4 �vvel k�s�bb

Mosolyra h�z�dott az ajkam mikor meg�reztem, hogy az �gymatraca bes�pped mellettem, csukott szemmel is j�l tudtam ki az, hiszen minden reggel � �breszt.

-         Anya, anya, �breszt� – simogatta meg �vatosan az arcom.

-         Fent vagyok hercegem – nyitottam ki a szemem �s h�ztam magamhoz.

-         Menni kell az oviba.

-         Tudom kicsim, csak m�g egy kicsit had �leljelek magamhoz.

-         Te j�ssz �rtem ugye?

-         Persze kicsim, ma nem sok�ig dolgozom, �rted megyek �s ut�na elmegy�nk a j�tsz�t�rre.

-         Juh� – �llt fel az �gyra �s kezdett el ugr�lni.

-         Nico! – nevettem el magam, majd elkaptam �s Csikizni kezdtem.

Elj�tszadoztunk �gy egy ideig, de miel�tt bepisilhetett volna abba hagytam �s elk�ldtem �lt�zni, Nico nagyon okos kisfi� sok mindent megtanult els�re, amit mutattam neki, m�r sz�pen meg/fut, eszik, ev�eszk�z�kkel iszik poh�rb�l �s sz�pen fel tud �lt�zni mag�t�l, ja, igen, �s m�r a WC-t is tudja haszn�lni rendesen, s�t rendbe is tudja tenni mag�t ut�na.

A kocsiba �lve hallgattuk a r�di�t �n az utat n�ztem � pedig a h�ts� gyerek�l�sb�l a k�rnyezetet. Mikor az �vod�hoz �rt�nk kicsatolta mag�t �s megv�rta, m�g kiveszem, mikor ez megt�rt�nt a kedvenc macij�val rohant az ovi kapuj�hoz. Lez�rtam az aut�t �s seg�tve neki kinyitni a kaput bement�nk az �p�letbe.

-         J� reggelt – k�sz�nt�nk mindenkinek illedelmesen, majd a term�hez �rve le�lt a kis szekr�nye mellett l�v� sz�kre �s seg�tettem neki �t�lt�zni benti ruh�ba.

-         Kicsim, ha kimentek tudod, hogy az itteni kinti ruh�dat �s cip�det kell felvenned, ugye?

-         Igen anya – s�hajtott fel.

-         Okos kisfiam vagy te – pusziltam meg.

-         Mehetek?

-         Menj, �s vigy�zz magadra, b�rmi gond van, azonnal sz�lj Charlotte n�ninek, j�?

-         Igen is anya.

-         Szeretlek.

-         �n is szeretlek anya – �lelt meg majd egy cuppan�s puszi ut�n beszaladt a term�be, �n pedig elpakoltam ut�na �s csak azut�n l�ptem az ajt�hoz, ahol m�r volt p�r gyerek �s j�tszottak.

-         Szia, Charlotte – k�sz�ntem az �v�n�nek.

-         Szia Sofie – l�pett oda.

-         B�rmi van, azonnal h�vj, rendben?

-         Ez term�szetes, de Nico j� kisfi�, nem lesz gond.

-         Rendben �s k�sz�n�m – mosolyogtam r� – szia, kicsim – k�sz�ntem oda a fiamnak, aki felkapva a fej�t oda rohant �t�lelte a l�bam �s egy „szia, anya” ut�n visszaszaladt j�tszani.

Elk�sz�ntem mindenkit�l �s be�lve a kocsiba elindultam a k�v�z� fel�.

-         J� reggelt Max – �ltem le a szok�sos asztalomhoz.

-         J� reggel Sofie – tette el�m a m�r k�szen g�z�lg� k�v�mat.

-         Isten vagy �des – mosolyogtam kedvenc pinc�remre.

-         Sok n� mondta m�r – pimasz vigyorral vonogatta szem�ld�k�t.

-         Jaj, te – nevettem fel.

� csak sz�npadiasan meghajolt el�ttem �s vissza�llt dolgozni, a k�v�m sz�rcs�lget�se k�zben a laptopomat nyomogattam. K�t �ve egy divatc�g egyik seg�dtervez�je vagyok, �gy a laptopomon k�l�nb�z� szerkeszt�i �s rajzol�i program van, amivel dolgozni tudok, de persze k�zzel is rajzolok, ha kell.

