10. nap

Hajnali egykor keltünk, és léptünk le. Hagytunk egy fecnit Andreasnak, amiben megköszöntük a „vendéglátást”, majd Bill hazavitt, és ő is elment, hogy bepakoljon magának. Ma délután indulunk Rómába. Nagyon várom már, hiszen egy csodálatos város, és Billel együtt csak még jobb lehet.
Gondosan pakoltam be a ruhákat a táskámba, David azt mondta 4-5 napra készüljek.
Miután minden ruhát eltettem, amit akartam, megcéloztam a fürdőt. Meggyújtottam egy füstölőt, és néhány gyertyát, majd elmerültem egy kád forró vízben. Úgy másfél órán keresztül áztattam magam, majd fürdőköpenyben, egy törölközővel a fejemen indultam a konyhába, hogy valami reggelit csináljak. Még csak kilenc óra volt, így nyugodtan nekiláttam, hogy végre valami komolyabb kaját csináljak mint a rántotta. Az eredmény egy adag krumplipüré, és két darab, félkész pulyka fasírt kisütése. Rettenetesen éhes voltam, úgyhogy tíz perc sem kellett ennek eltüntetésére.
Már nagyon unatkoztam, lassan dél felé közeledett az óra mutatója, és már a körmeimet is kifestettem feketére. Szépen felöltöztem, és úgy döntöttem sétálok egyet.
Élveztem, ahogy a hűvös őszi szél a hajamba kap, és jó volt nézni, ahogy a falevelek egymással táncolva hullnak a földre. A park felé tartottam, és láttam pár fiatal párt, akik kézen fogva sétáltak, vagy épp apró csókot adtak egymásnak. „Na mi sem fogunk Billel így kikötni” gondoltam magamban. Túl híres ő ahhoz, hogy csak így az utcán sétálgassunk.
Lassan elindultam visszafele, és Bill kocsiját láttam a tömbház előtt. Gyorsabbra vettem lépteimet, a lépcsőn már szinte rohantam felfele. Bill az ajtóban ült, és valamit szorgosan írt egy füzetbe.
- Kit keresel? –kérdeztem vigyorogva.
- Na végre! –csapta be a füzetet, és felállt, hogy megcsókoljon. –Hamarabb van a találka, remélem, hogy mindent bepakoltál!
- Én is. –nevettem. –Na gyere be, segíts kihurcolni a cuccokat.
Bill készségesen próbálta elvenni a bőröndöm, de nem akartam neki odaadni. Végül mikor beleuntam a hisztibe, odadobtam neki. Próbálta elkapni, de elvesztette az egyensúlyát, és úgy ráesett az ágyra, hogy az arrébb csúszott. Hangosan felnevettem, mire csak egy méltatlankodó pillantást kaptam válaszul. Felállt, majd mikor lehajolt a táskáért megállt félúton.
- Ez mi? –kérdezte, és az ágy alá nyúlt.
- Hát ez csak egy… öhh…
- Nem is mondtad, hogy gitározol! –nézett rám úgy, mintha bűnt követtem volna el azzal, hogy nem szóltam róla.
- Ezer éve nem játszottam, de nem is fontos. Elbújhatok Tom mellett. Tábortűz szinten vagyok. –mondtam mosolyogva. –Gyere inkább induljunk.
- De ez akkor is… Áh, hihetetlen vagy. –morgott.
- Most miért kell ezen így kiakadni? –néztem rá mérgesen.
- Mindegy, nem fontos. Menjünk.
Ezzel le is zártuk a témát, és egészen a reptérig nem szóltunk egymáshoz. Még a reptéren is csak pár szóra méltatott, de ezt betudtam annak, hogy biztosan fáradt.
- Min zörögtetek így össze Billel? –jött oda hozzám Tom. –Tiszta idegbeteg.
- Megsértődött, mert nem mondtam neki, hogy tudok gitározni. Majd megbékél. –rántottam meg a vállam.
- Értem. Elég hisztis napja van ma, egész délelőtt ordibált. Azt hittem, valami komolyabb.
- Délelőtt nem is beszéltünk. Akkor nem miattam volt ideges.
- Aham. Na és milyen volt az Andy-féle házibuli? –vigyorodott el.
- Amire emlékszem belőle, az jó. –nevettem. –De te is eléggé kész voltál.
- Igen, csak halkan, mert David nem tud semmit.
- Igen, tudom, Bill figyelmeztetett.
Még váltottunk pár szót, majd otthagyott, arra hivatkozva, hogy vécére kell mennie. Érdekes kifogás volt, tekintve, hogy elindult az ellentéte irányba. Jót nevettem, mikor kiderült, hogy tényleg oda menne, csak kicsit másnapos a drága.
Szegény David, úgy tűnik a srácok az orránál fogva vezetik. De az ő lelkiismeretükön szárad, nem az enyémen, szóval nem izgat különösebben.
Bemondták, hogy kezdjük meg a beszállást, majd miután ez megtörtént, felszálltunk. Életemben először repültem, és csodálatos volt. Annyira magasan voltunk, hogy láttam milyen gömbölyű a föld. Jót mosolyogtam ezen a gondolaton…
- Nelli, kelj fel, megérkeztünk. –Hallottam Bill bársonyos hangját.
A csomagok átvétele után egy elegáns hotelba vittek minket, ahol kiosztották a szobáink kulcsait, és utunkra eresztettek. Nagy nehezen előkerestem a bőröndöm a fiúk cuccai közül, majd megcéloztam a liftet.
- Hova sietsz? –szólt utánam Tom.
- Aludni. –mondtam félvállról, majd a lift ajtaja bezárult előttem.
Ahogy felértem a szobámba, ledobtam a bőröndöt a sarokba, és ruhástól estem az ágyba, hogy együtt szálljak a fellegekkel álmomban.