bill. – Komolyan? – K�rdezte hitetlenkedve.
Mosolyogva b�lintottam.
Bill boldogan felugrott, felh�zott maga ut�n �s nevetve forogtunk k�rbe-k�rbe, mik�zben a h�pelyhek m�g mindig sz�lltak r�nk.
Forg�s k�zben becsuktam a szemem �s egy pillanatra olyan volt, mintha � is ott lett volna. 

Billel hazafele s�t�ltunk, a h� m�g mindig esett, egyre er�sebben, a sz�l is f�jt, de minden annyira nyugodt volt m�gis, hogy Billel mi sem zavartattuk magunkat �s nagyon lassan ment�nk.
- Nem f�zol? – K�rdezte hirtelen Bill. R�gt�n levette a kab�tj�t �s r�m ter�tette, azt�n �t is karolta a v�llamat.
Csak megr�ztam a fejem, csukott szemmel, mosolyogva.
Hallottam, ahogy Bill nagyon halkan felnevet. Kinyitottam a szemem �s egy �rdekl�d� mosollyal n�ztem r�.
- Mi az? – K�rdeztem.
- Semmi – r�zta meg a fej�t. Egy pillanatra eln�zett fel�lem, de azt�n m�gis fel�m fordult �s mondott valamit: – Olyan vagy, mint egy kisl�ny…
- Kisl�ny? – Nevet�sben t�rtem ki.
Bill m�g jobban mag�hoz h�zott �s kicsit megsimogatta azt a v�llamat, amin a keze pihent.
- Nem tudom, ki k�ld�tt, de egy nap megk�sz�n�m neki…
Abbahagytam ugyan a nevet�st, de a mosolyt m�g �r�kig nem tudtam let�r�lni az arcomr�l.

Bill halkan nyitotta ki az ajt�t, mindketten bel�pt�nk a meleg lak�sba, ami most nagyon j�l esett, att�l f�ggetlen�l, hogy soha nem f�zok.
- Nem hiszem, hogy alszanak, de az�rt csak halkan – mondta suttogva Bill, �s egy kis nevet�s f�le is elhagyta az ajkait.
- Bill? – L�pett ki Tom az el�szob�ba �s felkapcsolta a l�mp�t. – Te vagy az?
A hirtelen j�tt f�ny miatt mindketten hunyorogni kezdt�nk. Amint rendesen l�tni kezdtem, �szrevettem, hogy Tom megk�v�lten �ll az ajt�ban, �s b�mul. Nem minket. Csak engem.
- Szia Tom – k�sz�nt Bill �s felakasztotta a kab�tj�t, amit alig p�r m�sodperccel ezel�tt a kez�be adtam.
- Szia – megr�zta a fej�t �s hozz�tette: – …sztok.
Integettem egyet, nem nagyon akartam megsz�lalni Tom t�rsas�g�ban, nem is tudom mi�rt, de azt�n musz�j volt.
- Bill, merre tal�lom a mosd�t? – Fordultam a sr�choz suttogva.
- Jobbra az els� ajt� – mutatott egy jobbra ny�l� folyos�ra. – A konyh�ban lesz�nk, Isabelle. Az az ajt� – Mutatott egyenesen, abba az ir�nyba, ahol Tom �llt.
B�lintottam �s elindultam a mosd�ba.

Becsuktam magam ut�n az ajt�t, lehajtottam a WC �l�ke tetej�t �s le�ltem. Gondolkodtam.
M�gis hogyan kezdjek neki Rosalie megkeres�s�nek? Vajon Bill val�ban �r�lni fog, ha viszontl�thatja a l�nyt? Hab�r ebben majdnem sz�z sz�zal�kig biztos voltam, rossz �rz�sem volt. Mi van, ha egyszer csak megjelen�nk Rosalie lak�sa el�tt, kinyitja az ajt�t �s abban a pillanatban be is csapja, amint megl�tja Billt? Tal�n m�r nem akar t�le semmit. Tal�n m�r elege van bel�le. Tal�n m�r �j �letet kezdett… Valaki m�s oldal�n. B�r ezt az �tletet teljesen elvetettem v�g�l, elv�gre, ahogy Bill mondta, Rosalie is �rezte, hogy mennyire �sszeillenek �s szerelmesek voltak. Akkor p�r h�t alatt csak nem tudja �t elfelejteni, nem?
