|
19.rész - De végig fogod a kezem
Pflore 2010.07.01. 17:59
Mély levegőt vettem mielőtt a fejem a víz alá került volna, hatalmas csobbanással merültem el és elrugaszkodva szinte kiugrottam a vízből. Megtöröltem az arcom és a vihogó Tomra néztem gyilkos szemekkel.
- Na most kapsz – indultam el felé, ő pedig tovább nevetett.
Mikor oda értem hozzá a vállára tetem mind két kezem és elrugaszkodva a víz alá nyomtam – nesze neked – nevetve.
- Egy-egy – törölte meg az arcát vigyorogva, mikor feljött.
- Velem ne akarj ujjat húzni öcsi – fenyegettem meg az ujjammal.
- Hű de félek.
- Kérlek szépen, ne dobálj, nem vagyok már tinédzser.
- De vénasszony sem vagy.
- De akkor is – indultam el kifelé – nekem a homokos part tökéletesen megfelel.
- Nem fogsz fürdeni?
- De fogok, csak előbb napozok, hogy fogjon a nap – sétáltam ki végül a vízből és a napágyamra dőltem.
- Nők… – sóhajtott fel nem sokkal később elállva a napot.
- Tom, míg finom vagyok és nőies… eltakarod a napot husi.
- Husi – vigyorodott el – nos, husi – nyomta meg – mit szólnál egy finom hűsítő koktélhoz?
- Hát, ha ide hozod.
- Egyem meg azt a lusta segged – csóválta meg a fejét majd bement a házba.
- Ti együtt vagytok? – feküdt le a mellettem lévő ágyra Nora.
- Nem, de mindenki ezt hiszi – sóhajtok fel.
- Mivel úgy viselkedtek.
- Régebb óta ismered Tomot, mint én… tudhatnád, hogy ő ilyen.
- Nem ismerem olyan rég óta.
- Mióta vagy együtt Bill-el?
- Egy éve.
- És már összeházasodtok? – döbbentem meg – nem korai?
- Szeretnék hozzá menni.
- Az egy dolog de… mindegy, nem rám tartozik – helyezkedtem el.
- Parancsoljon hölgyem – nyújtotta felém a koktélos poharat Tom – te kérsz Nora?
- Köszi – vettem el.
- Nem – rázta meg a fejem – Angi és Georg jól eltűntek.
- O jaj, nem akarom tudni mit, csinálnak – nevettem fel.
- Jó édes öcsémet hol találom? – Tom
- Bent csinál valamit a laptopon.
- Csak elhozta?
- Nélküle egy tapodtat sem – rázta meg a fejét Nora felsóhajtva.
- Ennyire leköti a munkája? – fordultam Nora felé miután Tom bement az öccséhez.
- Teljesen munkamániás lett az utóbbi két hétben, sok a zűrzavar a cégnél és neki kell mindent helyre hozni. Nem örülök neki, mert nyakunkon az esküvő.
- De a táncórákra bejön, nem?
- Muszáj lesz neki. Nem táncolhatom egyedül az első táncot.
- Majd én beöltözöm Billnek – nevettem fel.
- Milyen jó ötlet – vigyorodott el – majd a melleidet lenyomjuk és felveszed Bill öltönyét, sima ügy lesz – végére már ő is nevetett.
- Jaj, te – fogtam a hasam a nevetéstől.
- Örülök, hogy ilyen jó barátnők lettünk, de tényleg – mosolygott rám.
- Én is – viszonoztam – csobbanunk?
- Búvárkodjunk – nézett rám csizmás kandúr tekintettel.
- Soha életemben nem búvárkodtam.
- Itt nem messze van egy búváros, nem olyan vészes.
- Hát…
- Kérlek!
- Na jó – adtam meg magam – de végig fogod a kezem.
- Becs szó.
- Akkor menjünk – álltam fel.
- Bemegyek, szólok a fiúknak – futott be, majd nem sokkal később ki.
- Mehetünk?
- Menjünk – bólintott és elindultunk ahhoz a búvároshoz.
Kezdtem kicsit félni, mikor megláttam azt a sok búvárruhát, oxigénpalackot meg a sok kelléket.
Amíg Nora bent beszélt az férfival, én kint vártam rá.
Aztán mind a ketten kijöttek, választottunk ruhát és segítettek nekünk felöltözni.
- Most hova megyünk? – kérdeztem meg, mikor láttam, hogy mindenki (köztük Nora is) beszállnak egy motorcsónakba.
- A sekély vízben nem lehet merülni – világosított fel az egyik férfi.
- Szóval… akkor kimegyünk oda? – mutatok a messzeségbe.
- Igen.
- Értem… - fojtott hangon.
- Jaj Amelia, ne félj már – húzott be Nora –ott leszek melletted, és még ők ketten is.
Nem feleltem semmit csak leültem a fenekemre és vártam, hogy kellő távolságra kerüljünk a parttól. Bambulva néztem a házat, majd feleszméltem mikor megpillantottam Billt kijönni.
Egyszerűen nem akarom felfogni, hogy jegyben van. Olyan jónak indult az egész, mintha csak az égiek akarták volna, hogy mi közöttünk legyen valami. Aztán a rózsaszín felhő szertefoszlott, bár ne vonzódnék ennyire hozzá. Miért nem Tom tetszik? Sokkal könnyebb lenne… ő legalább nem foglalt.
Hírtelen leállt a motor és a két férfi szedelőzködni kezdett.
- Álljon, felkérem – kért meg a fiatalabbik igen helyes srác.
Én pedig szó nélkül álltam fel és tűrtem, ahogy végig tapizva teszi helyre a dolgokat. De mikor az oxigénpalackot tette a hátamra nekidőltem ugyan is rohadtul nehéz volt az a francos palack.
- Vigyázzon – kapott el mosolyogva.
- Nem mondták, hogy ez ilyen nehéz… - motyogtam zavartan.
- Hát nem könnyű, tudja tartani magát? – állított állásba és lassan elengedett.
- Meg leszek.
- Akkor jó.
- Én kész vagyok – totyogott oda hozzám Nora.
- Iszonyú idiótának érzem magam – súgtam oda neki a hatalmas békatalpakra nézve.
- Hidd el jól áll – kacsintott rám – megyek előre, rendben?
- Ahogy gondolod – vontam meg a vállam.
Ő pedig leült a hajó szélére majd beledőlt a vízbe és nem sokkal később a felszínre jött.
- Ön jön – jött oda a fiatalabbik.
- Oké – bólintottam majd ráültem én is a szélére, és csak ültem… próbáltam összegyűjteni az erőm.
- Jól van?
- Ühüm, csak… félek.
- Mindenki így van az első alkalommal, de utána majd ki sem akar jönni.
- Hát én most legszívesebben a lábam alatt a homokot érezném.
- Nem lesz semmi gond, biztonságos. Vegyen egy mély levegőt, hunyja le a szemét és dőljön hátra.
- Oké – bólintottam majd követtem az utasításokat, mikor a vízbe értem a szemüvegem majdnem lejött rólam így megijedve úsztam fel a felszínre.
- Jól van?
- Aha… igen.
- Előre mehetünk? – Nora.
- Csak vigyázzanak.
- Meglesz - a szájába tette azt a légző készüléket, mutatta, hogy én is csináljam ugyan ezt. Megtettem. Megfogta a kezem majd velem együtt merült el a vízben.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
