Elérkezett Diva 20. születésnapja.
Bill talán még izgatottabb volt, mint a lány maga. Már korán reggel 6-kor felébredt, és fejében már javában a délutáni party képei elevenültek meg, melynek természetesen ő a szervezője. Minderről Divának persze sejtelme sem volt. Egyrészt talán azért, mert mélyen aludt az énekes mellett, másrészt pedig azért, mert a buli szigorú államtitok volt a Kaulitz-ék háza táján.
Az ébresztő viszont kellemesre sikeredett: arra kelt fel, hogy Bill ajkai simogatják az arcát.
Elmosolyodott, majd szerelme felé fordult. Lassan felnyitotta szemeit, és a fiúéba nézett, amely tele volt gyengédséggel.
-Boldog Születésnapot, hercegnőm! –közölte ezer wattos mosollyal.
-Oh, köszönöm szépen! –hálálkodott a lány, majd szorosan átölelte őt.
-Nagy nap lesz a mai! –újságolta Bill, majd lágyan megcsókolta Divát. A lány egyre kíváncsibb lett. Amint ajkaik szétváltak, rögtön kérdezősködni kezdett.
-Csak nem tervezel valamit? –kérdezte gyermeki izgatottsággal az arcán.
-Nos, én erről nem beszélhetek! –vigyorgott az érintett.
-Jaj ne már! –kacagott Diva.
-A türelem rózsát terem, kisasszony!
-De én nem bírok várni! Már karácsonykor is gondok voltak, kiskoromban… -vallotta be pimasz mosollyal a lány. Bill szeme elkerekedett.
-Húúúú… szóval te keresztbe tettél a Mikulásnak? Nem szégyelled magad? –nevetett, majd megcsikizte Diva hasát, aki kacagva viszonozta a támadást. Szelíd birkózás vette kezdetét, a 2 perces küzdelem viszont eléggé kemény ütéssel végződött. A páros addig nyúzta egymást, amíg le nem estek az ágyról, egymásba gabalyodva. Bill feküdt alul, Diva pedig ráesett. A lány zilálva ült fel Bill derekán, miközben csuklóit a földhöz szorította.
-Én nyertem! –közölte büszkén. A fiú viszont nem elégedett meg a pozíciójával, és egy nagy lendülettel megfordította az állást, és mire Diva észbe kapott, addigra már az ő csuklója föld a szőnyeghez szegezve.
-Én pedig fordítottam a helyezésemen! –mondta győzedelmes vigyorral Bill.
-Csaltál!
-Nem csaltam! –vágott vissza a srác, mire mindketten nevetésben törtek ki.
-Atyaég… már mindketten elmúltunk 20 évesek, mégis néha úgy viselkedünk, mint a gyerekek… -elmélkedett Diva.
-Igen… az örök gyerekek! –mondta Bill, majd lehajolt a lányhoz, és megcsókolta. Minden egyes csókja más volt, sosem lehetett megunni. Ajkaik mindig másféle tűzben hevítették föl egymást, nyelveik pedig újabb és újabb táncot járva simultak szorosan egymáshoz. Bill végigsimított Diva combján, majd a hasán…
-Annyira szeretlek! –nyögte a fülébe.
-Én is téged! –válaszolt a lány, majd szorosan átölelték egymást.
-Gyere, keljünk föl innen, és menjünk reggelizni! Ma hosszú napunk lesz, munka után! –magyarázta az énekes, majd fölsegítette a párját a földről.
-Ahogy gondolod. –mosolygott Diva, majd hagyta, hogy Bill kézenfogva kivezesse a konyhába.

Késő délután…
5 óra volt. Tom fülén szinte állandóan a mobilja „lógott”, hiszen onnan navigálta ikertestvére, aki még a stúdió bejáratánál várta Divát.
-Oké… szerintem most engedj be mindenkit! igen, már ott van az ajtónál! Le is teszem! Köszi! –suttogta Bill, majd gyorsan a farzsebébe mélyesztette a mobilját. Karjait kinyújtotta a lány felé, és mosolyogva várta, hogy karjába zárhassa.