Vagy m�gis?

- Csin�ltam forr� csokit, k�rsz? – Ny�jtott fel�m egy b�gr�t Bill, mikor bel�ptem a konyh�ba.
F�lhom�ly volt, de m�g �gy is kivettem Tom alakj�t, amint az asztaln�l �l �s nagyon koncentr�l arra, hogy ne aludjon el a saj�t b�gr�je f�l�tt.
- K�szi – vettem el t�le mosolyogva �s beleittam. – Itt laktok? – N�ztem k�rbe t�zetesebben a konyh�ban, b�r nem mindent l�ttam, mert, mint mondtam, csak a konyhapult f�l�tti kis neon l�mpa �gett, nehogy b�rmelyik�nk �lesen l�thasson.
- Igen, r�gebben egy Magdeburg melletti kis faluban laktunk, de azt�n a sok st�di�-munk�lat miatt ink�bb idek�lt�zt�nk – magyar�zta Bill kiss� szomork�san. – �gy egyszer�bb.
- �s a sz�leitek? – Bill reakci�j�t eln�zve nyilv�nval� volt, hogy �rz�keny pontra tapintottam.
- �k m�g mindig ott �lnek, b�r egyre nehezebb, mert a rajong�k �gy kezelik, mint valami zar�ndokhelyet – r�zta ki a hideg.
Pontosan olyan volt, mint �, amikor azokr�l az emberekr�l besz�l, akik hisznek benne.
- �gy szeretnek minket, hogy nem is ismernek. Csak egyszer�en bel�nk k�pzelnek egy embert, azt�n ha val�ban tal�lkozunk, �s nem olyanok vagyunk a val� �letben, mint ahogy �k azt elk�pzelt�k, ahogy meg�lmodt�k, csal�dnak, �s persze mi vagyunk a hib�sak – mondta kicsit inger�lten Bill, azt�n �szrevette mag�t, �s zavartan beleivott a forr� csokij�ba.
K�zelebb l�ptem hozz�, megsimogattam a v�ll�t, � pedig h�l�san elmosolyodott.
Tom erre r�gt�n fel�bredt, �s t�gra ny�lt szemekkel n�zett r�m.
- �n is szomor� vagyok… – jegyezte meg kicsit rekedt hangon, egy cs�bos mosollyal �s annyira aranyos volt, ahogy ott �lt, majd’ lehanyatlott a feje az eb�dl�asztalra, m�r szinte v�rtam a koppan�st, de m�g �gy is pr�b�lt nagyon vonz� lenni, hogy musz�j volt felnevetnem.
Bill is elmosolyodott, letette a b�gr�t a pultra �s kiment a konyh�b�l.
- Elmegyek pisilni – ki�ltotta m�g.
- K�sz�nj�k Bill, hogy megosztottad vel�nk – sz�lt ut�na mogorv�n Tom, de el is hallgatott, ahogy megindultam fel�.
- Bill mondta, hogy megkeresitek Rosalie-t – jegyezte meg, csak �gy mell�kesen, mint akit nem is �rdekel, de persze �n �tl�ttam rajta, tudtam, hogy majd’ meg�li a k�v�ncsis�g.
- Igen, el�gg� sz�ks�ge van a l�nyra.
- Nem ismered �t – mondta ellentmond�st nem t�r� hangon, kicsit hangosabban.
- Ezek szerint te sem, ha nem l�tod, hogy kell neki Rosalie – mondtam f�lv�llr�l �s miut�n elh�ztam egy picit a f�gg�nyt, kin�ztem az ablakon.
- Honnan tudhatn�d? – Fordult h�tra a sz�ken.
