8. nap

Reggel, hatalmas meglepetésemre, kipihenten ébredtem. Ez a meglepetés csak akkor múlt el, és vált idétlen vihogássá, amikor rájöttem, hogy délután kettő van. Aztán a mosoly lehervadt az arcomról, mikor rájöttem, hogy vihogok, és újra megjelent, mikor egy kócos fej emelkedett ki a párnák tömegéből.
- Jó reggelt. –köszönt rekedtesen, mire a válaszom csak egy apró csók volt. Bill visszazuhant a párnák közé, és a fejére húzta a takarót.
- Mi az? –vigyorodtam el.
- Fáj a fejem. Kávét kérek! –nyögte a takaró alól.
Megcsóváltam a fejem, majd vidáman indultam a konyhába. Róma. Még két nap, és utazunk. Csodás lesz, ebben biztos vagyok. Csak a banda többi tagjától félek. Vajon Bill elmondta, hogy ismerkedtünk meg? Egyáltalán tudják, hogy drogozik? Áh, nem hiszem. Végül is én sem mondtam el soha senkinek. Majd meglátjuk.
- Hol van a kávé? –csoszogott mögém Bill egy szál alsónadrágban, átölelt, és fejét a nyakamba fúrta.
- Mindjárt kész. Két perc. –felé fordultam. –Mai program?
- Hm… Talán be kéne mutassalak Davidnek. Aztán a srácoknak. Aztán bulizunk. Aztán… –kajánul elvigyorodott, és a nyelv piercingjével kezdett játszani.
- Perverz dög. –nevettem.
Megreggeliztünk, miközben megbeszéltük a találkozás kisebb nagyobb dolgait. David előtt hallgatni kell a kis kiruccanásainkról, a srácok pedig mindent tudnak. Ez cseppet sem nyugtatott meg, sőt! Teljesen idegbeteg lettem, és délutánis járkáltam fel-alá a lakásban, és minden kis apróságért dühöngtem magamban egy sort. Ha Bill nem lépett volna le reggeli után, lehetséges, hogy mégsem akart volna magával vinni.
Eljött a délután öt, és egy addigra ügyesen begyakorolt mosollyal léptem be az újdonsült főnököm irodájába.
David nagyon szimpatikus volt így elsőre, egészen addig, amíg fel nem tette azt a kérdést, amire Billel egyáltalán nem készültünk fel.
- És hogy ismerkedtetek meg? –kérdezte mosolyogva, mikor már minden apró kis részletet megbeszéltünk.
- Egy ruhaboltban. –vágtam rá.
- Egy kávézóban. –mondta Bill velem egyszerre, mire David értetlenül húzta fel a szemöldökét.
- Egy ruhaboltban találkoztunk, és onnan Bill meghívott egy kávéra. –mondtam amilyen nyugodtan csak tudtam, és egy bájos mosolyt is megeresztettem.
- Áh értem. –mosolygott ő is, majd az órájára pillantott. –Ne haragudjatok srácok, de mennem kell. Vasárnap találkozunk.
- Rendben. Viszlát. –köszöntem el.
- Csá David! –intett Bill is, majd becsukta az iroda ajtaját. –Ez rohadt necces volt. –vigyorgott rám.
- Nekem mondod? Azt hittem idegbajt kapok! –nevettem én is. –Na de témaváltás. Mikor mutatsz be a srácoknak?
- Eljön annak is az ideje. Gyere. –ragadta meg karomat, és elkezdett kifele vonszolni az épületből.
- Naa! Bill hova sietsz ennyire?
- Shut up! Majd meglátod! –vigyorgott szemtelenül.
- Bekaphatod! –nyújtottam ki rá a nyelvem, mire magához rántott, és megcsókolt.
- Megvolt. Indulás!
Beültünk a kocsiba, és egy számomra ismeretlen környékre vitt.
- Hol vagyunk? – Néztem rá, mikor egy hatalmas, zenétől zengő ház felhajtóján parkolt.
- Andreas háza. Itt van mindenki. Mint mondtam délelőtt, bulizunk.
Ahogy beléptünk a házba, egy szőke srác lépett elénk. Lepacsizott Billel, aztán nekem is bemutatkozott, majd beljebb terelt minket a nappaliba. Rengeteg ember volt, szinte megmozdulni is alig lehetett. Bill megragadta a kezem, és a helység másik végébe kezdett húzni.
- Hello srácok! –köszönt vigyorogva.
- Hű! Szia cica! –hagyta figyelmen kívül egy fonott hajú srác Bill köszönését, és felém indult. Vagyis inkább csak próbálkozott vele, mivel kissé ingott lába alatt a talaj, és vissza huppant a kanapéba.
- Szemed leveszed Tom! –vigyorgott Bill, majd magához húzott, és megcsókolt.
- A picsába. Azért ha ráunsz a romantikázásra, rám bármikor számíthatsz! –húzogatta a szemöldökét, majd beleivott az előtte álló abszintos üvegbe.
- Bill –böktem az asztalon álló papírcsíkokra –Ő is?
- Igen. De David nem tud róla.
- És ők? –böktem a banda másik két tagjára, akik csukott szemmel hátradőlve ültek.
- Szerintem nekik már annyi a mai estére. Gyere, kerítsünk valami vacsorát. –húzott a konyha felé. –Hé Andy! Vacsi?
- A felső szekrény második pocán. –mondta lazán, majd magunkra hagyott.
- Most komolyan kajálni akarsz? –néztem rá hitetlenül.
- Igen. –rántotta meg a vállait, majd két tasakot vett ki a szekrényből, és az egyiket a kezembe nyomta. –Jó étvágyat.
- Hülye. –nevettem fel, majd egy szalvétára borítottam a fehér port, és felszívtam. Bill is így tett, majd vigyorogva húzott maga után.
Egy darabig táncoltunk, majd csatlakoztunk Tomhoz, aki előtt újabb három üveg ital jelent meg. Bírtam a srácot, jó humora volt.
Az este kezdett kicsúszni az irányításom alól, a rengeteg abszint, és drog megtette a hatását.
Nevetve simultam Billhez, aki kissé szédelegve vonszolt maga után fel az emeletre. Párszor leültünk a lépcsőre, mert eléggé ingatag volt a talaj, úgy éreztem kicsúszik a lábam alól.
Ismételt képszakadás, majd egy hangos ajtócsapódás. Testem teljesen a falhoz préselődött, Bill vadul csókolt. Levegő után kapkodva váltunk el, majd estünk újra egymásnak.
- Rohadtul szeretlek! –nyögte Bill, majd az ágyra lökött. Kicsit erőszakosan szedte le rólam ruháim, de egyáltalán nem zavart. Agyamra köd borult, nem volt más, csak ő, és az őrült szenvedély, ami szinte szétfeszítette a mellkasomat.
- Én is… Szeretlek. –súgtam két csók között. Életemben először mondtam ezt ki, és hihetetlenül jó érzéssel töltött el.
Így vált teljessé a mai nap. Egymás karjaiban, vágytól, és szenvedélytől fűtve…