Diva lassú léptekkel haladt a kanapé felé, majd lehuppant rá, egy mély sóhaj kíséretében. Előhalászta a párna alól a távirányítót, majd bekapcsolta a TV-t. Semmi érdekes műsor nem ment. Idióta brazil szappanoperák, híradó, dokumentumfilmeknél is csak ismétlés…
A lány kikapcsolta a készüléket, majd fölállt, hogy elpakolja a vacsora maradékait. Amint az asztal mellé ért, megcsörrent a mobilja. Bill hívására számított, de a nővére nevét pillantotta meg a kijelzőn. Hangulata kissé nyugodtabbá vált, és mosolyogva emelte a füléhez mobilját.
D: Szia Anjám!
A: Szia Diva, hallod, holnap találkoznunk kéne.
D: Oh, rendben! Úgyis rég láttalak már. De szigorúan csak délelőtt, mert délután szerintem Billék után megyek a kórházba.
A: Kórházba?
D: Igen, az ikrek anyukája autóbalesetet szenvedett. Tökre félek én is, remélem, nem esett komolyabb baja, és hogy hamar felépül. Borzasztó volt látni Bill és Tom arcát…
A: Úristen… elhiszem. Jobbulást nekik, mindannyiuknak, mindenhogy!
D: Rendben, át fogom adni! –mosolygott Diva.
A: Oké, de… a mi témánk sem lesz valami szívmelengető… -kezdte komolyabb hangnemben Anja.
D: Miért, miről fogunk beszélni? Megijesztesz…
A: Fontos dologról, maradjunk annyiban. Ez nem telefontéma.
D: Összeházasodtok a pasiddal?
A: Neeem… apuról van szó.
Diva úgy érezte, mintha ólomsúly nehezedne a vállára.
D: Ne… ugye nem talált minket meg?
A: Nem. Nem is fog, tenni fogok róla.
D: Oké… nagyon rossz hír?
A: Diva. Menj aludni. Holnap mindent elmondok. Reggel küldök sms-t, mikorra ér be a vonatom, és akkor megbeszéljük, hol találkozzunk. Jó éjt, és zárj be minden ajtót, oké?
D: Ehm… oké. Jó éjt. Szia.
A: Szia.
Diva pulzusa őrült tempón vert. „Zárj be minden ajtót, oké?” -soha nem mondott még ilyet a nővére. Tud valamit, amit ő nem, valami készül, amit ő még nem ismer…
A lány letette a mobilt az asztalra, majd leült a székre. Úgy érezte, menten szétveti az ideg. De talán nem ok nélkül mondta a nővére, hogy zárja be az ajtókat. Összeszorította ajkait, majd fölállt. Remegő kézzel nyúlt a kulcs után, tekintetét egy pillanatra sem vette le a bejáratról. Lassan, de biztosan megindult az ajtó felé.
Odaért.
Vett egy nagy levegőt, majd bedugta a zárba a kulcsot. Már benne volt a lendület a kezében, hogy elfordítsa azt. De tétovázott. Gyerünk! Csak egy mozdulat!
Egy kis erőgyűjtés után már éppen elfordította volna a kulcsot, amikor… valaki őrülten dörömbölni kezdett az ajtón. Durva, erős ütéseket mértek az ajtóra, szinte zengett a ház.
Diva sikoltozva ugrott hátra. Halálra volt rémülve. Úristen… ki ez? Összeszedte minden bátorságát, majd kiabálni kezdett.
-Takarodjon el, bárki is van ott! –kiabálta, miután félve a falhoz lapult. Minden ízében reszketett, sorban buggyantak ki a könnycseppek a szeméből. Istenem, miért nincs itt Bill, hogy megvédje? Miért pont most kellett elmennie? Ám amikor az idegen megszólalt, a lány félelme meglepődöttségbe fordult át.
-Diva! Én vagyok az! Lynn!
