Aznap nagyon k�s�n �rtem haza, �gy m�g d�lut�n felh�vtam a sz�leimet, hogy Nico had aludjon n�luk. Mikor bel�ptem a h�zba hatalmas d�bbenet ter�lt sz�t az arcomon.

Az eg�sz lak�s gyertyaf�nyben �szott �s r�zsaszirmokb�l kis �sv�ny volt kialak�tva, levettem a csizm�m �s a kab�tom majd a szirmokon elindultam nappaliba, ahol az �tkez� asztal gy�ny�r�en meg volt ter�tve, itt-ott r�zsaszirmok �s k�t hossz� gyertya. R�gt�n az jutott eszembe, hogy tal�n Tom tette, az arcomon hatalmas mosoly jelent meg, de azonnal el is t�nt mikor megl�ttam J�rgent kil�pni a konyh�b�l.

-          J�rgen? – ny�gtem ki a nev�t

-          Szia, kedvesem – l�pett el�m s cs�kkal �dv�z�lt.

-          Te… mit csin�lsz itt?

-          Gondoltam megleplek egy kicsit, �r�lsz? – l�pett m�g�m �s karolt �t.

Mi van? Teljesen �rtetlen�l n�ztem a megter�tett asztalra.

-          Igen, persze, hogy �r�l�k – er�ltettem magamra egy mosolyt – nagyon sz�p.

-          Akkor ideje vacsor�zni – tolt lassan az asztal fel�, majd udvariasan kih�zta a sz�kem �s miut�n helyet foglaltam be is tolt s � is le�lt velem szembe.

-          Te f�zted?

-          Mindent – b�lintott – a legjobbat akartam, �s rem�lem siker�lt is.

-          Biztos – er�ltettem magamra m�g egy mosolyt – j� �tv�gyat – emeltem fel a teli boros poharam, amit � viszonzott s neki l�ttunk vacsor�zni.

V�gig forgott az agyam, mi a fen�t akar ezzel? Hiszen nincs sz�linapom, semmi ilyesmi. de nem sok�ig kellett v�rnom a v�laszra, ugyan is a vacsora ut�n fel�llt �s odal�pve mell�m maga fel� ford�tott sz�kest�l.

-          Sofie… - sz�lalt meg majd let�rdelt.

�risten!

-          Igen? – k�rdeztem visszafojtott hangon �s azt hittem sz�rnyet halok mikor megl�ttam a kez�ben a kis b�rsony dobozt.

-          Tudom, hogy igaz�b�l nem j�runk, de azon a gy�ny�r� est�n bevallottam neked az �rz�seim �s te is ugyan �gy tett�l.

Mi van?

-          Szeretlek, �s szeretn�m, ha a feles�gem lenn�l – felnyitotta a kis dobozt �s el�bukkant egy csodasz�p k�ves gy�r�- hozz�m j�ssz?

-          J�rgen…

-          Tudom, hogy gyors, de f�lek, ha nem cselekszem, elvesz�telek.

-          �n…

-          Leszel a feles�gem Sofie?

Nico… Nico… sz�ks�ge van egy ap�ra.

-          Igen – feleltem.

-          Komolyan?

-          Leszek a feles�ged – mosolyodtam el halv�nyan, de ez nem sz�vb�l j�tt.

Kivette a gy�r�t �s az ujjamra h�zva megcs�kolt.

M�snap reggel mikor felkeltem J�rgen fek�dt mellettem, nagyot s�hajtva �lltam fel �s mentem el a f�rd�szob�ba, hogy elk�sz�tsem magam a munk�ra. Percekig csak n�ztem az ujjamon csillog� jegygy�r�met, ami csodasz�p volt, de nem att�l kaptam akit�l �n szerettem volna. A s�r�s fojtogatta a torkom, �gy �reztem, hogy el�rultam Tomot, hogy megcsaltam �t. De ez nem �gy volt, hiszen � hagyott cserben a fi�t �s engem is.

Fel�lt�zve gyorsan megittam a reggeli k�v�m �s megreggelizve elindultam a c�ghez.

-          J� reggelt – k�sz�ntem Sabrinenek.

-          J� reggelt kisasszony.

-          Van valami sz�momra?

-          Nincs, k�r egy k�v�t?

-          J� er�set – s�hajtottam fel s elfoglaltam a sz�kem.

-          Tal�n valami baj van?

-          Baj? H�t… nem tudom, hogy az-e – d�ltem h�tra.

-          Elmondja?