- Tom… – s�hajtottam.
� is ugyan�gy elgyeng�lt att�l, ahogy kimondtam a nev�t.
Fel�llt az asztalt�l, �s lassan m�g�m l�pett.
- Mi az? – K�mlelt ki az ablakon, keresve azt, amit annyira n�zek.
Leemeltem a tekintetem az �gr�l �s egy apr� mosollyal v�laszoltam neki:
- Semmi k�l�n�s, Tom…
A kezeit a derekamat �t�lelve a p�rk�nyon t�masztotta meg, teljesen hozz�m simult �s beleszuszogott a nyakamba.
- Belle… – s�hajtotta.
Azel�tt senki nem h�vott �gy, �s azt hiszem, m�snak nem is engedtem volna meg.
Neki h�ttal elmosolyodtam, de m�g �gy is l�tta az ablak�vegben.
- Bill azt mondta, a volt bar�tn�j�re eml�kezteti az illatom – jegyeztem meg, mire Tom kinyitotta a szem�t, �s ahelyett, hogy felh�borodott volna, hogy mi�rt besz�lek most Billr�l, csak m�g jobban mag�hoz h�zott, egyik kez�t elvette a derekamr�l, elsim�totta a hajam a nyakamb�l �s k�zelebb hajolt. Az orra s�rolta a b�r�m, kicsit megborzongtam, �s j�les�en fels�hajtottam, Tom pedig elmosolyodott, �s becsukta a szem�t.
- Olyan… narancsos, olyan, amit ha meg�rzel, azonnal fel�bredsz t�le. �s kicsit olyan, mintha kint �lln�k az �ce�n parton, egy vihar el�tt, egyszerre van s�s tenger �s �des es� illata… – egyre m�lyebben vette a leveg�t. – Meg kicsit eml�keztet a frissen mosott ruh�kra is – lassan �s halkan felny�g�tt.
Megfordultam, �gy vele szemben �lltam m�r, a szor�t�s�ban, de egy�ltal�n nem zavart. Tom elh�zta a fej�t a nyakamt�l, de �ppen csak annyira, hogy az ajkai m�g s�rolni tudj�k az eny�imet…
K�t m�sodperc sem telt el, mikor meghallottuk Bill l�pteit, aki alig egy pillanattal k�s�bb val�ban bel�pett a konyh�ba, de akkor m�r csak azt l�thatta, hogy egym�ssal szemben �l�nk Tommal, az asztaln�l.
 
 
Mez�tl�b s�t�ltam v�gig a feh�r k�ves �ton. Minden vil�gos volt, s�t�tt a Nap, k�r�l�ttem m�sok s�t�ltak, t�g�t viseltek, h�feh�ret, n�melyik�k k�nyvet fogott. Meg�lltam az aranyr�csos kapu el�tt, mire az abban a pillanatban k�tfel� ny�lt, �gy bel�phettem a kertbe.
Sz�nesebbn�l sz�nesebb pillang�k sz�lltak egyik sziv�rv�ny sz�n� vir�gr�l a m�sikra, mad�rcsiripel�st hallottam, egy macska ugr�ndozott el a l�bam el�tt, egy pillang�t kergetett, gyerekek zsivaly�t hallottam, nem is olyan messzir�l.
Becsuktam a szemem, �lveztem a hangokat �s illatokat.
Otthon voltam.
Meg�lltam a h�feh�r �p�let el�tt �s elt�n�dve n�ztem fel r�.
- Isabelle, v�r T�ged – l�pett el�m egy �sz haj�, apr� ember, egyik kez�ben hossz� pergamentekercset fogott, a t�g�j�ra pedig egy aranysz�n� r�zsa volt t�zve.
- K�sz�n�m – mosolyodtam el.
A feh�r ajt�ban l�v� s�lyos arany kilincs mag�t�l nyom�dott le, �gy kiny�lt az ajt�, �n pedig bel�ptem rajta.
