|
18.rész
... 2010.07.23. 15:54
Ismét elmerengtem, ugyan is Tom mosolyogva nézett rám, zavartan néztem a gyönyörűen csillogó barna szemeibe, és azon gondolkoztam, hogy mi lesz a fojtatás? Nem sokáig kellett várnom a válaszra. Ugyan is lassan az ajkaival megérintette az enyémet, amik automatikusan kissé szétváltak. Csak lágy, apró puszikkal hintette be kicsit remegő ajkaim, majd bele-bele harapott gyengéden. A nyelvével utat törve csókká formálta az apró puszikat miközben a kezét a combomra helyezve, a hüvelyk ujjával simogatni kezdte. A másik kezét pedig a tarkómra helyezve húzott jobban magához. Aztán hírtelen elszállt a varázs.
- Ne ne ne ne – toltam el magamtól.
- Viki
- Nem, nem és nem.
Felzaklatott a csók, istenem… megcsókolt!
Nem érdekelt mennyire van hideg, kiszálltam az autóból és sietős léptekkel indultam el valamerre. Tom pedig csalódottan a kormányra vágott majd ő is kiszállt és utánam jött.
- Viki, várj meg.
Nem feleltem, csak mentem tovább.
- Kérlek – kapta el a karom és magához húzott, közel.
- Ne, hagyj Tom ezt… ezt nem szabadott volna.
- Sajnálom.
- Megcsókoltál.
- Igen.
- Hülye vagy.
- Tudom.
- Tudtam, hogy nem szabad eljönnöm veled.
- Még is eljöttél – mosolyodott el.
- Mert én is hülye vagyok.
- Ha nem akartad volna, hogy megcsókoljalak, nem engedted volna.
- Engedj el.
- Megfázol.
- Nem érdekel – halkan – csak, engedj el.
- Nem engedlek, ne legyél makacs.
- Az istenit Tom! Te megcsókoltad a legjobb barátod barátnőjét! Elárultad őt!
- Mert te nem?! Ugyan úgy akartad, ahogy én, ne engem hibáztass.
Nem szólaltam meg, igaza volt, ha nem akartam volna, nem engedtem volna közel magamhoz, eltoltam volna még az elején, de nem tettem. A francba is! Rohadtul akartam azt a csókot és nagyon érveztem. Rá néztem. Engem figyelt, kutatott a szemeimben, felemelte a kezét és a fejem mögé nyúlva kibontotta a hajam majd beletúrt. Jó érzés volt, lehunyt szemmel sóhajtottam fel, aztán a szemeim hírtelen pattantak fel, Tom a homlokát az enyémnek nyomva mélyet sóhajtott, néztem őt, olyan ártatlan, olyan gyönyörű.
- Tom.
- Hm?
Nem nyitotta ki a szemét, továbbra is nyugodtan simogatta a hajam.
- Nem normális, amit mi művelünk.
- Tudom.
- Andreast áruljuk el.
- Tudom, de nem érdekel.
- Hogy?
- Nem érdekel Andreas, nincs itt. Nem látja, mit teszünk és nem is, fogja megtudni, mert a mi kis titkunk marad.
- Hazudjak neki?
- Muszáj lesz. Az nem fáj, amit nem tud.
Elhajolt és féloldalas mosollyal nézett rám, utáltam magam miatta, de nagyon boldog voltam, biztonságban éreztem magam mellette, a csókja pedig még mindig égette a szám és éreztem, ha nem teszi meg újra, porrá égek.
Nem kellett sokat várnom.
Újra lehajolt és gyengéd csókot nyomott a számra, majd azok megadva magukat kettényíltak, és a nyelvünk szenvedélyes táncba kezdtek. A kezét a derekamra csúsztatva húzott magához, én pedig átkarolva a nyakát kapaszkodtam belé.
***
A ház előtt parkolt le, mind ketten a nappali ablakaira néztünk, égett a villany, Apáék már megjöttek. Magam elé nézve aprót sóhajtottam, és felé fordultam, szeme kisfiús boldogsággal csillogott, ajkain levakarhatatlan mosoly uralkodott.
Ő nem érezte rosszul magát, őt nem emésztette a gyűlölet, amit magam iránt éreztem, hiszen nekem barátom van, és mégis csókolóztunk, az éjszaka folyamán többször is.
Csak néztem őt, nem tudtam mit is, tegyek, csak köszönjek el és szálljak ki? Vagy csókoljam meg? Mit kell ilyenkor tenni? Zavarban voltam.
Gyengéden végig simította az arcom többször is, én pedig mosolyogva hunytam le a szemem és kértem, soha ne múljon el ez az éjszaka. Álljon meg az idő, hogy örökké együtt lehessünk. Szerelmes szavak ezek? Talán, de inkább csak nagyon erős vonzalom. Szeretem Andreast, de belőle hiányzik az, ami Tomban meg van, és ez fordítva is igaz. Lassan felém hajolt és egy apró puszit nyomott a szám szélére.
- Jó éjt.
- Jó éjt.
- Aludj jól – mosolygott.
- Te is, szia.
- Szia.
Majd egy gyors mozdulattal kinyitottam az autót és kiszálltam magam után becsapva az ajtót, majd hátra sem nézve sétáltam át a kerten és léptem be a házba.
- Viki – álltak fel apuék a kanapéról. – végre – öleltek magukhoz.
- Hé – toltam őket kicsit értetlenül. - mi van veletek?
- Az van édes kislányom, hogy hazudtál, azt mondtad, hazajössz. Rájöttünk, hogy a kulcs nálunk van, és nem sokkal később utánad jöttünk, de nem voltál itt. Próbáltunk hívni de ki vagy kapcsolva. – apa felháborodva.
- A telefonom itthon van.
- Hol voltál? – vette át a szót apától Emily.
- Tom utánam jött, hazakísért, de mikor rájöttem, hogy nincs kulcsom, azt mondta, hogy elvisz kocsikázni, addig sem fagyok szét.
- Tom? – apa.
- Igen.
- Mit kerestél te Tommal?
- Az előbb mondtam.
- És mit csináltatok?
- Hát, kocsikáztunk… beszélgettünk.
- Most menj és feküdj le.
- Nem vagyok már kiskorú, ne parancsolgass nekem.
- Viktoria!
- Jürgen, ne húzd fel magad, Viki máskor ne csinálj ilyet, jó? Nagyon aggódtunk.
- Sajnálom.
Fogtam magam és felmentem, bezártam az ajtóm, levettem a cipőm és az ágyra ültem. Bámultam magam elé, és végig pörgettem az este történteket.
Felálltam és levettem a ruhát majd a székemre tettem, elővettem a pizsamámat és elmentem lezuhanyozni, vagy egy háromnegyed órát áztattam magam, és hitetlenkedve forgott le újra és újra Tom kényeztetései, csókjai, simogatásai. Olyan gyengéden érintette meg a hajam és túr bele többszöri alkalommal. Lágy puszikkal hintette be a nyakam és a szám. De nem történt több, csak csókok milliói csattantak el a Cadillac első két ülésén.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