Diva szemei elkerekedtek, majd gyorsan az ajtóhoz sietett, és kinyitotta. Lynn a nyakába borult… de nem csak a szeretettől. Diva érezte, hogy folyik valami a ruhájára a lány fejéről. Először végig a vállán, aztán a karján. Majd amikor Lynn nagy nehezen hátrált egyet, a lány azt hitte, felfordul a gyomra. Nem az undortól. A sokktól.
-Lynn… te jó Isten! –suttogta, majd a szája elé kapta a kezét. A barátnője ugyanis totálisan össze volt verve. És ez még enyhe kifejezés volt. A haja kócosan, a ruhája szakadtan, a fején hatalmas nyílt sebből ömlött a vér. A jobb szeme alatt monokli, az ajka felrepedve, a karjain és lábán kékfoltok. Alig állt a két lábán, erőtlenül támaszkodott a falnak.
Diva odasietett hozzá, majd átkarolta.
-Gyere gyorsan a kanapéhoz, feküdj le, én hozok kötést, meg forró teát! –mondta, majd óvatosan lefektette az említett bútorra a lányt. Nem kérdezősködött, hanem rohant a nagyszobában levő szekrényhez kötszerért, és fertőtlenítőért. A rizsa ráér. Most Lynn a fontos.
-Köszönöm szépen. Bazd meg… azt hittem… meghalok. –pihegte Lynn, miközben Diva leguggolt hozzá, és levágott egy darabot a kötszerből.
-Mi történt? –kérdezte Diva. Most jött el ennek a mondatnak az ideje.
-Megszívtam, bazd… kurvára. Az a férfi… egye meg a vörheny a mocskos fitymáját, utolsó tetű. –sziszegte Lynn.
-Ez kicsit fájni fog. –folytatta Diva, majd a fejsebre nyomta a fertőtlenítős anyagot. Lynn arca fájdalmasan torzult el.
-Nézd meg, mit művelt velem… nem volt pofám így visszajönni, orvoshoz meg hogy menjek? Elvették az irataimat…
-Hogyhogy? Lena?
-Nem… nem Lena. Rosszabb.
Diva kérdőn nézett Lynn-re.
-Bajba keveredtél… igaz? –kérdezte. Lynn felsóhajtott.
-Az egyik ázsiai ötlete volt… -kezdett a keserű sztoriba a lány.
-Mi?
-Hogy néha lógjunk el egy kicsit a házból. Cigiztünk, füveztünk, egy kis sör, egy kis Jäger… tudod, hogy megy ez. Aztán megjelent egy csávó, aki azt ígérte nekünk, hogy segít több pénzt keresni…
-Futtató volt… igaz?
-De még mennyire, k**** anyját… ki sem lehetne nézni belőle! 170 centi körüli magasság, vékonyka testalkat, babaarc… maximum tejfölbe mártogathatnád, nem pedig betonba. De legszívesebben azt csinálnám vele most…
-Miket művelt? –folytatta a faggatózást Diva.
-Eleinte szelíd volt. Tudod, csak páran mentünk át. És tényleg tudott olyan kuncsaftokat szerezni, hogy ott 2 nap alatt kerestem annyit, amennyit a bordélyházban egy hét alatt. Örültünk is állatira. Aztán a csávó elkérte az iratainkat, miszerint leellenőrzi az adatainkat. Az egyik lány vissza akarta kérni. A pali pedig azzal jött, hogy kurváknak nem jár papír. És azóta is nála mindenünk, személyitől kezdve a forgalmi iratainkig. Elkezdte elkérni a bevételünk felét… és ha valaki nem akarta odaadni, azt megverte. –itt elcsuklott a hangja. Diva megfogta a karját, majd aggodalommal teli tekintettel rákérdezett:
-Ugye nem ő emelt rád kezet? Mondd, hogy nem!
Lynn elfordította a fejét, majd reményvesztetten közölte:
-Én csak vissza akartam kapni a papírjaimat, hogy leléphessek onnét, de megtalált…
Diva úgy érezte, elájul. Ne… ugye nem bántotta annyira? Mondjuk a lány állapota mindent elárult. De „csak” ennyi volt… igaz? Ajkai remegtek, szemeiből könny bugyogott, és úgy szorította a lány kezét, mintha csak az élete múlna rajta.