A c�g �p�let�be bel�pve kedvesen k�sz�ntem a recepci�snak s a liftbe besz�llva felmentem a harmadik emeletre ahol az irod�m volt.

Letettem a laptopom �s a t�sk�m, majd kib�jva a csizm�mb�l felvettem a benti cip�m – ami term�szetesen szint�n magas sark� volt – �s felakasztottam a kab�tomat is. A ny�r gyorsan eltelt, ahogy a szeptember �s az okt�ber is �s m�r is novembert �rtak a napt�rak. Kint a f�k m�r meztelen�l t�rt�k a zord id�j�r�s hat�sait �s rem�nykedve v�rt�k a tavaszt.

Ahogy le�ltem �s felnyitottam a laptopomat m�ris kopogtak.

-         Szabad.

-         J� reggelt M�ller kisasszony – l�pett be az egyik gyakornok l�ny.

-         Szia Sabrine, miben seg�thetek?

-         A f�n�k h�vatja, azt mondja fontos.

-         M�r is megyek – �lltam fel – k�sz�n�m – mosolyogtam r� kedvesen majd egy�tt elhagytuk az irod�t, � ment a maga dolg�ra �n pedig fel az �p�let legfels� emelet�re, ahol a c�gigazgat� irod�ja volt megtal�lhat�. Miel�tt bekopogtam megigaz�tottam magam �s csak az ut�n kopogtam be.

-         Tess�k.

-         J� reggelt Herr Kalusmann – csuktam be m�g�ttem az ajt�t s az asztal�hoz l�pve le�ltem – Sabrine mondta, hogy h�vat.

-         Igen-igen – vette le a szem�veg�t �s d�lt h�tra a hatalmas sz�k�ben – vend�geink lesznek.

-         Igaz�n?

-         Igen – b�lintott – hamarosan megkezdik a k�vetkez� turn�jukat �s minket k�rtek fel a ruh�k megtervez�s�re.

-         Kik �k uram?

-         Valami – gondolkozott el – Tokio…

-         Hotel? – lep�dtem meg.

-         Pontosan – csapta �ssze a tenyer�t vigyorogva – csak nem ismeri �ket?

-         De ismerem �ket.

-         H�t ez remek, akkor mag�t v�lasztom ki az �k szem�lyes tervez�j�v�.

-         Tess�k? – a mondat hallat�ra majdnem f�lre nyeltem.

-         Ha ismeri �ket, akkor mag�nak k�nny� lesz sz�t v�ltani vel�k.

-         Nagyon r�gen nem tal�lkoztam vel�k uram.

-         Az nem baj, holnap reggel �rkeznek, legyen bent id�ben, �s ha meg�rkeztek majd a lek�ld�m �ket mag�hoz.

-         Rendben uram – adtam meg magam, mi m�st tehettem volna?

-         Akkor ennyi lenne, visszamehet dolgozni.

-         K�sz�n�m – �lltam fel �s fordultam az ajt�hoz.

-         �s Sofie

-         Igen? – fordultam vissza.

-         Maga a jobb kezem, ezt ne feledje el.

-         Nem felejtem el, viszontl�t�sra Herr Klausmann.

Sz� szerint kimenek�ltem az ajt�n �s becsukva azt neki d�ltem hatalmas s�hajjal. Ilyen nincs, m�r megint �sszefutok vel�k. – gondoltam magamban, az utols� tal�lkoz�sunk �ta 3 �v telt el, a fi�k Davidot a tette miatt elk�ldt�k �s az �ta �j producer�k van. Az ut�n az eset ut�n m�g tartottam a kapcsolatot Billel – mivel Tom azut�n egyszer nem l�togatott meg engem, vagy a fi�t – de bej�tt nekik Jap�n �gy elutaztak �s a rengeteg mel� mellett nem volt ideje Billnek, hogy felkeressen �s sz�p lassan megszakadt a kapcsolat, �s most holnap ism�t tal�lkozunk, vajon mi lesz? Hogy fogj�k fogadni azt, hogy �n tervezem majd a ruh�jukat? Bill �r�lni fog, de Tom?