|
19.
... 2010.12.11. 11:21
Pr percig gy voltunk, s meg sem szlaltunk. Tom picit felemelte a fejt, s a szemembe nzett.
- Bill, n ezt nem akarom. Nem akarok gyereket. – ktsgbeesetten.
- Tudom, kicsim. Nem biztos, hogy a tid, de ha mg gy is van, vllalnod kell rte a felelssget. Nem hagyhatod, hogy apa nlkl njn fel. – nehz volt kimondani ezeket a szavakat.
- De nem… n nem akarok semmit, csak veled lenni. Ms nem rdekel.
- Tom, ha tnyleg a tid a pici, akkor mellette a helyed. Mi akkor nem lehetnk egytt… - nem brtam tovbb. Eltrt a mcses, s nagy, kvr knnycseppek hullottak szemembl.
- Ne srj. Ez nem igaz. Tlem soha nem szabadulsz meg. Mindig egytt lesznk. Ez a gyerek nem vlaszthat el minket. – trlte le lgyan ujjaival az arcomat.
- s mi lesz a bandval? – nztem a szembe.
- Ht mi lenne? Ugyan ez. Ugyangy megy tovbb.
- Hogy fogjk fogadni a fik? – krdezgettem tovbb.
- Bill, nem tudom. Semmit nem tudok. Teljesen ssze vagyok zavarodva. – shajtott egyet. –De azt biztosan tudom, hogy szeretlek, s nem akarlak elveszteni.
- n is szeretlek kicsim. Nagyon szeretlek. – fogtam meg az llt, kzelebb hztam a fejt s egy lgy puszit nyomtam a szjra. Csukott szemmel elmosolyodott, s hajolt egy jabbrt. Mosolyogva tapasztottam ajkaim az vre s lveztem, hogy teljesen az enym… mg.
- Annyira j, hogy vagy nekem. –helyezkedett el, s az lbe hzott, szembe magval. tkaroltam a nyakt s megpusziltam az orrt.
- Senki mssal nem akarok lenni, csak veled. – dntttem oldalra picit a fejem s mosolyogva nztem t. Gynyrkdtem benne.
- Hogy lehetsz ennyire tkletes? – krdezte halkan.
- Nem vagyok tkletes, csak te ltsz annak. – mosolyogtam.
- Igaz. Nekem csak te vagy a tkletes.
- Tudom. - vigyorodtam el egsan.
- Azt az egoista fejedet! – hzott maghoz tarkmnl fogva, s hevesen megcskolt. Vgigszntott nyelvvel als ajkamon, amitl felnygtem picit. Ettl elgg beindult, s maghoz szortva falta szmat, szinte alig kaptam levegt, de nem rdekelt. Tarkjra cssztattam kezeim, egyikkel lgyan cirgattam, amitl kirzta a hideg s becssztatta kezt a felsm al. Most rajtam volt a sor, hogy libabrs legyek. Teljesen beindultunk. Elrbb hajoltam, s lekaptam a felsmet, majd felemelve a kezt rla is leszedtem. Lihegve kezdte cskolgatni a nyakam, amitl mly shajok szakadtak fel bellem. Ekkor mr az vem kicsatolta s a nadrgom gombolta.
- Ahh… Tom… taln ezt… fent kellene… ahh… – alig tudtam kinygni ezt a pr szt, a felgylemlett kj miatt.
- Nem rdekel hol, nem rdekel semmi. Most azonnal akarlak. Zillva harapott a nyakamba, maga al dnttt a kanapn s jra birtokba vette ajkaim.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