-Mit tett veled?
Stella összeszorította ajkait, majd elpityeredett.
-Össze vagyok verve, véres a bugyim, és cigicsikkekkel foltosra van égetve a combom belső része. Szerintem nem kell részleteznem, mi volt itt…
-Atyaúristen… -Diva sírva ölelte magához Lynn-t.
-Én nem akarok oda visszamenni… én nem akarom ezt az egészet, érted? Undorodok minden férfitól, hányingerem van már saját magamtól is. Erre itt ez a f***, és…
-Lynn, próbálj most nem gondolni erre! Holnap jön Anja, és valószínűleg Billékkel is találkozunk, együtt ki fogunk találni valamit! –mondta Diva, miközben a lány fejét a vállára hajtotta. Tudatni akarta vele, hogy 100%-osan mellette áll, és hogy mindenben támogatja. Buta dolog volt elszakadni a többiektől, de arról már nem ő tehet, hogy ez lett a vége. Soha többet nem szabad veszélyes területre mennie… soha!
-Tényleg… hol van most Bill?
-Elutazott Tommal az anyukájukhoz. Balesete volt neki. –közölte szomorúan a lány.
-Szopja ki a k**** élet… ma mindenkinek balszerencséje van? Mi a franc van ezzel a rohadt világgal? Mi? –szidalmazott mindent hangosan Lynn.
-Nem tudom… nem tudom… -suttogta Diva, majd könnyeit nyeldesve bújt oda Lynn-hez.
-Mellesleg köszönöm, hogy befogadtál. Ígérem, nem maradok sokáig.
-Jaj, ne csináld már. Ti is befogadtatok anno Anját és engem. Minimum ennyivel tartozom.
Lynn arcára végre egy halvány mosoly ült.
-Nem hiába hív téged Stella mindig tündérnek.
Diva is elmosolyodott.
-Nem csak rám lehetne ezt a szót használni.
Lynn bólintott, majd így szólt:
-Diva… használhatom a fürdőszobátokat? Le akarom magamról mosni ennek a köcsög féregnek a mocskát… -sziszegte gyűlölködve.
-Persze. Adok a ruháimból is. –mondta Diva, majd fölpattant, és a szekrényhez sietett.
-Köszönöm szépen.
-És főzök neked teát. Aztán küldök Bill-nek sms-t, hogy odaértek-e már.
-Rendben. –Lynn már bement volna a fürdőszobába, amikor Diva utánaszólt.
-Lynn!
-Igen?
-Holnap… nem kéne elmennünk a rendőrségre?
-Diva, ezt most ne…
-De hát megerőszakoltak! –erősködött a lány.
-Nem csak a f***át rakta belém a rühes dög, az a nagy helyzet van... de kérlek, erről ne beszéljünk többször. Majd elmegyek a rendőrökhöz, ha akarok, oké?
-Oké! –vágta rá a lány. Lynn bólintott, majd becsukta maga mögött az ajtót. Amikor Diva ágyazott, és elment a fürdőszoba előtt, kristálytisztán lehetett hallani, amint Lynn zokog odabent. Ennek hatására még jobban összeszorult a lány szíve. Pokolian fájt neki ez az egész. Senkinek sem kívánta ezt. A barátnőjét megkínozzák, a szerelme anyja balesetet szenved, és a nővére holnap valószínűleg rossz hírekkel jön… eddig tartott a tündérmese? Eddig? Miért kell minden problémának csőstül jönnie? Miért???
Diva azt kívánta, bárcsak mindez egy kegyetlen rémálom lenne, melyből hamarosan felébred, és ott találja magát Bill óvó karjaiban, aki mosolyogva közli vele, hogy már megint el fognak késni a munkából. De nem... sajnos az élet nevű dologból nem lehet fölkelni. Csak túlélni.
Valahogy.