A vekker hangosan csörrent föl a kisasztalon. Divát egyből fölverte álmából, ám szemeit még így sem volt ereje felnyitni. Kitapogatta az ébresztő kikapcsoló gombját, majd miután lenyomta azt, átfordult a másik oldalára. Tenyere lassan végigsiklott a hófehér lepedőn, akarva-akaratlanul is Bill meleg testét keresve. Ám amikor elért az ágy széléig, és nem ütközött akadályba, Diva is ráeszmélt, hogy a tegnap este valóban nem álom volt: a fiú nem vele töltötte az éjszakát. Mintha csak egy leplet takartak volna rá, olyan nyomott lett a lány hangulata. Tudjátok, milyen az, amikor az ember fölkel, és már akkor érzi, hogy rossz / nehéz napja lesz. Olyankor mindenki legszívesebben visszadőlne a habos párnák közé, magára húzná a széles takaróját, és föl sem ébredne a következő napfelkeltéig.
De sajnos ez a dolog leginkább csak egy kellemes képzelgés marad. Az élet mókuskereke minden reggel beindul, és ha az ember nem tartja vele a ritmust, csúnyán megüti magát.
Nincs hát mit tenni, ma reggel is föl kell kelni. Diva lassan felült, majd megdörzsölte szemeit. Ásítozva nyitotta szét pilláit, majd kiment a nagyszobába, hogy megnézze, mi a helyzet a kanapén alvó Lynn-nel. Halk léptekkel haladt kifelé. Barátnője szemei alatt sokkal csúnyábbak lettek a foltok, bár már egyik sebe sem vérzett, azért nem sokat javult a látványa tegnap óta. Diva szomorúan húzta el a száját, majd kiment a konyhába, hogy reggelit készítsen. Ám mindez előfutáraként beszaladt a kisszobába a mobiljáért. Nem kezdődhet el a nap Bill Kaulitz hangja nélkül.
Mindössze háromszor csöngött ki, amikor a fiú fölvette.
-Jó reggelt, kicsim! –hallatszott az ismerős hang, amely a rossz vétel miatt még kissé recsegve is annyira megnyugtató volt, mint egy kisbabának az ölelés.
D: Jó reggelt! Hiányzol… minden rendben van az anyukáddal, igaz?
B: Eltört a karja és 2 bordája. Lett egy kis agyrázkódása is. 2 hónapig otthon fog ülni… elég nehéz lesz neki, tudod, ő is ilyen izgága típus, mint én. Volt kitől örökölnünk. De örülök, hogy komolyabb nem történt. Amikor Gordon mondta a telefonban, hogy balesete volt, mindketten nagyon megijedtünk Tommal… lepergett előttünk a gyerekkorunk. De ma beszéltünk vele, és szerencsére nem olyan vészes a helyzet.
D: Örülök, hogy ezt hallom. Amúgy itt van Lynn, és itt is lesz nálunk pár napig. Borzasztó dolog történt vele, szüksége van rám.
B: Mi történt vele?
D: Ez nem telefontéma…
B: Diva, ha már a mi házunkban van, legalább annyit hadd tudjak már meg, hogy miért került oda.
Diva kissé habozott a válasszal, majd savanyúan közölte:
-Megerőszakolták, megalázták, összeverték, elvették az iratait, fenyegették… ennyi elég?
Bill nagyot nyelt.
-Bocsánat.
D: Semmi gond. Mikor jöttök haza? Nehogy félreértsd, nem sürgetésként mondom, vagy ilyesmi, mert tudom, hogy most az anyukátok mellett a helyetek. Csak szörnyű nélküled a nagy házban, mindig téged kereslek már reflexből. Aztán azért is kérdezem, hogy tudjam, mikor főzzek.
Bill felkacagott.
B: Édes Istenem, hogy lehet nekem ennyire aranyos barátnőm?
Diva elpirult, ám a kérdésére még mindig szeretett volna választ kapni.
D: Édes vagy, amikor ilyeneket mondasz. –mosolygott- De tényleg… mikor jössz haza?
B: Szerintem 4-5 nap múlva.
Majd’ egy hét. Majd’ egy hét nélküle? Te Szent Isten! Azonnal be kell iktatni a Született feleségek összes évadját, valamint egy cipővásárlást. Esetleg 2 tábla csokit. A társaság megvan Lynn személyében, tehát az alábbi dolgok perfektül tudják a szerelmes nő szívét tartósítani, persze csak pár nap erejéig.
D: Hát rendben, biztosan elleszek valahogy.
B: Remélem is, de vigyázz magadra! Ma még biztos felhívlak.
D: Oké, én is, ha bármi van!
B: Rendben. Szeretlek!
D: Én is téged!
B: Szia!
D: Szia!
A lány letette a készüléket, majd besietett a konyhába. Gyorsan összedobott egy tojásrántottát. Mire végzett a főzéssel, Lynn is fölkelt. Minden bizonnyal a feje is kaphatott ütéseket, ugyanis nagyon szédelegve tudott csak járni. Kóla helyett gyógyteát kapott, az utca helyett pedig 4 falat. Rengeteget kell pihennie, ha orvoshoz már nem hajlandó menni.
Diva viszont rohant Anjához. Nem félt attól, hogy Lynn-re marad a ház, hiszen nem volt idegen számára a lány. Hónapokig ő „nevelgette” a világtól elzártan, most Diván a sor, hogy visszaadja mindenkinek azt, amit ők adtak neki: szeretetet, a legmocskosabb pokolban.
Gyorsan kisietett a házból. Szerencsére sikerült megbeszélnie David-del, hogy csak délután kelljen bejönnie. Micsoda szerencse, hogy ilyen engedékeny főnöke van. De a lány nem akart ezzel visszaélni. Megígérte neki, hogy ez lesz az első, és remélhetőleg az utolsó eset. Sietős léptekkel haladt a megbeszélt kávézó felé. 15 percen belül oda is ért, nővére láttán széles mosolyra húzódott a szája.
-Anjaaa! –kiáltotta kislányos boldogsággal, majd nővére nyakába ugrott. Testvére vidáman viszonozta a mozdulatot.
-Hogy vagy? –kérdezte az idősebb.
-Ez szörnyen hosszú, inkább mesélj te!
-Hát… oké, gyere be!
A kissé zajos kávézó egyáltalán nem tudta csillapítani Diva örömét, amikor végre viszontláthatta nővérét. Egymást követve helyet foglaltak az egyik asztalnál.
-Figyelj, k**** fontos dolgot kell elmondanom. –kezdte kertelés nélkül Anja, miközben szemeivel a többi vendéget pásztázta. Talán amolyan óvatosságból.
-Remélem, nem olyan rossz, mert eléggé kétségbeejtő volt a hangod a telefonban.
-Hát… sokkot fogsz kapni…
-Basszus, ne… Anja, mi az? –kérdezte Diva. Kezdett megijedni.
-Találkoztam apánkkal a hétvégén.
-Komolyan? És milyen volt? Beszélgettetek?
-Nem, csak messziről láttuk Garret-tel. Új nője van, hallod…
-Na, legalább észhez tér egy új kapcsolat mellett!
-Nem Diva, ez kurvára nem okés…
-Ezt hogy érted?
-Az az új nő… aki az anyánk helyébe lépett… az nem más, mint Tasha.