-Vége a munkának! –kiáltotta boldogan Diva, miközben fejét Bill vállára hajtotta.
-De csak a munkának, Divush! –kacsintotta az énekes.
-Hm?
-Gyere, megyünk haza! –biccentett fejével a kocsi felé Bill. Diva bólintott, majd beszállt. Tudta ám, hogy Bill tervez valamit, hiszen a vak is láthatja, mennyire izgatott. Csak a kíváncsiság furdalta az oldalát folyamatosan, hogy mégis mi lehet az. És Bill ajándéka… a lánynak ötlete sem volt, mit akar neki ajándékozni a srác. De már nem kell sok idő, hogy mindez kiderüljön…

Amint Tom meghallotta, hogy kattan a zár a bejárati ajtónál, elhúzta a függönyt, amely a nappalit az előszobától választja el. Így a páros gyanútlanul lépett be a helységbe. Tom ránézett a vendégseregre, bal kezének mutatóujját szája elé helyezte, csendet hirdetve. Majd jobb kezével elszámolt háromig, és egy hirtelen mozdulattal elhúzta a függönyt.
-Boldog Születésnapot Divaaa! –harsogta a tömeg, majd konfettik és lufik sokasága zúdult az ünnepeltre. Diva szája elé kapta a kezét, a meglepetés és a meghatódottság érzése keveredett benne. Amint meglátta szeretteit, sorban buggyantak ki szeméből a könnycseppek. Ott volt Anja és a barátja, egy csomó barátnő a bordélyházból, Andreas, Georg, és Gustav, David Jost, Silke, Dunja, Natalie… sőt, még Stella is!
Diva hálás tekintettel nézett Billre.
-Úristen, Bill… hogyan hálálhatnám meg? Ez életem legcsodálatosabb születésnapja! –mondta Diva örömkönnyek közepette, majd Bill nyakába ugrott, és olyan szorosan ölelte magához, hogy a fiú még egy leheletnyi levegőnek is örült. A mosoly persze az ő arcáról is levakarhatatlan volt.
-Na mi van, Diva? Ne totojázz, hadd lássunk már egy csókot! Meg sem hálálod az uradnak a munkáját? –rikkantotta Gina. Csokoládébarna bőrét aranyszínű csillámpor díszítette, haja afrofonatokban állt. Jókedve másodpercek alatt mindenkire ráragadt, az egész vendégsereg tapssal követelte a csókot.
-Gyerünk kislány! Mintha esküvőn lennél! –kiáltotta kórusban Lynn és Dunja. Úgy látszik, hamar megtalálták a közös hangot. Egy tálcából ették a sütit az asztalnál.
Bill és Diva egymás felé fordultak, majd a fiú ujjaival finoman végigsimította a lány állát.
-Szerintem, tegyünk eleget a jónép kérésének… -vigyorgott Bill kajánul, majd keze Diva dereka köré fonódott, és hosszú, mély csókban forrtak össze ajkaik.
A többiek éljenezésbe kezdtek, és tapsvihar tört ki. Tisztára úgy, mint az amerikai szingli-filmekben, amikor a szőke főszereplő leányzó a metrón kiáltja el magát, hogy szerelmes.
De ez egy sokkal különlegesebb és meghittebb pillanat volt. Főleg az ünnepeltnek.
Bill homlokát a lányénak döntötte, és belesúgta szerelme ajkaiba:
-Isten éltessen sokáig, szívem!
Diva párás tekintettel, egy köszönömmel, és egy puszival reagált.
-Na, de ki fog tortázni? –törte meg a csendet Gustav. Ki más szónokoljon a kajáról, mint a Tokio Hotel 2 lábon járó, és dobverőket termő fridzsidere.
-Apropó, kaja! Gustav csinálta a lasagne-t! –hirdette Tom vigyorogva. Kisebb ujjongás futott végig az egybegyűlteken.
-De Tom készítette a koktélokat! –kontrázott rá Georg. Meredt csönd, majd egy egybehangzó: Úúúúúúúúúúúúúúúh!
