Kora délután volt. Az utca néma csöndbe burkolózott. Kisvártatva apró esőcseppek hullottak a szürke felhők vastag takarójából. A levegő lehűlt, és minden, de minden annyira barátságtalan lett. Hideg és szürke volt az egész város, akárcsak a föld a koporsón. Az egyik ház ajtaja kinyílt, és Bill lépett ki rajta Divával az oldalán. Egy szót sem szóltak egymáshoz, miután a lány bezárta az ajtót, némán követte a fiút a kocsihoz. Beszálltak, majd a jármű elindult. Az autóban sem változott a helyzet. Bill vezetett, és az útra koncentrált, Diva pedig az ablakban könyökölt, és az eső áztatta utcát kémlelte.
Mióta összeszólalkoztak a prostitúciós témán, azóta egy árva szó sem hangzott el köztük, amely a magánéletükre utalt volna. Bill elmesélte, hol tartanak a dalokkal, Diva pedig elárulta, hogy elkezdett iránta érdeklődni az egyik nagy sminkescég.
Mind a ketten úgy tettek, mintha mi sem történt volna reggel, ám a feszültséget tapintani lehetett a levegőben. Diva nem beszélt Stelláról, és Bill sem erőlködött a bocsánatkéréssel. Ez fájt a lánynak, de tudta, ha szóvá tenné, ismét vita lenne a vége.
Így hát továbbra is az utca bámulásával volt elfoglalva, amikor Bill végre megszólalt.
-Sajnálom a ma reggelit. –jelentette ki bűnbánóan.
Diva rávetette szürkéskék szemeit, majd ismét az ablak felé fordult.
-Azt hittem, már sose fogsz méltatni bocsánatkérésre. –mondta fagyosan a lány.
Bill felvonta a szemöldökét.
-Én csak… meg akartam várni a megfelelő… öhm… pillanatot.
Diva felnevetett.
-Azt hiszed, minden egyes szó a pillanatokon múlik? Basszus, ha így működne a világ, már nem lenne emberiség!
-Diva, most muszáj veszekedned? Bocsánatot kértem! –fakadt ki Bill.
-Jó, Bill, figyelj, hagyjuk ezt.
-Nem hagyjuk, mert ezt meg kell beszélnünk!
-Stella teherbe esett, de elvetette. –vetette fel az új témát Diva.
-Uhh… sajnálom. Amúgy puszilom, majd add át neki.
-Rendben.
-De még mindig ugyanaz a fő témánk, ne próbáld terelni.
Diva felsóhajtott.
-Jól van… szóval… eléggé megbántottál azzal a pár mondattal… és tudod, a rosszat nehezen tudom elfelejteni.
-De ha így állsz hozzám, akkor azt fogom hinni, hogy már nem szeretsz. –jelentette ki Bill.
-Szeretlek!
-Akkor megbeszéltük volna rendesen… nem? –kérdezte Bill keserűen, majd leparkolt a stúdió udvarán. Leállította a motort, majd kiszállt, egy pillantásra sem méltatva Divát. A lány már nyitotta ajkait, hogy hozzászóljon, de úgy látszik, hiábavaló lett volna. Bill hangosan becsapta maga után az ajtót, majd elindult a stúdióba, és sietve el is tűnt az ajtó mögött.
Diva pedig csak ült ledermedve a kocsiban, és hirtelen azt sem tudta, mit csináljon. Gondolatok tucatjai kavarogtak a fejében, teljesen összezavarodott.
Úgy látszik, most fordult meg az a bizonyos kocka.