-          Megk�rt�k a kezem.

-          De h�t ez csod�s – �r�lt meg – gratul�lok kisasszony.

-          K�sz�n�m…

-          Nem is �r�l neki?

-          Ez kicsit bonyolult Sabrine…

-          �rtem, nem is zavarom, m�r is k�sz�tem a k�v�j�t – felelte s kil�pett az irod�b�l.

Csak n�ztem magam el�, de v�g�l er�t v�ve magamon neki �lltam a pap�r munk�nak. Id� k�zben megj�tt a k�v�m is, amit szinte egy h�z�sra megittam. Nem tudtam koncentr�lni… csak n�ztem magam el�tt a pap�rt, majd a tollam, kicsit megbillentettem a kezem �gy l�that�v� v�lt a gy�r� is. K�ptelen voltam felfogni, hogy egy olyan f�rfihez k�sz�l�k hozz� menni, akit nem is szeretek. De milyen vallom�sr�l besz�lt? Olyat mondtam volna, amit nem gondoltam komolyan?

Elkezdett pityegni a kis hangsz�r�m, �gy megnyomva a piros gombot k�zelebb hajoltam hozz�.

-          Igen Sabrine?

-          Egy �r k�v�n �nnel besz�lni.

-          Engedd be, k�rlek – mondtam, s elengedve a gombot fel�llva �sszeraktam a pap�rokat.

Csak akkor emeltem fel a tekintetem mikor m�r j�val el�tte hallottam az ajt� csuk�d�s�t.

Tom �llt az asztalom el�tt, halv�ny f�l mosollyal az arc�n, ahogy megl�ttam r�gt�n elrejtettem �szrev�tlen�l a gy�r�s ujjam.

-          Szia – k�sz�nt r�m.

-          Szia – feleltem zavartan.

Mi�rt b�ntet �gy az �let?

-          Zavarlak?

-          Nem, dehogy – �ltem vissza – mi j�ratban vagy?

-          H�t… - foglalt � is helyet – Bill k�ld�tt, hogy adjam �t ezeket – ny�jtott fel�m egy s�rga mapp�t.

-          Mi az? – vontam fel a szem�ld�k�m s �tv�ve kinyitottam – tervek?

-          Igen, tervezett mag�nak p�r koncert ruh�t, arra k�r, n�zd �t �ket, �s ha kell, ebb�l vegy�l �tletet.

-          Rendben, k�sz�n�m – csuktam �ssze a mapp�t – m�g valami?

Mikor r� emeltem a tekintetem, � csak megdermedve n�zett valamit, k�vettem a tekintet�nek vonal�t s r�j�ttem, hogy a gy�r�t l�that�an hagytam. Jaj, ne.

-          Csak nem esk�v� lesz? – olyan h�rtelen v�ltozott �t a hangneme, hogy alig hittem a f�lemnek.

-          H�t… - n�ztem a gy�r�re – de igen, az lesz.

-          Nocsak, tegnap m�g nem volt az ujjadon.

-          Este t�rt�nt a le�nyk�r�s – feleltem – de nem hiszem, hogy sok k�z�d van hozz�.

-          A fiam anyja vagy.

-          A fiad? – cinikusan – a fiadr�l hallani sem akarsz, 5 �vig nem jelentkezt�l, nem csin�lt�l semmit, hogy meg tudd, hogy van.

-          �rdekelt… - motyogta.

-          Akkor mi�rt nem jelentkezt�l? Vagy h�vt�l? Hm?

Nem felelt.

-          Mind egy is, Niconak nincs apja – �lltam fel.

-          Mi az, hogy nincs? – pattant fel felh�borodva.

-          �gy ahogy mondom.

-          �n vagyok az apja!

-          Nem Tom, nem vagy az – ker�ltem meg az asztalt, hogy kinyissam neki az ajt�t, de � karon ragadott �s maga fel� ford�tott – eressz el.

-          Mi�rt teszed ezt, hm?

-          Nem csin�lok semmit, hozz� megyek J�rgenhez, mert Niconak sz�ks�ge van egy ap�ra, mert a v�rszerinti apja nem foglalkozik vele – s�gtam szinte a sz�j�ba m�rgesen s kir�ntva a karom kinyitottam az ajt�t, � csak n�zett r�m d�h�sen, majd kisietett az irod�b�l. Becsuktam az ajt�t �s az arcomat a tenyerembe temetve s�rni kezdtem, elvesztettem. V�gleg elvesztettem.