Az éjszaka csendes volt, némán ásítoztak a leveleiket bontogató fák. Március a vége felé táncolt, hogy aztán egy évre újra kiszálljon a keringőből. Egy lány apró léptei szaporán koppantak a nedves aszfalton, szinte rohant a kis utcán. Szőkésbarna hajába újra és újra belekapott a játékos szél, kipirult arcán újra és újra megjelent egy apró kis mosoly. Tilosban járt ezt nagyon jól tudta. És élvezte. Mindig is szeretett a szabályokkal szembeszállni. Már látta a fát az utca közepén, és lassan kezdtek kirajzolódni a hozzá tartozó ház körvonalai. Lépteit még gyorsabbra vette, már szaladt. A szomszédban üresen álló háznál lelassított. Hátizsákját bedobta a kertbe, majd átmászott az alacsony betonkerítésen. Lába megcsúszott a nedves falon, és a vizes fűbe huppant.

- Hogy egy talicska… Mesi ezért jössz nekem egy tiszta gatyával. –morgott, majd felállt, és hátrafele kezdett szaladni. A hátsókert fém kerítését is bevette, majd halk léptekkel osont előre, hogy ne ébressze fel se a kutyákat, se a házban lakókat. Benyitott a hátsó helyiségbe, és egy vidám arccal találta szembe magát.

- Mi tartott ennyi ideig Nia? Azt hittem már eltévedtél. –Vigyorgott a macskaszemű, göndör hajú lány.

- Nem lett volna egyszerűbb, ha beengedsz a kapun? Nézd meg, hogy nézek ki!

- Felkeltek volna anyuék! És egyébként is, így sokkal jobb buli. Na gyere, adok egy másik nacit.

- És van konkrét terved? –érdeklődött Nia.

- Hát persze. Minden pénzünket feltettem a számlámra, itt a kártya a táskámban. Hajnalban szépen lelépünk, veszünk ki pénzt a plázánál az automatából, és húzunk pestre. A vonatjeggyel nem lesz gáz, egy ismerősöm lesz a kaller. Pesten pedig mindent megszerveztünk, a csajok kijönnek elénk reggel az állomásra. Aztán már csak irány Bécs.

- És mégis hogy jutunk innen el a plázáig? Ha azt hiszed, hogy én még ezek után gyalogolni fogok tévedsz!

- Négytől járnak a buszok. Nyugi, minden simán menni fog.

- Remélem is.

Ezek után már csak vártak. Az idő csigalassúsággal vánszorgott, és még a gitározás sem segített a pörgetésben. Fél négykor végül elindultak. Mindent begyömöszöltek két táskába, majd immár elöl a kapun próbáltak kimenni. Nem volt a legjobb ötlet, mivel a kisebbik kutya ugatni kezdett, de olyan hangosan, hogy a lakásban felkapcsolódott egy lámpa. Valaki felkelt.

- Futás hátra! Gyere! –mondta Mesi elfojtott hangon, és magával rántotta barátnőjét. Berontottak a lány szobájába, majd Nia az ágy alatt kötött ki, Mesi úgy tett mint aki alszik. Pár percen belül nyílt az ajtó, és egy fáradt nő pillantott be, hogy ellenőrizze, lánya tényleg csak viccelt a tegnap esti szökéssel kapcsolatos terveinek ecsetelése közben. Megnyugodva sóhajtott fel, majd újra előre ment, és ismét elnyomta az álom.

- Most mi legyen? –suttogta Xénia.

- Kerítésmászás. És ne nyafogj, nekem rosszabb! –bökött a bő nadrágjára, majd elindult. Az ajtót gondosan bezárta.

- Várj! Jegyek?

- Basszus! Elöl hagytam őket! Várj meg itt. Az öcsém tud a kis tervünkről, majd őt felkeltem, és kiadja az ablakon. Sietek!

Így is tett.

- Hé öcsi! Kelj fel! –kopogott az ablakon.

- Mi van? –jelent meg egy kómás fej.

- Az asztalod fiókjában maradtak a jegyek. Légyszi add ide.

- Mit kapok érte?

- Nem kapsz két nagy pofont ha most rögtön ideadod, és nem szórakozol velem.

- Jól van, na. –morgott- Tessék.

- Köszi. Szia.

Immár minden megvolt, és indulásra készen álltak. Pontban négykor, már kint álltak a buszmegállóban, és az első 5-ös járatra vártak. És vártak… vártak… és még mindig vártak…

- Komolyan bemegyek a volánhoz, és az asztalba csapkodom az összes sofőr fejét! Hol van már az a rohadt busz? –csattant fel Xénia.

- Nem tudom, de… Ha hamarabb mondod, hamarabb jön. –Vigyorodott el Mesi, mikor meglátta a két fényszórót.

- Nem kommentálom.

- Ne is. Indulás! Vigyázz Bécs, jövünk!

- Igen! –nevetett Nia- És vigyázz Tom, mert szarrá verlek ping-pong -ban.

Xéniának, aki mindig segít nekem. Így fogsz engem kijuttatni itthonról, és tudom, hogy ott fogunk tombolni az első sorban. Mert megérdemeljük. Együtt sikerülni fog, csak a jegyek ne fogyjanak el, mire lesz pénzem. xP