|
6.
... 2010.10.03. 17:11
Fejében körvonalazódtak a kinn történtek. Két sí maszkos férfi feszítővassal törte be a kirakatot, az egyik éppen akkor ugrott be, amikor Agna kipillantott. Zihált, mellkasa fürgén járt fel s alá. Haja verítéktől a homlokára tapadt, amit kezével hátratűrt. Körbenézett a hátsó szobában, ami most rejtekhelyül szolgált számára. Fegyvert keresett, minden zugba benézett, de csak neoncsöveket és partvis nyelet talált. Fogta az egyik seprűt, nagy levegőt vett és az ajtó elé lépett. Elsuttogott még egy imát, majd kinyitotta. A Hold ezüst fénye bevilágította az egész boltot, a résen Agna arcára is vetett egy vékony csíkot. A férfiak a pult mögött álltak, a kasszát próbálták szétfeszíteni, így pont az ajtónak háttal voltak. Mindketten izmosak, Agna pillanatok alatt rájött, hogy ereje itt mit sem fog érni, ide taktika kell. A kassza fiókja zörögve kikattant a tárból, a betörők rohamosan pakolták kis zsákokba az aprót. A lány hirtelen kivágta az ajtót, a seprű nyelével megcélozta a jobb oldali tarkóját. A férfi üvöltve fordult meg, szeme szikrákat szórt. Másodpercnyi farkasszemnézés után a maszkos megindult Agna felé, kezeit fenyegetően maga előtt tartva. A lány felmérte helyzetét, régi cselhez folyamodott. Lábával egyenesen felrúgott, ezzel eltalálva a férfi ágyékát. Az kezeivel a férfiasságát szorítva rogyott össze a padlóra, míg a másik is elindult a felé.
- Mit képzelsz magadról, te r*banc?! – üvöltött és rávetette magát a vékony kis testre. Agna felsikított, kezeit ösztönösen a nyakát szorító karokra kulcsolta. Szemtől szembe álltak. Átfutott az agyán, hogy ez körülbelül olyan, mint a bárány és a farkas harca. A farkas az erejét használja ki a kicsiny növényevő ellen, az viszont cselekkel el tud menekülni előle. Nem fog elengedni. Dühös. Ölni képes. És meg is teszi. Pupillái kitágultak a félelemtől, homloka még jobban verejtékezett.
- Franz, végezz már vele. Mindjárt ideér a rendőrség. – egyenesedett fel a másik is, tarkóját dörzsölte az ütés helyén. Agna még inkább bepánikolt, már fulladozva vette a levegőt. – Hallod, fujtsd meg vagy vágd el a torkát, mindegy is nekem, de ne tudjon beszélni. – Franz, mint ahogy a társa nevezte, egyik kezével elengedte Agna torkát és a zsebében kezdett matatni. Egy hideg fémből készült, fekete fegyvert vett elő és a lány feje mellé tartotta.
- Utolsó kérés? – suttogta a fülébe.
- B*zd meg! – kiabált rá és az arcába köpött. Amaz undorodva letörölte a nyálat és pofon csapta Agnát.
- Hagyd a fenébe, itt egy autó! Rohanj!- mindannyian kipillantottak az utcára. Csak körvonalakat és a fényszóró sárga fényét látták, de a célja a bolt előtti parkoló volt. Agna még az autót figyelte, mikor arcának jobb oldalán erős ütést érzett. A fájdalomtól összerogyott, mire a férfi belerúgott a hasába. Előre borult, szájából vér buggyant ki apró folyamként. Ott feküdt a fájdalomtól és a sokktól szinte eszméletlenül a pult mögött. Halk zokogás tört fel testéből, könnyei összemosódtak édes vérével. A rablók lépéseinek hangjai elmaradtak, már csak a csekély esti forgalom zaja jutott el a lány elméjéig. Élek egyáltalán még? Csak lüktetést érzek a fejemben, a hideg őszi levegőt a hátamon. De nem ilyen a Mennyországba vezető út is?
- Hahó, van itt valaki? – újra tisztán hallott, az irányt is meg tudta becsülni. Halkan nyöszörögni kezdett, remélte, hogy meghallja az illető, bárki is az. Ha jól lesz, még meghálálja neki, hogy időben ideért és elüldözte a betörőket. – Merre van? – közelebbről jött a hang. Meghallott. Hall engem!
- Itt. – suttogta, szemét az újra feltörő fájdalomtól összeszorította.
- Agna, jézusom! – guggolt le elé a megtalálója.
- Bill?
- Igen, én vagyok. Nyugalom, már hívom is a mentőket.– felállt, kabátja zsebéből elővette a mobilját és tárcsázott. Elmondta a diszpécsernek a címet, az eset leírását és a nevét. Agna pár pillanatra kinyitotta a szemét, addigra a férfi is újra elég guggolt.
- Fáj. Nagyon. – kezével a fején éktelenkedő sebet tapogatta körbe. Ujjaira a saját vére tapadt.
- Kitartás, mindjárt itt lesznek. El tudod mondani, hogy mi történt?
- Aludtam hátul, aztán az üveg csörömpölésére keltem fel. Nekitámadtam az egyiknek seprűvel – mutatott a mellette heverő eszközre- aztán földre került, a másik pedig a fegyverével csapott fejbe. – felszisszent – Nagyon fáj. Álmos vagyok. – szeme lassan lecsukódott.
- Ne aludj el, már itt is a mentő. Agna, hallod?! – rázogatta a lány testét Bill. Ijedten ugrott fel, kirohant a mentőautó elé, ami szirénázva érkezett meg a bolt elé egy rendőrautó kíséretében. Érthetetlenül mutogat a mentőorvosoknak. Az egyik átvergődött az üvegszilánkokon és a felborított polcokon. Ujjait a lány nyakára helyezte
- Van pulzusa! – kiáltott ki társának, aki egy orvosi táskával megy utána. Billt a rendőrök feltartoztatták, ott állt az egyenruhások között, összefont kezekkel, véres kabátban. Az esti nyugalom helyett Hamburgban felfordulás volt, villogó lámpájú, szirénázó hatóságok keresték a két betörőt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