Ott �lt �, amint megl�tott, boldogan elmosolyodott, letette a kez�b�l a k�nyvet, amit olvasott �s levette az orr�r�l a szem�veg�t, amin megcsillant a napf�ny. �n meghajtottam a fejem, mik�zben behajl�tottam a keresztbe tett l�baim.
- �r�l�k, hogy itt vagy – sz�lalt meg kellemes hangon, mintha t�bb �ve l�tott volna. Pedig alig telt el p�r �ra, mi�ta utolj�ra l�ttuk egym�st.
- Uram, h�vatott – hajtottam �jra fejet �s felnevettem.
- K�rlek, most ne j�tssz – n�zett r�m komolyan, de az�rt egy apr� mosolyt nem tudott elfojtani.
- Bocs�nat – mondtam, mire eln�z�en elmosolyodott.
- Hogy haladsz?
- Nem sokat seg�tett�l – jegyeztem meg kiss� s�rt�d�tten, �s k�zelebb s�t�ltam.
- Azt akartam, hogy mindenre egyed�l j�jj r�. Azt �gy sem tanulod meg, amit csak egyszer�en elmondok neked – mondta kicsit dorg�l�an, de azt�n csak megr�ntotta a v�ll�t egy huncut mosollyal �s maga mell� mutatott.
Fel�ltem mell�, f�loldalasan magam al� h�ztam a t�rdeim �s k�v�ncsian n�ztem r�.
- Mire siker�lt r�j�nn�d?
- Van egy ikertestv�re – mondtam, mire ugyan felh�zta a szem�ld�k�t, de b�lintott.
- Ennyi? – N�zett r�m kiss� csal�dottan, mire megr�ztam a fejem. – Rem�ltem…
- Furcsa volt. Bill azt mondta, hogy eml�keztetem Rosalie illat�ra – term�szetes volt, hogy nem kell neki elmagyar�znom, hogy ki kicsoda, elv�gre �gy is mindent tud -, �s amikor megk�rdeztem Tomot, � teljesen m�st �rzett.
- �s mit gondolsz, mi�rt lehet ez? – N�zett r�m �rdekl�dve, mik�zben sz�rakozottan forgatta hossz� ujjai k�z�tt a szem�veg�t.
Elgondolkodva emeltem r� �jb�l a tekintetem.
- Nem tudom – mondtam v�g�l, mik�zben kicsit megr�ztam a fejem.
- Biztos vagyok abban, hogy tudni fogod – mondta t�relmesen. – De az�rt megpr�b�llak r�vezetni. Ha k�t ember szereti az erd� illat�t egy tavaszi es� ut�n, akkor azt mindketten �rezni fogj�k rajtad – mondta �s r�m n�zett.
- Teh�t – sz�laltam meg p�r m�sodperc m�lva -, az emberek azt az illatot �rzik rajtam, amit szeretnek?
- A kedvenceiket – b�lintott. – Amik n�lk�l elk�pzelni sem tudj�k az �let�ket.
Elt�n�dtem, mire � csak hallatott egy apr� nevet�st.
- K�rdezz csak, Isabelle.
- Ha addig nem is szerett�k azt az illatot, de valaki fontos k�t�dik hozz�, a kedvenc�k lesz? – N�ztem r� k�rd�n, de � csak v�rta a folytat�st. – �gy �rtem – mondtam v�g�l -, p�ld�ul Billnek nem lenne az egyik legkedvesebb illat a f�ld�n a frissen �r�lt k�v� illata, hogyha Rosalie haj�nak nem olyan illata lenne… – p�r m�sodperc m�lva m�g hozz�tettem, kicsit elborzadva: – Ha nem az lenne r�la az utols� eml�ke…
Elismer�en n�zett r�m.
- Tudtam �n mindig is, hogy okos vagy �s hamar r�j�ssz a dolgok legjav�ra, de ez m�g sz�momra is meglepet�s volt – mosolygott.
K�sz�nettel n�ztem r�, majd megsz�laltam:
- Az a feladatom, hogy megkeressem Rosalie-t?
