Mivel j� id� volt kint le�lt�nk �s besz�lgetni kezdt�nk, csatlakozott a m�sik k�t sr�c is, �s ezek ut�n a hasam fogtam Georg po�njai miatt.

-   Sr�cok – jelent meg egy viszonylag magas, barna haj� f�rfi – oh, hello – k�sz�nt oda nekem.

-   David, � itt Charlotte – �llt fel Bill, �s vele egy�tt �n is.

-   J� napot, Charlotte Krieger – ny�jtottam David fel� a kezem.

-   �rvendek, David Jost, a fi�k producere – r�zott velem kezet kedvesen – most elraboln�m a fi�kat egy f�l �r�ra, ha nem gond.

-   Vigye csak – feleltem, majd h�tra n�ztem az engem kiker�l� fi�kra.

-   Sietek vissza – mosolygott r�m Bill majd elt�ntek az ajt�ban.

�n pedig megemeltem a fonott fotelem �s a napra helyeztem, �gy le�lve s�ttetni kezdtem az arcom. K�s�bb pedig a szemeim pattantak ki, mivel egy nagy test� kutya ugrott mells� k�t l�b�val a combomra �s boldogan a fark�t cs�v�lva, lihegve �dv�z�lt.

-   Szia – simogattam meg – h�t te ki vagy? – a szemem azonnal megakadt a bil�t�j�n, amit a kezembe vettem – Scotty – olvastam fel a bil�t�n l�v� p�r bet�t – �rvendek a tal�lkoz�snak – r�ztam vele viccesen mancsot – �n Charlotte vagyok.

Erre kis bar�tom ugatott egyet majd leugrott �s elszaladt, majd visszat�rt egy gumi r�g�ka f�les�ggel, amit el�m dobott. R�n�ztem � csak csillog� szemekkel �s farok cs�v�l�ssal ugr�lt el�ttem. Lehajoltam a j�t�k�rt majd a kezembe v�ve felegyenesedtem, Scottyra n�ztem, aki p�r m�terrel el�r�bb ugr�lt, elgondolkoztam egy kicsit, majd elhaj�tottam a m�r sz�tcinc�lt kicsit ny�las gumit. � pedig boldogan rohant ut�na. N�ztem, ahogy oda �rve a sz�j�ba veszi, majd j�t�kosan elhaj�tja, majd ism�t a sz�j�ba veszi �s visszasiet hozz�m, hogy �jra elhaj�tsam neki. Azt�n megjelent a m�sik kutya is, neki nem l�ttam a bil�t�j�t ez�rt nem tudtam mi a neve, de felv�ltva hozt�k vissza nekem a j�t�kot. Id�k�zben �n le�ltem a f�be �s �gy dob�ltam nekik, de hamarosan meg is unt�k �s oda telepedtek a l�bam mell� �s a fej�ket az �lembe fektett�k �n pedig egyik kezemmel simogatni kezdtem �ket, a m�sikkal h�tra ny�lva t�masztottam meg magam �s az arcom a nap ir�ny�ba emeltem.

Zajokat hallottam �gy az ajt� fel� kaptam a fejem, de ott nem l�ttam senkit, de a ricsaj nem sz�nt meg, fel�lltam, amit�l a kuty�k is felriadva pattantak fel, �s oda s�t�ltam a ker�t�shez, hogy kilessek rajta, mikor oda �rtem megl�ttam egy csapat l�nyt, akik a st�di� el�tt filmeztek, f�nyk�pezgettek. Fanatikusan rajong�k. D�bbenet.

-    Char? – hallottam meg a nevemet �s fordultam meg.

-    Igen? – Tom azonnal a hangom ir�ny�ba kapta a fej�t.

-    Mit csin�lsz? – l�pett oda.

-    Semmit – n�ztem �jra a t�megre, majd Tom is.

-    M�r megint itt vannak?

-    Tudj�k, hogy itt a st�di�?

-    H�t persze, vannak norm�lis rajong�k, de a franci�k nagyon azt hiszik magukr�l, hogy az�rt, mert hossz� utat tettek meg m�r mindent megtehetnek.

-    �rtem, el�g r�miszt� – borzadtam el a kiab�l� t�meg l�tt�n.

-    Gyere, menj�nk be, miel�tt kisz�rnak – fogta meg a kezem �s leseg�tett a kis t�gla darabr�l, amin �lltam.

-    V�geztetek? – h�ztam el a kezem, mik�zben bes�t�ltunk.

-    Igen, most fogunk eb�delni, szereted a pizz�t?

-    Szeretni szeretem, csak nem ehetem.

-    Modell szab�lyok – horkant fel.

-    Sajnos el� van �rva.

-    �s akkor mit ehetsz? – n�zett r�m.

-    Amiben nincs sz�nhidr�t.

-    De h�t j�form�n mindenben van.

-    Tudom, ez�rt ehetek csak halat, z�lds�get �s gy�m�lcs�t, meg n�ha becs�szik egy kis chips – vigyorogva.

-    Te �r�lt vagy, hogy a modellked�st v�lasztottad – n�zett r�m sz�rny�lk�dve.

-    Te is veget�ri�nus vagy, ha j�l tudom.

-    Igen, de �n csak h�st nem eszek.

-    J� mindegy, hagyjuk – vigyorogva.

-    Rendelek neked sal�t�t, az j�? – l�pt�nk be az �tkez�be – sr�cok, Char nem eszik pizz�t, szal neki rendelek sal�t�t.