3 órával később, Diva dolgozószobájában

-Holnap legyél elegáns, mert Michael Togo fog jönni a cégtől, hogy megnézze a munkáidat! –darálta Natalie, miközben lefűzte a papírokat Divának.
-Rendben, köszönöm!
-Nincs mit! –mosolygott a nő- esetleg adjak kölcsön ruhát?
-Nem, van otthon, de azért köszönöm!
-Nincs mit Diva!
Natalie helyet foglalt, hogy apró megjegyzésekkel és magyarázatokkal illesse a sminktervet, amikor Diva megszólalt.
-Natalie… itt hagyhatlak 10 percre?
-10 percre?
-Szeretnék beszélni valakivel.
-Oh… vagy úgy…
-Nem ér rá munkaidőn kívül. –jelentette ki Diva, hiszen már most tudta, hogy ez lenne a következő feltevés.
-Jólvan… de csak 10 perc! Semmi több! –vágott vissza szigorúan Natalie.
-Oké, és köszönöm! –rikkantotta Diva, majd kiszaladt a szobából.
-Fiatalok… -dünnyögte Natalie egy szemforgatás közepette.

Diva úgy szaladt, ahogy a lábai bírták. Elérkezett a stúdiószoba felé. Az ajtónál ott volt Max, a hangtechnikus. Divát meglátva mosolyra húzta a száját.
-Szép jó napot kicsilány!
-Jó napot, Max! Szeretnék kérdezni valamit!
-Csupa fül vagyok, Divácska!
-Tudnék most beszélni Bill-lel?
-Bill-lel? Most? Hát éppen felvétel van, cicavirág!
-Tudom, de ez tényleg fontos, és nem várhat!
-Ne nézz rám ilyem kivert kutya szemekkel! –dorgálta kedvesen a hangtechkinus, de végül megadta magát.
-Kérem!
-Na jó! De sietősen! –folytatta a férfi, majd benyitott a terembe. Azonnal kihallatszódott a zene, és Bill hangja, melytől azonnal gyorsabb ütemre váltott Diva szívverése.
-Fiúk! Szünet! –kiáltotta Max a stúdiószoba közepén. Kérdő tekintetek tucatjai meredtek rá.
-Mert? –kérdezte Bill és Tom kórusban.
-Max, munka van, nem látod? A picsába is! –csattant fel Jost.
-De Billt keresik! Fontos!
Bill és Tom tekintete összetalálkozott.
-Ki keres? –kérdezte az énekes.
-Azt nem mondhatom el. –mondta Max.
-Hogyhogy? –kérdezte David.
-Bill, kérlek! Csak 5 perc!
-Jó… de 5 perc, nem több! –mondta szigorúan Jost.
Bill megvonta a vállát, majd követte Max-ot a kijáratig. Amint megpillantotta Divát, elkerekedett a szeme.
-Szia. Szeretnék veled beszélni, de… gondolom tudod. –mondta Diva, majd ajkába harapott, és szemeit lesütötte.
-Mondjad.
Diva egy tekintettel elküldte Max-ot, majd Bill felé fordult.
-Sajnálom a ma történteket. Csak tudod, még mindig bennem van a tűzeset. És most a legjobb barátnőm is bajban van… teljesen össze vagyok zavarodva, és az a kijelentésed teljesen kiborított, és… bocsánat. Hülyén viselkedtem, és nem akarlak elveszíteni, mert fontos vagy nekem… -hadarta párás szemekkel Diva. Utólag még el is csodálkozott magán, hogy mindezt ő mondta.
Bill szája széles mosolyra húzódott, és a lányban csak akkor vált igazán biztossá a bocsánatkérés elfogadása, amikor a fiú száját érezte meg az ajkain. Szorosan átölelték egymást, mit sem törődve a külvilággal.
-Holnapután szülinapod, kicsim! 20 éves leszel! –mosolygott Bill.
-Igen! Anja elvileg majd meglátogat a pasijával.
-Akkor csaphatunk egy kis partit, mit szólsz?
-Hm… jó ötlet. –kacsintotta Diva.
-De az én ajándékom lesz a legjobb! –vigyorgott a srác, majd bement a stúdiószobába.
Divának pedig most lesz 2 napja gondolkodni, vajon mit fog neki adni Bill… rohadt gyanús volt neki ez a vigyor.