K�rd�n n�zett r�m: – Te hogy �rzed?
- Azt hiszem, az. Tegnap azt mondta, egym�snak lettek teremtve – �sszenevett�nk, mintha valami k�z�s kis tr�f�n mulatn�nk, majd �jra komolyan n�zett r�m.
- Teh�t �gy �rzed, azt a feladatot kaptad, hogy…?
- Hogy megmentsem �t, nem? – N�ztem r�. A term�szetemb�l kifoly�lag t�relmes voltam, de a k�vetkez� p�r m�sodpercben m�gis kicsit idegesen cs�sztak ki a sz�mon a mondatok. – Azt mondtad, meg�rdemli. De mi�rt nem mondod el, mit �rdemel meg? Mi�rt kell neki seg�tenem?
Eln�z�en n�zett r�m.
- Az�rt nem, mert neked kell r� j�nn�d – simogatta meg az arcom szeretetteljesen, majd elmosolyodott. – Ha elmondom, hol a m�ka? – N�zett r�m cinkosan, majd �jra kicsit �gy kezdett hozz�m besz�lni, mint apa a kisl�ny�hoz. – Megunn�d a haland�k megment�s�t, ha csak le kellene menned, �s tenni egyetlen egy dolgot. Majd p�r �v m�lva tal�n meg mondom n�ha, de most egyel�re m�g meg kell tanulnod, hogy hogyan tan�tsd meg �ket �jra szeretni.
- Olyan ez, mint az emberekn�l a betegs�g? – Gondolkodtam el. – Att�l, hogy kezeled a t�neteket, m�g nem lesz eg�szs�ges? Ahhoz, hogy meg tudjam �t menteni, diagn�zis kell, hogy meggy�gy�tani tudjam �t?
El�gedetten b�lintott.
- Sz�p hasonlat – jegyezte meg. – Megjegyzem a k�s�bbi gener�ci�nak – nevetett fel.
- Azt �g�rtem Billnek, hogy seg�tek neki megkeresni a bar�tn�j�t – mondtam egyszer csak p�r m�sodperces hallgat�s ut�n.
Fura kis mosoly jelent meg a sz�ja sark�ban �s b�lcsen megjegyezte:
- N�ha az a legjobb megold�s, ha nem �g�r�nk nekik semmit. Sajnos nem mindenkit tudunk megmenteni.
Kezdtem �jra elvesz�teni a t�relmem, de � tov�bbra is higgadt maradt.
- De h�t te mondtad, hogy meg kell �ket menteni.
- Nem mindenkit lehet megmenteni. – Egy kis f�lmosollyal m�g hozz�tette: – a Sorsot nem �n �rom…
Unottan tekintettem r�, de az�rt egy mosolyt nem tudtam elfojtani.
- Szerinted k�pes leszek seg�teni Billen?
K�telkedtem magamban. Elv�gre � volt az els� feladatom, t�ls�gosan kicsinek �reztem magam ehhez, nem akartam egy emberi �let�rt felel�ss�ggel tartozni.
- Ez csak rajtad m�lik.
- K�ts�geim vannak. Tal�n… a l�ny majd nem akarja m�r �t. Mi lesz akkor? Az a fi� nem �ln� t�l az elutas�t�st – osztottam meg vele az agg�lyaimat.
B�szk�n elmosolyodott.
- Tudod, sokan azt mondt�k, t�l fiatal �s tapasztalatlan vagy ehhez, de �ppen ezzel a mondattal bizony�tottad be az ellenkez�j�t.
K�rd�n n�ztem r�.
- Tess�k?
- Gondolkozz csak, Isabelle. Id�nk, mint a tenger – legyintett egyet a kez�vel.
- Nem az a feladatom, hogy megtal�ljam Rosalie-t?
- Bele tartozik – v�laszolta t�relmesen, �s mik�zben v�rta, hogy r�j�jjek, egy dallamot kezdett d�dolni f�lhangosan. M�g a fej�t is ingatta hozz�.
