4. nap

Bill este a film után le is lépett, arra hivatkozva, hogy fontos elintéznivalója akadt. Nem kérdezősködtem, az ő dolga, hogy mit csinál.
A telefonom hangos zörgésére ébredtem. Egy dühös mozdulattal löktem a szekrényről a földre, hogy darabokra hullva elhallgasson végre. A takarót a fejemre húztam, és úgy fordultam a fal felé. Percekig feküdtem így, aztán leesett, hogy hétfő van. Nagy nehezen kimásztam a fürdőbe, hogy emberi fejet faragjak magamnak, és elinduljak melóba. Korán volt még, a forgalom éppen csak éledezett, csak a buszok, metrók és villamosok jártak. Autót nem sokat láttam az utcán. Leltározni kell ma reggel, plusz várjuk az újabb szállítmány ruhát. Így hajnali ötkor estem be a boltba, és a hátsó részen a fotelba rogytam.
- Kávét! –nyögtem fel.
- Neked is jó reggelt! Tessék. –mondta Kath vidáman.
- Egyszer el kell mondanod a titkod. Hogy bírsz ilyen korán ennyire vidám lenni? –pillantottam rá felhúzott szemöldökkel.
- Tekintve, hogy egy órával hamarabb zárunk ma, mert Tom Kaulitz látogatást tesz a boltban, ez nem csoda. –vigyorgott, mint egy jóllakott óvodás.
- Kaulitz… Valahol hallottam már ezt a nevet. –gondolkodtam el.
- Még jó, hogy hallottad! Cicavirág, ő világsztár! –lelkesen hadonászott, amit muszáj volt megmosolyognom.
- Akkor mire várunk? Indulás pakolni! –csaptam össze a tenyeremet, mert már nagyon untam Kath tejbetök vigyorát.
Imádtam vele dolgozni, de amikor ilyen pörgős napja volt, nem lehetett kibírni. A délelőtt csak úgy repült. Szinte észre sem vettem, hogy elszáll az idő. Ma különösen jó forgalom volt, így fáradtan hulltam ismét a már említett fotelba. Kath még mindig pörgött, egy rakat sapkával a kezében rohangált, igazgatta a polcokat, a pólókat, a pulcsikat és nadrágokat. Mindent!
- Csak öt percre ülj már le, könyörgöm! Rossz téged nézni! –nevettem fel.
- Jézusom itt van! –szinte sikított, én pedig ijedtemben hátraborultam a babzsák fotellel.
- Kath nem vagy normális! Mit kell ebből ilyen nagy parádét csinálni? Fogadok, hogy ez is csak egy paraszt, akinek kinyalják a… –gyilkos pillantást lövellt felém, én pedig elhallgattam. Hatalmas mosoly terült szét az arcán, és kinyitotta az ajtót, beengedve egy laza ruhákat viselő srácot, és mögötte jövő két gorilláját. –Atya ég! –forgattam a szemeimet, majd egy műmosoly kíséretében beálltam a kassza mögé, és Kath -re hagytam Tom pesztrálását. Barátnőm eszeveszett lángon égett, amit a srác csak egy kaján vigyorra méltatott, majd a sapkák, és pólók felé vette az irányt. Amint eltűnt a polcok között felsóhajtottam, és a mosoly is eltűnt az arcomról. Unottan túrtam bele egyenes, narancs és szőke hajamba, majd reményvesztetten pillantottam az utcára. Rengeteg hazafelé tartó ember nyüzsgött kint, és mérhetetlen féltékenységet éreztem irántuk. Az ajtó felett megcsörren az új vásárlót jelző kis csengő. Odakaptam a tekintetem, és egy taréjba zselézett, fekete hajú srác lépett be. Hatalmas napszemüveg takarta az arcát, bőrdzseki és egy piros-fekete kockás nadrágot viselt. Elvigyorodtam, hiszen bolondulok az ilyen vagány pasikért, majd rájöttem, hogy sajnos ki kell tessékelnem a boltból, a mi kis világsztárunk látogatása miatt.
- Bocs, de zárva vagyunk. –léptem elé.
- Tudom. –vigyorgott, ami engem nagyon zavart.
- Ez a gyengébbek kedvéért azt jelenti, hogy kint tágasabb.
- Ejnye Nélia, hát képes lennél kirakni engem, amikor a testvérem után jöttem? És egyébként is, miattunk zártatok be. –vigyorgott tovább rendíthetetlenül. Amikor levette a napszemüveget kikerekedett a szemem.
- Basszus Bill! Neked az a majom a bátyád?
- Nem majom. Nem is ismered!
- Épp elég, hogy miatta dekkolok itt, ő pedig több mint valószínű, hogy hátul hetyeg a munkatársammal, én pedig marhára haza akarok már menni. Szóval hacsak nem rángatod ki őket a hátsó helyiségből, vagy nem közlöd velük, hogy én lelépek és Kath zár, akkor nagyon fogok rá haragudni, amiért ide jár d*gni. –az utolsó mondatokat már szinte kiabáltam. Bill vidáman elmosolyodott, majd hátra sétált. Tíz perc múlva nevetve jött vissza.
- A mosdóban hetyegnek, nem hátul. De beszéltem a főnököddel, szabad vagy.
- Imádlak! Mit mondtál neki? –indultam meg hátra a táskámért.
- Csak az igazat. El akarlak vinni vacsorázni.
- Áh! És mégis hova?
- Klub? –vigyorgott kajánul.
- Indulhatunk. Egyébként –kis hatásszünetet tartottam, és végigmértem- Nagyon jól nézel ki.
- Érted tettem! –bökött a fejére, majd magához rántott, és szenvedélyesen megcsókolt.
- Hmm… Biztos, hogy a klubba kéne menni? –néztem rá csábosan.
- Ha van sutyi cuccod otthon, mehetünk hozzád is.
- Akkor célozzuk meg a lakásom.
Még egy apró csók után elindultunk Bill kocsijával. Nem tartott sok időbe, körülbelül tíz perc alatt hazaértünk, és már vettem is elő a fiókban rejtegetett füvemet. Betekertük, és hamarosan a fellegekben repültünk, eggyé vált testtel…