-    Csin�lok �n sal�t�t – �llt fel Gustav – persze ha nem gond.

-    Jaj dehogy. K�szi – mosolyogtam r�.

-    Akkor addig �lj le, �t perc �s k�sz – �llt oda a konyhapulthoz.

-    Te ilyen h�zias vagy? – k�rdeztem meg.

-    Tudok ezt-azt – mosolyogva.

-    Az a j�, ha egy f�rfi a konyh�ban is ki ismeri mag�t – b�logattam helyesl�en.

-    H� – mordult fel Georg �s Tom.

-    Mi is tudunk f�zni.

-    Egy t�szt�t b�rki meg tud csin�lni – pimaszkodtam.

-    H�, te – n�zett r�m s�rtve Tom.

-    �n nem csak t�szt�t tudok – emelte magasba a kezeit Georg.

-    Akkor majd egyszer megmutatod a tud�sod – kacsintottam.

-    Na j�, �n k�s�bb eszem – �llt fel Tom majd kiment.

-    Ennek mi baja? – n�ztem ut�na.

-    Beletiport�l a piciny lelk�be – nevetett fel Gustav.

-    Mint egy kis gyerek – fels�hajtva – besz�lek vele.

Fel�lltam �s ut�na mentem, kin�ztem az udvarra, de nem volt ott. Feln�ztem a l�pcs�n, majd k�rbe n�ztem �s lassan fell�pdeltem a fokokon, am�g fel nem �rtem az emeletre, ahol egy kisebb folyos� futott v�gig el�ttem, jobb �s baloldalon ajt�kkal.

-    Tom? – suttogtam, de mi�rt suttogtam? Fogalmam sincs – Tom!

Semmi v�lasz, remek, most, hogyan tal�ljam meg? Mi van, ha nincs fent? Egyetlen egy v�laszt�som maradt. Odalop�ztam minden ajt�hoz �s belestem a kulcslyukon, nem sokat l�ttam, de r�gt�n felismertem, ha egy h�l� szoba volt. Az utols� ajt� kulcslyuk�n kereszt�l megpillantottam p�r Gibson git�rt, r�gt�n tudtam, hogy j� helyen vagyok. Felegyenesedtem majd bekopogtam, semmi v�lasz, er�teljesebb kopog�sra sem j�tt v�lasz.

-   Tom, engedj be, nem akartalak megb�ntani – sz�laltam meg – ne viselkedj �gy, mint egy kisgyerek.

Nem kaptam v�laszt, a kilincsre helyeztem a kezem majd lassan lenyomva benyitottam, nem l�ttam senkit.

-   Tom? – v�lasz ism�telten nem j�tt, k�r�l n�ztem ruhadarabok mindenhol, git�rok tokost�l vagy a n�lk�l hevertek a f�ld�n.

Megakadt a szemem a polcon pihen� k�peken, oda l�ptem �s kezembe vettem az egyik sz�pen bekeretezett k�pet. Az ikrek voltak rajta, m�g mikor kicsik voltak �s gondolom a sz�lei, mondjuk az anyjukat azonnal felismertem, mert Bill kik�p�tt m�sa, de a f�rfi, nem voltam biztos benne, hogy apjuk. Ajt�nyit�d�sra lettem figyelmes �gy megfordultam �s ijedten rezzentem �ssze mikor megpillantottam Tomot kil�pni a f�rd�szob�b�l, egy sz�l t�r�lk�z�vel a derek�n. V�gig n�ztem rajta �s a bugyim azonnal nedves lett, izmos fels�test�n csillogtak a m�g ott pihen� v�zcseppek izmos karj�val pedig a fonatai v�g�t t�r�lgette.

-   Char – n�zett r�m meglep�dve, csak n�ztem �t, nem b�rtam levenni r�la a szemem – hah� – lengette meg el�ttem a kez�t, amit�l visszazuhantam a f�ldre.

-   Oh, bocsi – l�ptem el gyorsan el�le.

-   Mit keresel itt?

-   Csak bocs�natot szeretn�k k�rni, nem megb�ntani akartalak, csak piszk�lni egy picit.

-   Honnan tudtad, hogy ez a szob�m?

-   Kifogsz, nevetni.

-   T�gy egy pr�b�t.

-   Ben�ztem minden szoba kulcslyuk�n.

-   Komolyan? – nevetett fel.

-   Mondtam, hogy kifogsz, nevetni. De ez volt az utols� lehet�s�gem.

-   H�t persze, mert olyan neh�z benyitni nem? – g�nyol�dott.

-   Jaj, fogd be – csaptam meg vigyorogva.

-   Te nem vagy az egyszer�s�g h�ve, mi? – h�z�dott f�loldalas mosolyra az arca, kis g�dr�csk�ket el�h�vva.

-   Csak bocs�natot k�rni j�ttem, m�r megyek is – indultam meg az ajt� fel�.

-   H�, v�rj m�r – kapta el a karom – m�g nem is tudod, hogy megbocs�tok-e vagy sem.

-   Nem l�tszol m�rgesnek, sz�val szerintem megbocs�tasz. B�r �gy viselkedt�l, mint egy gyerek.

-   Mi�rt vagy ennyire izgatott? – h�zott mag�hoz.

-   Nem vagyok az – halkan.

-   Remeg a hangod.

A francba, hogy vette �szre? Felt�zel a k�zels�ge, mit�l van ez? Istenem, vegy�l m�r fel valamit, mert meg�r�l�k!