- Teh�t… Nem el�g, hogy megkeresem Rosalie-t, de biztosnak kell lennem abban, hogy �jra egy�tt lesznek?
Abbahagyta a d�dol�st �s r�m n�zett.
- Pontosan, Isabelle.
- De h�t honnan tudhatn�m? – N�ztem r� felh�zott szem�ld�kkel.
- Erre neked kell r�j�nn�d – mondta mosolyogva.
- H�t persze – morogtam halkan, de � m�g �gy is meghallotta, �s elmosolyodott.
- Tudom, hogy m�g rengeteg k�rd�sed van, teh�t ne k�m�lj – n�zett r�m �jb�l egy pajkos kis mosollyal.
- Csak azon gondolkodtam, hogy b�r Bill azt mondta, hogy �k egym�snak lettek teremtve – annyira vicces volt ezt kimondani -, de att�l m�g lehet, hogy t�ved, nem? �gy �rtem, milli� meg milli� l�ny van m�g Rosalie-n k�v�l, nem?
Elmerengve n�zett r�m, majd p�r perc ut�n megsz�lalt:
- Tudod, nagyon, nagyon sok embernek nem adatik meg a szerelem. Azok, akiknek igen, foggal-k�r�mmel ragaszkodnak hozz�…
- Azzal nem �lik meg a vonzalmat? – Kotyogtam bele, mire � egy kicsit megr�v�an n�zett r�m, de az�rt v�laszolt.
- De. De �k ezt nem tudj�k. Tudod, Isabelle, mindennek van hat�ra, a cs�gg�snek is. Azok, akik egyszer megtapasztalj�k a szerelem csod�latoss�g�t, nem akarj�k t�bb� elengedni. Mert im�dj�k azt a var�zslatos k�d�t, ami az elm�j�kre ereszkedik, amibe egyik pillanatr�l a m�sikra belecs�ppennek. Nem akarnak t�bb� kiker�lni bel�le. Ragaszkodnak hozz� – elmosolyodott, mintha lenne egy saj�t kis vicce, ami err�l jutott esz�be. – Vagy tal�n, �s nekik van igazuk, �rzik, hogy egyetlen egy igaz szerelem van az �letben.
- Tess�k? – N�ztem r� meglep�dve. – Csak egyszer lesznek szerelmesek? De h�t mi�rt?
J�mboran n�zett r�m, mintha csak azt akarn� mondani, hogy eln�zi nekem, hogy ennyire kis s�letlen �s butuska vagyok.
- Tudod, a szerelem egy nagyon fantasztikus dolog. J� magam sem ismerek sokkal t�bb hihetetlen dolgot – gondolkodott el, majd gyermeki mosollyal az�rt m�g hozz�tette -, tal�n csak azt az apr� finoms�got, a csokol�d� drazs�t – mondta �lmodozva, mire elfojtottam egy mosolyt. K�t pillanat m�lva kinyitotta a szem�t �s megsz�lalt: – Eln�z�st, elkalandoztam – mondta sz�rakozottan, mire megr�ztam a fejem �s elmosolyodtam. – Teh�t, mint mondtam volt, a szerelem a legeslegk�pr�zatosabb csoda, ami emberrel megt�rt�nhet. De rengeteg f�jdalommal is j�rhat – kin�zett az ablakon. – Szeretem �ket, nem akarom, hogy szenvedjenek – mondta elt�n�dve �s �jra r�m emelte a tekintet�t.
- F�jdalom? – K�rd�n n�ztem r�.
- Igen. F�lt�kenys�g, a retteg�s att�l, hogy valami t�rt�nik vele, hogy elvesz�tj�k, hogy valaki m�sba szeret bele. Ez�rt ragaszkodnak hozz� annyira. Mert annyira f�lnek t�le, hogy pr�b�lj�k azt mondani r�la, hogy az �v�k. De tudod, egy szem�lyt soha nem birtokolhat egy m�sik szem�ly. Az �rz�sek. Azok az �v�k – mondta elgondolkodva, b�lintott egyet, majd elmosolyodott. – Gondolom most megint rengeteg k�rd�st �bresztettem benned, �gyhogy hajr�, valaki m�g v�r r�d ma.
