|
18.
... 2010.12.11. 11:20
Feszlt csend llt be kznk, s egyiknk sem tudott megszlalni. Tomra pillantottam, aki elszr csak nzett ki a fejbl s olyan volt, mintha fel sem fogta volna amit Sarah mondott, aztn hirtelen felnevetett.
- Ht, ez vicces volt, majdnem bevettem. – nevetett tovbb Tom, n meg csak t nztem.
- Ez nem vicc. Komolyan mondom. – csattant fel a lny. valahogy nem tallta viccesnek a helyzetet. – Bizonytkom van, az els ultrahangfelvtel. – kutatott a tskjban s Tom fel tartott egy kpet.
Tom mr nem nevetett csak a kpet nzte, majd rte nylt s elvette. Megremegett a keze. Mivel mellette ltem lttam n is, br nem sok mindent vettem ki belle, ahogy Tom sem. Pr msodpercig bmultuk a kpet, majd Tom felpillantott Sarahra.
- s mgis mirt kellene elhinnem, hogy enym a gyerek? Ezt mr nem tudod bizonytani.
- Igaz, ezt nem tudom. De Tom, bznod kell bennem, csak veled voltam. Mssal nem. Eskszm. – nzett beknnyesedett szemekkel Tomra.
- De…ezt akkor sem hiszem el. Nem tudom elhinni. – mondogatta Tom.
- A pici szletse utn kiderl minden, s megtudod, hogy biztosan a tid lesz. – tette a hasra Sarah a kezt.
n sztlanul figyeltem az esemnyeket. Tudtam, hogy megint lesz valami. Mi Tommal soha nem lehetnk egytt. Mr megint bebizonyosodott, hogy nem engedhetjk meg magunknak a boldogsgot… egytt.
- n most nem is zavarlak tovbb titeket, de azrt szeretnk veled nha tallkozni. – mondta Tomnak majd felllt s kszns nlkl tvozott.
Nem mozdult egyiknk sem, nem is akartam. Tommal akartam lenni, tudtam, szksge lesz rm. Brmennyire is akartam srni, vagy toporzkolni, ordtani…nem tehettem. Tomnak rm van szksge.
vatosan magamhoz leltem, szinte rgtn hozzm bjt, mint egy kisgyerek. Ersen szortottam. Nem akartam kiengedni karjaim kzl. Soha…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
