|
19.rész
... 2010.07.23. 15:55
Tom fáradtan csapta be maga után a kocsija ajtaját, majd leriasztózta és egy egyszerű mozdulattal, átugrotta a nem túl nagy kerítést, majd üdvözölte a kutyáját, Scooty-t. Mikor a kutya megunta és ott hagyta, Tom bement a házba halkan, ugyan is egy villany sem égett már. Levetette a cipőjét, a pulcsiját hanyagul a kanapéra dobta majd nesztelenül felment a szobájába. Becsukta maga mögött az ajtót és elindult az ágya felé.
- Elmondanád még is, hol jártál?
Az éjjeli lámpa felgyulladt és megpillantotta öccsét, ahogy kérdőn néz rá az ágyon ülve.
- Nem vagy az anyám Bill. – mondta unottan majd elterült az ágyon.
- Tom, az öcséd vagyok, és aggódtam. Nem voltál elérhető, és nem is szóltál, hogy elmész csak annyit, hogy haza jössz, de itthon nem voltál.
- Jaj Bill fogd már be.
- Lánnyal voltál?
- És ha igen?
- Ismerem?
- Nagyon is.
Bill értetlenül és kíváncsian nézett bátyára, aki a kezére támaszkodva babrálta a takarót és maga elé meredve bambult.
- Tom, valami baj van? Történt valami?
- Megcsókoltam őt.
- Te mindig ezt csinálod – értetlenkedett Bill.
- Vikivel voltam.
- Vikivel… tessék?! –nézett hatalmas döbbent szemekkel Tomra. – Az a Viki?
Tom csak bólintott majd Billre nézett, aki hitetlenkedve figyelte őt.
- Te szerelmes vagy!
- Jaj dehogy vagyok szerelmes – ült fel, felháborodva – ne mondj ekkora marhaságot légy szíves.
- De várj, most nem értem. Te Vikivel voltál. Nem itthon, akkor hol?
- Pár napja találtam egy gyönyörű szép szirtet, ahonnan belátni egész Hamburgot, és oda vittem. Láttam, hogy elvarázsolja a hely, hiszen tényleg nagyon gyönyörű Hamburg éjjel.
- Szerelmes vagy.
- Bill kussolj már, mert megütlek. – nézett mérgesen. – nem vagyok az, oké? Csak… vonzódom hozzá, és nem volt ellenére a csók, vagyis az elején igen..
- Elején? – megdöbbenve – ti egész éjjel együtt voltatok?
- Nem feküdtünk le, megnyugodhatsz…
- Én már az óta nem vagyok nyugodt, mióta elmondtad, hogy vele voltál. Tom, Viki Andreas barátnője, a legjobb barátunké. Ha ez kiderül…
- Nem fog kiderülni. Egyszeri alkalom volt.
- Ebben nem vagyok olyan biztos.
- Utálom mikor mindent, jobban tudsz, mint én – felelte kisebb iróniával és gúnnyal a hangjában.
- Hogy jutott az eszedbe egyáltalán?
- Csak úgy jött – vonta meg lazán a vállát – utána mentem, hazakísértem. De mikor megtudtam, hogy nincs nála kulcs, fel ajánlottam, hogy jöjjön át hozzánk
- Meg akartad fektetni?
- Akkor igen, de utána… mikor beültünk az autóba és ott ült mellettem, annyira kíváncsi volt – mosolyodott el – de mégsem kérdezett, mikor oda értünk leállítottam a motort, rám nézett és meg kérdezte, hogy Miért álltál meg? Én meg csak annyit mondtam, hogy Nézz előre. Így is tett, és az a gyönyör, ami az arcán látszódott, az a meghatódottság, boldog voltam, mert örömet szereztem neki egyetlen egy tettemmel, amit még előtte senkivel nem tettem meg.
- De tényleg vagy szerelmes vagy, vagy nagyon hülye.
- Nem vagyok szerelmes.
- Akkor hülye. Belegondoltál egyáltalán, mit csinálsz?
- Nem.
- És a következményekbe?
- Jaj Bill ne legyél már vészmadár. Jól éreztük magunkat, nem foglalkoztunk semmivel és senkivel, egyszer sem jutott az eszébe Andreas mikor a kocsiban voltunk, szóval ne gyere nekem a következményekkel, mert nagy ívben tojok rájuk.
- Hát jó, de ha egyszer kiderül…
- Tudom, te megmondtad – gúnyolódott.
- Jó éjt.
- Neked is.
Bill felállt az ágyról majd egy ölelés után elhagyta az idősebbik szobáját és átment a sajátjába, Tomot egyedül hagyva, aki visszagondolva a történtekre, mosolyogva aludt el, ruhástul.
***
Másnap reggel arra ébredtem, hogy csiripelnek odakint a madarak, és hétágra süt rám a nap. Nagyot nyújtóztam, majd felültem. Abban a pillanatban kezdett el csörögni a telefonom, az éjjeli szekrényhez hajoltam és elvettem a telefonom.
- Igen?
- Jó reggelt kicsim.
A vér megfagyott az ereimben, Andreas az, azonnal megtámadott a bűntudat kis lángja.
- Jó reggelt.
- Baj van? Olyan furcsa a hangod.
- Most keltem fel.
- Olyankor vagy a legszebb.
Nem feleltem, csak elmosolyodtam, imád bókolni.
- Milyen Franciaország?
- Gyönyörű az idő, találkoztam pár régi haverral, meg ilyesmi, csak te hiányzol nekem.
- Te is hiányzol, rossz nélküled. Mikor jössz végre haza?
- Még 3 nap.
- Az sok.
- Tudom – sóhajtott fel. – és mesélj, mi történt veled eddig? Tommal találkoztál?
Hírtelen nem tudtam mit mondani, mondjam, hogy igen, vagy hazudjak?
- Nem.
Döntöttem a hazugság mellett.
- Billel és Svennel találkoztam tegnap.
- Akkor majd felhívom Tomot.
Megijedtem, mi van, ha Tom bevallja, hogy mi történt köztünk tegnap? Tom nem szeret hazudozni, főleg nem a legjobb haverjának.
- Ahogy akarod, de most én leteszlek, mert éhes vagyok.
- Rendben picim, majd még hívlak. Nagyon szeretlek.
- Én is szeretlek téged, vigyázz magadra
- Te is, szia – majd belecuppogott a telefonba, amitől nevetnem kellett.
- Szia, csók - és letettük.
Visszahanyatlottam a párnák közé és a karom a szememre fektettem. Egyáltalán nem bántam, meg ami tegnap este történt, mert nagyon jó volt, Tom fantasztikusan csókol, szenvedélyes, érzéki de mégis egy kicsit vissza fogott és gyengéd. Más, mint Andreassal, ő gyakran tépi a szám, szó szerint, persze nincs ellenemre, mert amikor ilyet csinál, akkor arra gyúr, hogy felizgasson, ami rendszerint sikerülni is szokott. Vajon milyen lehet Tommal az ágyban? Ott is érzéki és gyengéd? Vagy vad és szenvedélyes?
Istenem miken gondolkozom… Tom teljesen elcsavarta a fejem, és ez nem jelent jót.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