- Csak egyet igaz�b�l – mondtam halkan �s belen�ztem a szemeibe. – �n is leszek valaha szerelmes?
- Nem fogok hazudni neked, mert biztos vagyok abban, hogy �szrevenn�d – n�zett r�m komoran. – De fogalmam sincs r�la. Ha a sz�vemre hallgatok, �s bocs�sd meg nekem ezt, ez a saj�t hib�m, az �nz�s�g rossz tan�csad�, m�r t�bb sz�z �ve pr�b�lom kik�sz�b�lni – j�t�kosan elmosolyodott -, de nem igaz�n megy… Teh�t, mint mondtam, ha a saj�t magam �rdekeit n�zem, akkor rem�lem nem. Mert tudod, akkor minden id�t vele akarsz majd t�lteni – elh�zta a sz�j�t -, nekem pedig nem lesz t�bb� besz�lget� partnerem – bocs�natk�r�en elmosolyodott, mire felnevettem.
- R�d mindig szak�tan�k id�t – v�laszoltam v�g�l.
- Most megnyugtatt�l – mondta �szint�n boldogan.
Elgondolkodtam.
- Lehets�ges, hogy nem egy �gibe szeretek bele? – K�rdeztem v�g�l.
Halv�nyan b�lintott, l�tszott, hogy nem sz�vesen mondja ki.
- �s akkor mi t�rt�nik?
Hosszan s�hajtott.
- Akkor v�lasztanod kell. Lemondhatsz az otthonodr�l, �s mondhatod azt, hogy olyan biztos vagy abban, hogy az a fi� mellett szeretn�d le�lni az �leted… Vagy � is lehet angyal – mondta ki v�g�l.
Elnevettem magam.
- De h�t ez egyszer�, nem? Elv�gre, ki ne akarna angyal lenni? – N�ztem r� hitetlenkedve.
- Nem, dr�ga Isabelle-m, ez nem ilyen egyszer� – p�r m�sodpercig maga el� n�zett, azt hiszem, nem tudta, hol kezdje. – Tudod, egy ember csak akkor �lhet itt, ha meghal. �s tudod, az emberek, ott lent, fur�n kezelik a hal�lt. Az a fi� senkinek nem mondhatja el, hogy mire k�sz�l. Nem besz�lhet r�lunk, a haland�k nem tudhatnak r�lunk, �giekr�l. Ha a fi� meghal, a csal�dja �s a bar�tai… az ikertestv�re – jelent�s�g teljesen pillantott r�m egy pillanatra, amit nem igaz�n �rtettem, de r�gt�n folytatta is – kimondhatatlan f�jdalmat �rezn�nek.
- Teh�t, hogyha fontos az illet� sz�momra �s biztos vagyok abban, hogy szerelmes vagyok, hogy nem tudok n�lk�le �lni… Akkor nekem kell lemondanom az �letemr�l, igaz? – K�rdeztem r�.
- Igen. De ne feledd, kapsz helyette egy m�sikat. Tal�n nem lesz olyan t�k�letes, de a fi� miatt mindig csod�latosnak �rzed majd. �s arra is eml�kezned kell, hogy haland� leszel. Nem fogsz tudni visszaj�nni ide, �s ha meghalsz, akkor �r�kk� elveszel – egy m�ly s�haj szakadt fel bel�le. – Nem besz�lve arr�l, hogy akkor, ha ut�lag r�j�ssz arra, hogy rosszul v�lasztott�l, m�r nem lehet visszacsin�lni. Soha t�bb� nem l�phetsz be azon az ajt�n.
- Soha?
Csak szomor�an megr�zta a fej�t.
- Volt m�r olyan, aki a haland�s�got v�lasztotta? – K�rdeztem elt�n�dve, mik�zben fel�lltam a kanap�r�l �s az ablakhoz s�t�ltam.
