|
23.rész
... 2010.07.31. 12:26
Csöndben sétáltunk egymás mellett és néztünk a lábunk elé. Nem szóltunk semmit, egyszerűen nem tudtuk mit kéne mondanunk egymásnak. Mikor a parkhoz értünk mind a ketten leültünk egy-egy hintába. Aztán egy kis idő után Tom felállt és felém fordulva ült bele, elmosolyodtam és én is így tettem, csak néztük egymást, kutattunk a másik szemében.
- Ez most egy kicsit kínos… vagy nem is tudom – szólalt meg.
- Tom, iszonyat jól érzem magam veled. De félek.
- Mégis mitől?
- Andreastól és attól a reakciótól, hogyha ez kiderül.
- Segítesz nekem holnap berendezni a kéglim? – mosolyodott el.
- Már holnap költözhetsz? – meglepődve.
- Igen, segítesz?
- Mit kéne segítenem?
- Festeni, meg berendezni.
- Majd még meg látom, mit tehetek. – mosolyodtam el.
- Nem a tiéd, villog? – nézett a zsebemre, ahol a telefonom jelezte, hogy
hívásom van. Előhalásztam és felvettem.
- Igen?
- Szia kicsim.
- Szia – néztem Tomra – betartottad az ígéreted.
- Hogy este hívlak? Mindig hívlak, ha azt mondom.
- Tudom – mosolyodtam el.
- Holnap megyek dolgozni!
- Felvettek? – lepődtem meg.
- Bizony, holnaptól hivatásos műsorvezető leszek – nevetett.
- De hát ez remek, gratulálok.
- Köszi, mit csinálsz?
- Öm… sétálok.
- Egyedül?
- Igen, egyedül.
- Hát jó, holnap nem találkozunk – sóhajtott fel – de mielőtt majd megyek
Tomért, akkor beugrom.
- Rendben.
- Szeretlek.
- Én is téged
- Szia.
Majd letette, elraktam a telefonom és Tomra néztem, elrévedve nézte a fákat. Oldalra döntöttem a fejem és néztem őt, soha nem láttam olyan tökéletes arc ívet, mint amilyen neki volt, az orra nem volt nagy, de pici sem, olyan kis pisze, a kicsit telt duzzadt ajkait kiemelte az alsó ajkának bal sarkában elhelyezkedő fekete piercing ami, nagyon jól állt neki. A fülei úgy néztek ki, mint amiket megcsócsáltak, de aranyos volt, benne a két pár milliméteres fültágító, ami szintén fekete volt. Észre vette, hogy figyelem így felém fordult és elmosolyodott.
- Mi az? – kérdezte meg kedvesen.
- Miért érzem azt, hogy rosszul döntöttem?
- Hogy?
- Hogy rosszul döntöttem, mikor azt mondtam, hagyjuk abba.
- Nem értelek. – nézett értetlenül – azt mondtad túl messzire mentünk.
- Így is gondolom. De félek az érzéseimtől is.
- Érzéseidtől?
- Veled más, mint Andreasszal.
- Miért?
- Fogalmam sincs, máshogy viselkedsz velem.
- Nem vagyok romantikus típus, ha erre célzol.
- A te stílusodat ismerve, nekem már az is nagyon romantikus volt, hogy
elvittél arra a szép helyre.
- Hát igen, később már nekem is eszembe jutott, hogy elég nyálas voltam - vigyorodott el.
- Nekem tetszett.
- És mi tetszett még? – fogta meg a hintám láncát és húzta oda magához.
- Minden, amit tettél. – mondtam halkan.
Elmosolyodott, egy tincset a fülem mögé tűrt és lassan közel hajolt majd megcsókolt, először csak egy hosszú puszi volt, aztán megpuszilta a felső, majd az alsó ajkam és végül egy forró csókban forrtunk össze. Megcsalom Andreast? Kit érdekel? Tom kell nekem, tudjuk, hogy nem menne a komoly kapcsolat, ezért így elvagyunk. Önző vagyok, mert nem akarok szakítani Andreasszal, nem akarok egyedül maradni, sok embernek fájdalmat okozhatok ezzel, de most ez nem tud érdekelni… semmi nem érdekel, ha vele vagyok.
Sokáig beszélgettünk, majd nevetgélve kísért haza és egy a szájhoz közel adott puszival búcsúzott el, és indult haza.
***
Másnap reggel nyűgösen keltem, nem kellett volna azt mondanom Andreasnak, hogy megjött, és azért nem tudok, átmeni. Mert komolyan meglátogatott a mikulás, amitől elég hisztis lettem, és mint mondtam, nyűgös. Ilyenkor mindenkinek jobban ajánlom, hogy kerüljön el, mert rosszabb vagyok, mint egy sárkány, nem csak tüzet okádok, de még meg is eszem, aki felidegesít.
Miután lezuhanyoztam felvettem egy egyszerű és puha gatyát és pólót, ilyenkor nagyon durvának érzem némelyik ruhadarabom. A hajam-összefontam és lementem a konyhába, töltöttem magamnak egy pohár barack levet és leültem meginni.
Csöngettek.
Mivel apuék elmentek vizsgálatra így egyedül voltam otthon, felálltam és az ajtóhoz léptem.
- Szia – köszönt Bill hatalmas mosollyal.
- Szia – köszöntem neki két puszival, majd beengedtem.
- Gondoltam reggelizhetnénk együtt – emelte fel a péksütis zacskót.
- Ide vele – téptem ki a kezéből majd visszasétálva a konyhába, körül
néztem benne. – melyik az enyém?
- Menstruálsz? – nézett rám nagy szemekkel.
- Ennyire látszik?
- Rajtad mindig, feszült vagy és nyűgös.
- Utálom, hogy így nyíltan beszéltek róla.
- Tök természetes dolog.
- Az, hogy beszéltek róla?
- Nem, az, hogy minden hónapban szenvedsz vele.
- De úgy unom – ültem le. – miért mi szívunk folyton?
- Ez jutott nektek.
- Ezzel most kisegítettél. – motyogtam
- Tessék – vette ki az én sütimet majd egy tányérral együtt elém tette.
- Köszi – álltam neki a majszolásnak.
- Beszéltem reggel Andreassal.
- És?
- Mondta, hogy ma dolgozik.
- Aha.
- Van kedved velem lógni?
- Mit akarsz tudni? – sóhajtottam fel és szem forgatva néztem rá.
- Ugye abba hagytátok Tommal?
Beleharaptam a sütimbe, Tommal arról nem beszéltünk, hogy titokban találkozgatunk, vagyis nem mondta, hogy Bill sem tudhat róla. Most ha mondok valamit, és Tom mást mondd, lebukunk.
- Igen. Én mondtam, hogy hagyjuk abba, ugyan az lesz, mint előtte. Nem
kedveljük egymást.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
