Késő bánat
... 2010.09.12. 15:19
Minden egy évvel ezelőtt kezdődött. Egy buliban voltunk Emmával a legjobb barátnőmmel, amikor tánc közben egy kéz fonódott a derekamra. Hátra néztem és nem hittem a szememnek. Ő volt az. Ő akiért már egy ideje rajongok. Hirtelen nem tudtam mit akar. Végig táncoltunk pár pörgős számot, majd a DJ berakott egy lassú számot. Ő szó nélkül húzott magához. Tánc közben eléggé közel kerültünk egymáshoz. Amikor belenéztem a szemébe nem tudtam ellenállni neki. Ő megcsókolt én meg hagytam magam. A szám végénél kézen ragadott és húzni kezdett maga után. tudtam mit akar. Tudtam, hogy csak egy éjszakára kellek neki, de nem tudtam és talán nem is akartam ellenállni neki. Felértünk a lakására és egyből nekem esett. Gyönyörű éjszakát töltöttünk együtt. Reggel, amikor felébredten meglepődve vettem tudomásul, hogy Ő még mellettem van. Lassan kikeltem az ágyból és öltözni kezdtem, még mielőtt Ő küld el.
-Mit csinálsz?- kérdezte álmosan.
-Öltözök és haza megyek- mondtam halkan mert a sírás mardosta a torkom.
-De én nem szeretném, hogy elmenj. Már tegnap tudtam, hogy nem csak egy éjszakára kellesz. Légy szíves maradj itt- kérlelt Georg.
Nem tudtam mit tenni. Szerettem Őt hosszú ideje, így hát maradtam. Azóta eltelt egy év és én még mindig itt vagyok. Én még mindig annyira szeretem őt, mint az elején. Ma jönnek haza a turnéról és én nagyon izgulok. Próbáltam elütni az időt így leültem a nappaliba és bele lapoztam az mai újságot. Bár ne tettem volna.
„ Tom Kaulitz és legjobb barátja Georg Listing kirúgott a hámból. A Tokio Hotel két gitárosa tegnap éjjel egy night klubban járt, ahol a képek alapján nagyon jól elszórakoztak a nőkkel.”- írta az újság. Megnéztem a képeket és láttam, amint Georg szájában egy másik nő lóg. Szívem ezer darabra tört. Felszaladtam a közös hálónkba és elkezdtem összepakolni a cuccaimat. Nem sokkal később két hatalmas bőrönddel álltam a a konyhában. Elővettem egy papírt és ennyit írtam rá.
"Egyszer talán merengve állsz ablakodban.
Emlékem felbukkan, mint buborék az italodban.
Szádra fölényes mosolyt sző a gondolat,
Valami mégis elszorítja torkodat.
Megérzed, megérted, ilyen csak egyszer lehetett,
VALAKI ÖNMAGÁNÁL JOBBAN TÉGED SZERETETT!"
Ott hagytam a papírt a konyha pulton és mellé tettem az újságot.
-Szia kicsim. Megjöttem- kiabált boldogan este Georg, amikor hazaérkezett. Bement a konyhában és meglátta a papírt. Gyorsan elolvasta és a kezéből kiesett a telefonja, a kulcsa, mindene. Megnézte az újságot. Akkor tudatosult benne, hogy mekkora hibát követett el. Rávágott egy hatalmasat a konyhapultra és lerogyva a földre zokogni kezdett.
-Georg, mi a baj?- kérdezte tőle Bill.
-Elment.Látta a tegnapi képeket. Elment. Jogosan hagyott itt. Nem érdemeltem meg. Most jöttem rá mennyire is szeretem. De már késő.
|