- Nem – v�laszolt halkan.
Nem kellett megmagyar�znia, hiszen �rtettem �n �gy is. Tudom, hogy mi�rt v�lasztott�k ezt. Nem voltak magukban biztosak. F�ltek. �k ide tartoztak. Mi ide tartozunk.
- �s ha valaki az eget v�lasztja, de megb�nja? Mert r�j�n, hogy val�ban szerette azt a fi�t?
�gy l�ttam, hogy most el�sz�r abban a 16 �vben, mi�ta ismerem �t, kezdi elveszteni a t�relm�t.
- Akkor sincs mit tenni. Egy angyal nem s�r egy ember�rt – mondta jelent�s�gteljesen, mire hirtelen megfordultam �s kiss� ijedten n�ztem r�. R�gt�n megenyh�lt �s bocs�natk�r� mosollyal n�zett r�m. – Ez�rt is mondom, ne szeress bele haland�ba. �k emberek. Szeretj�k �ket, de nem egyenk�nt. Nem kiv�telez�nk, nincsenek kedvenceink, nincsenek k�l�nleges emberek, akik t�bb figyelmet �rdemelnek.
- De h�t… – nem is tudtam pontosan, hogy mire akarok kilyukadni, de egy valamit nem �rtettem, azt�n egy perc alatt v�gre siker�lt �sszeraknom magamban a k�rd�st: – De ha nem egyenk�nt szeretj�k �ket, mi�rt seg�t�nk rajtuk k�l�n-k�l�n?
Elmosolyodott a k�rd�semen.
- Nem sokan l�tnak ilyen m�lyre, Isabelle – mondta, majd v�laszolt: – tudod, nem mindenkin seg�t�nk. Csak azon, aki meg�rdemli. De m�g ez sem jelenti, hogy mindenkit meg tudunk majd menteni. Tudod, ha valakit m�g sem siker�l, az akkor sem a te hib�d. Te mindent megtett�l, de tudod, az ember sokszor nem veszi �szre a seg�ts�get, vagy ha �szre is veszi, ell�ki mag�t�l. Ilyen a term�szet�k – elhallgatott egy pillanatra. – �s tudod, van olyan is, amikor m�s miatt nem tudsz rajta seg�teni – nem �rtettem, mire gondol, �s ez gondolom az arcomon is t�kr�z�d�tt. – Hm, mondok egy p�ld�t: ha valaki �ngyilkos akar lenni, akkor rajta lehet seg�teni. �jra megmutatni neki a sz�pet az �letben, elmagyar�zni neki, hogy mi�rt kell �lnie. De van olyan, ami ellen semmit nem tehetsz. P�ld�ul ha nem � ugrik le a h�dr�l, hanem valaki lel�ki.
Fel�tl�tt bennem egy k�rd�s.
- Teh�t hi�ba keresem meg Rosalie-t �s viszem oda Billt, ha a l�ny nem akarja?
- Igen – v�laszolt. – �s, hozz� kell tennem, mert nem tudom el�gszer hangs�lyozni: az sem megold�s, ha te szeretsz bel�.
B�lintottam, � pedig hirtelen elszomorodott.
- Mennem kell? – K�rdeztem r�, pedig tudtam, hogy mi lesz a v�lasz.
Olyan j� volt itt �lni, vele, besz�lgetni, fejtegetni a dolgokat…
B�lintott, fel�llt �s el�m l�pett, majd homlokon cs�kolt.
- Vigy�zz magadra – elmosolyodtam, �s �vatosan meg�leltem.
- �g�rem.
- A fi�k v�rnak a lak�sodn�l.
Elindultam a nagy bej�rati ajt� fel�.
- Oh, igen – �lltam meg az ajt�ban egy pillanatra �s egy kis huncut mosollyal visszafordultam fel�, majd megsz�laltam: – Bill azt �zeni, hogy k�sz�ni – nevetve r�m sz�lt, hogy menjek, mert el fogok k�sni.