|
22.rész
.... 2010.07.31. 12:24
Az ujjaimmal végig fésültem a hajam, és egy nagy sóhaj után kinyitottam az ajtót és kiléptem a szobából, nem néztem körül csak mentem le, és mivel nem láttam senkit így köszönés nélkül léptem ki a házból, nem néztem fel csak mentem előre.
- Viki –hallottam meg Bill hangját.
- Bill én nem…
- Kicsim.
Lefagytam hatalmas döbbent szemekkel, néztem Billre aki a fejem mellett nézett el, összeszedtem magam és megfordultam. Andreas állt a kapuban mosolyogva.
- Andreas... – motyogtam a nevét majd a szemem könnyel telt meg, és szaladni kezdem felé, mikor a nyakába csimpaszkodtam, szabad utat engedtem, a könnyeimnek és sírni kezdtem.
- Ennyire hiányoztam? – ölelt szorosan magához, én csak a nyakához bújva bólogattam, bár volt némi hazugság ebben, ugyan is nem azért kezdtem el sírni, mert annyira hiányzott.
- Azt… azt mondtad, hogy 2 nap múlva jössz – szipogtam.
- Hazudtam – simította végig az arcom – meglepetésnek szántam.
- Annyira hiányoztál.
- Te is nekem – mosolyodott el majd lassan hajolt le hozzám és lehelt egy kisebb csókot az ajkaimra. – Tom – kiáltott fel mire én ijedten kaptam el a fejem tőle.
- Andreas – hallottam meg a hangját. – már is megjöttél? – lépett oda majd barátokhoz méltóan ölelték meg egymást. – jó újra látni haver.
- Téged is, remélem, nem öltétek egymást Vikivel – húzott magához vigyorogva.
- Nem –feleltem halkan, de nem néztem fel rá.
- Viki folyton Billel lóg, volt, hogy találkoztunk köszöntünk egymásnak és ennyi – felelte lazán Tom.
- Értem, jó végre itthon – puszilt meg – ugye nálam alszol este? – kérdezte meg, Tomra néztem rideg és hűvösen nézett rám. Hát jó, én nem fogom magam miatta szarul érezni.
- Persze – mosolyogtam Andreasra.
- Akkor jó – csókolt meg szenvedélyesen. – mi megyünk is, holnap elmehetnénk szórakozni – nézett az ikrekre.
- Benne vagyok, kell már egy jó nő az ágyamba – vigyorodott el Tom.
- Én nem megyek, Viki van holnap valami programod? – nézett rám Bill.
- Hát… nem tudok róla, miért elhívsz valahova?
- Egy mozi velem?
- Ne merj rámozdulni – fenyegette meg játékosan Andreas.
- Én, soha – vigyorgott Bill. – akkor?
- Mehetünk, de a filmet te választod ki. – kacsintottam.
- Rendben, akkor holnap délután olyan kettő körül megyek érted.
- Várni foglak, de menjünk már – kezdtem el húzni Andreast.
- Kanos az asszony – nevetett fel.- bocsi srácok, de ezen segítenem kell, császtok – majd kimentünk a kocsihoz, beültünk és elhajtottunk.
- Tom – szólt utána Bill, de ő meg sem állva felsietett az emeletre és csapta be maga után az ajtót, Bill utána ment és hallgatózni kezdett, hallotta, hogy bátya a falat üti. – Tom – nyitott be – ne törd már el a kezed – kapta el a kezét.
- Láttad? Olyan egy kétszínű ribanc – dühöngött.
- Még is mit kellett volna tennie? Boldogan közölnie hogy megcsalta veled?
- Majdnem elhánytam magam.
- Hát igen, nem olyan rég még veled hentergett itt – bökött az ágyra – most meg Andreasszal falták egymást.
- Holnap jól fogom érezni magam, leiszom magam és egyszerre nyolc nővel, fogok elélvezni.
- Undorító – borzongott Bill.
- Szeretnék lepihenni.
- Rendben, ha bármi van, csak szólj.
- Istenem Bill, nincs szerelmi bánatom, semmi bajom.
- Jó értem.
És már ki is ment a bátya szobájából. Tom hanyatt feküdt az ágyon és a plafont kezdte el tanulmányozni, csalódott volt.
***
Andreas kitett a házunk előtt és megbeszéltük, hogy hamarosan átmegyek hozzájuk, és ott leszek egészen holnap reggel 10-ig. Becsaptam kocsiajtót mögöttem majd bementem a házba.
- Megjöttem
- Szia – jelent meg Emily. – Andreasszal jöttél? – döbbenten
- Aj Emily – öleltem magamhoz.
- Na, mi történt?
- Lefeküdtem Tommal – halkan.
- Gondoltam, láttam mikor elhurcolt.
- De nem bántam meg, mégis azt mondtam, hagyjuk abba. – engedtem el.
- Jól tetted, nem sokáig mehetett volna titokban.
- Nem is lett volna az, az ő pólójában mentem le inni, és akkor jött meg Simone és Bill.
- Kínos.
- Hát az. Szóval már az anyja is tudja, hogy Andreast az ő kicsi fiával csaltam meg.
- Tudtom szerint Simone kedvel téged, Tom biztos megmagyarázza neki.
- Tom most a háta közepére sem kíván. – sóhajtottam fel. – nincs kedvem Andreasszal aludni, felhívom, hogy nem vagyok jól és itthon maradok.
- Ahogy gondolod.
- Fent leszek.
Felmentem a szobámba, kinyitottam az ablakot és elhasalva az ágyon Andreas számát tárcsáztam.
- Szia kicsim.
- Szia, figyelj… ma még sem tudok ott aludni, nem vagyok valami jól.
- Jaj ne már, nem mondod, hogy megfog jönni.
- Lehetséges azért vagyok rosszul.
- Hát jó, este hívlak.
- Rendben.
- Szeretlek.
Hallgattam, szeretem, de már nem annyira. Tom mindent összezavart.
- Én is téged – feleltem halkan – szia – és kinyomtam.
Távolabb dobtam a telefonom és ráhajtottam a kezemre a fejem, majd lassan elaludtam.
Már sötét volt, mikor furcsa zajra lettem figyelmes, felültem és ránéztem az órámra, este 8 óra. Ismét egy zaj csapta meg a fülem, az ablak felöl jött. Felálltam az ágyról és kinyitottam az ablakom, Tomot pillantottam meg, ahogy lehajolva újabb muníciót gyűjt, mikor felegyenesedett megdöbbent, talán kicsit megijedt, majd intett egyet.
- Mit keresel itt?
- Beszélnünk kell.
- Tom…
- Kérlek.
- Fel tudsz mászni?
- Majomnak nézek ki? – kissé felháborodva. Elmosolyodtam majd az ujjammal
mutattam, hogy várjon egy percet, majd becsuktam az ablakom és halkan leosontam.
- Szia – köszöntem neki mikor kiértem.
- Szia.
- Bocs, hogy úgy felhúztam magam.
- Nem akartalak megbántani.
- Furcsa ez most.
- Az.
- Sétálunk? – nézett rám, én csak bólintva indultam el az egyik park felé ő pedig
lazán, lépkedett mellettem.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