Mindenkiből kitört a röhögés, majd David benyomott egy válogatás lemezt a legjobb zenékkel, és elkezdődött a buli. Mindenki táncolt, nevetett, beszélgetett, és természetesen kivétel nélkül, az összes vendég Divával akart bulizni. Hiszen nem minden nap 20 éves az ember!
Gustav lasagne-ja hatalmas sikert aratott, és bármennyire is óvakodtak először Tom koktéljától, az innivaló is jól fogyott. Egy óra tánc után eljött a tortázás. Az édesség Dunja érdeme volt, aki már évek óta a TH szakácsa titulusban áll, és nem titok, hogy a tagok tortáját is néha ő készítette.
A vendégek izgatottan állták körbe a tortát.
-Gyerünk, kívánj valamit, majd egy levegővel! –bíztatta Anja. Diva Billre nézett, majd összemosolyogtak. Mindketten tudták, mi lesz a kívánság.
A lány vett egy nagy levegőt, majd mind a húsz gyertyalángot elfújta. Tapsvihar tört ki, majd jött az ajándékozás. Kedves csecsebecsék, plüssök, ékszerek, könyvek, egy Gucci táska Natalietól (Diva majdnem hanyatt vágta magát, amikor meglátta… beleborzongott, ha az árára gondolt, akarva-akaratlanul), rengeteg CD, köszöntő videó a lányoktól, gyári mennyiségű bonbon és apróságok kerültek elő a csomagokból.
Bill ajándéka maradt utolsónak.
Diva a kanapén ült, szétszaggatott papír fecnik közepette. Bill mosolyogva ült le mellé.
-Az első állat, melyet megtanultál lerajzolni, egy macska volt, igaz?
-Igen. –válaszolt a lány izgatottan.
-Akkor fogadd el az én ajándékomat! –közölte, majd előhúzott a háta mögül egy… hófehér perzsacicát!
-Úristen, Bill! –sikított fel Diva. Imádta a macskákat, de sosem adatott meg neki, hogy lehessen egy saját cicája. Erre most itt van egy… ráadásul egy perzsamacska! Az egyik legszebb fajta… és milyen aranyos! Mintha csak egy hólabda lenne!
-De édes! –hallatszott innen-onnan a tömegből. A lány könnyei megint eleredtek, remegő kezekkel emelte ölébe a pihe-puha szőrmókot. A cica hatalmas kék szemeivel méregette új gazdáját, és nyávogott egy hangosat, mintha csak köszönni akarna.
-Örülsz neki? –kérdezte Bill kedvesen.
-Hogy örülök-e? Nem találok szavakat! Bill! Ez… ez… annyira csodálatos! –mondta a lány, majd átölelte az énekest. A háta mögött Bill és Anja egymásra kacsintottak, így nem volt kérdéses, ki segített a fiúnak.
Az ajándékozást pezsgőzés és még egy ki beszélgetés követte, majd a vendégek szépen lassan távozni kezdtek. Még egy-két jókívánság, néhány puszi, és a ház szépen lassan kiürült, csak a lakói maradtak már benne.
Bill fáradtan sóhajtott, amikor Tom (az utolsó „vendég”) is hazament. Amint meglátta, hogy Diva a kanapéról pakolja a papírokat, gyorsan odament hozzá segíteni.
-Köszi! –hálálta meg mosolyogva a lány.
-Nincs mit! –reagált Bill, majd adott egy apró puszit Diva arcára.
-Milyen nevet adjunk neki? –kérdezte, miközben odasandított a cicához, aki a függöny mellett tisztogatta a bundáját.
-Hm… majd este kitaláljuk.
-De már este van! –kacagott a lány.
-Igen… de ha te is dorombolsz nekem, talán jobban megjön az ihlet. –kezdte amolyan Billes pajzánsággal a fiú, miközben szerelme háta mögé állt, és lágyan végigsimított a derekán.
-Ki akarod ereszteni a karmaidat, tigris? –kérdezte vigyorogva.
-Összeborzolnám vele a bundádat, cicám! –nevetett Bill, majd megcsókolta.
-Akkor… nézzük meg, mit tudunk az állati tulajdonságainkból kihozni! –kacsintotta Diva. Billnek nem kellett több. Karjaiba vette a lányt, majd a hálószoba felé indult vele.