Hello!
Sikeresen haza értem Budapestről és rögtön mi fogadott mikor bementem a szobámba? az ex párommal közös képeim eltűntek a keretekből! rögtön elöntött a méreg mivel rögtön rájöttem, hogy anyám matatott a cuccaim között. OKÉ, hogy szakítottunk 1 hete, OKÉ, hogy remény sincs arra, hogy újra együtt legyünk és az is OKÉ, hogy mindenki segíteni akar meg sajnál, de az NEM OKÉ,hogy a kérdezésem nélkül elpakolja azokat a képeket amik nekem fontosak. Hullámvölgyben vagyok, egyszer úgy érzem, hogy túl tettem magam, egyszer meg úgy, hogy zokogva hívnám fel adjon még egy esélyt kettőnknek. Nem érzem készen arra magamat, hogy eltegyem/kidobáljam a tőle kapott dolgokat. Túlságosan fontos még a számomra. Miért nem lehet ezt felfogni? és az is tök szar, hogy ahogy haza jöttem megint depis lettem mert megint annak a bizonyos hullámvölgynek a mélyen lévő völgyében vagyok.
Na jó akkor most a múlthetemről.
Voltam 2x is moziba, egyik a Gondozó amit megnéztünk; nos aranyos film néhány vicces jelenettel, de szerintem 1x nézhetős. A másik a Verdák 2; nekem tetszett sőt jobban mint az első része.
Voltam még a Terror Házába, hátborzongató volt főleg a pince börtön ott szabályosan remegett a lábam, durva volt ott lépdelni ahol régen az a sok magyar ember akiket kivégeztek és ott tartottak fogva. Bár a kínzó eszközökre kíváncsi voltam mert úgy tudtam azok is vannak. Na mindegy.
Ennyit a kis személyes bejegyzésemről... ja és még annyit, hogy ma reggel tudatosult bennem, hogy hó végén már költözöm a koleszba>.<" tartok tőle...:/
Na mentem, legyetek jók!
puszi