|
12.
... 2010.08.27. 12:52
Tom addig csatlakozott a többiekhez.
- Gus, nem láttad Billt? – kérdezte Tom.
- Miért mindig én tudjam, hogy hol van a másik feletek? Amúgy Bill is keresett téged. De most nem látom sehol. – nevetett Gus miközben körbenézett.
- Oké. Azért köszi. – nézett szét Tom is, és erősen reménykedett, hogy Bill nem látott semmit az előző félóra történéseiből. Mikor már több mint egy órája nem tűntem fel újra ott, elköszönt a többiektől és hazament. Többször hívott, de kikapcsoltam a telefonom. Csak sétáltam a parkban és gondolkoztam.
"Tom… szerelmem, miért kellett ezt tenned? Annyira megbíztam benned. Annyira hittem, hogy ez menni fog köztünk. Tiszta szívemből szeretlek. Meghalnék érted! De te megtetted, amitől legjobban féltem. Átgázoltál rajtam.” – folyt le egy könnycsepp az arcomon. Szipogva letöröltem, és hazaindultam.
Amint beléptem a házba Tom átölelt.
- Bill, hol voltál? Tudod, hogy aggódtam érted? – puszilt meg, de én eltoltam.
- Csak hagyj békén! – halkan és felmentem a szobámba.
- Kicsim, kérlek. Tudom, hogy láttad. – jött utánam.
- Nem vagyok a kicsid, és igen láttam. Undorító, amit csináltál. – fordultam felé könnyes szemel.
- Bill, kérlek… - halkan.
- Ne, ne magyarázkodj. Megértem. Gondoltam, hogy nem sokáig fogod bírni velem, mert lányra van szükséged. De nem állok az utadba, ne félj. Éld tovább az életed. – fordultam az ágy felé, és levettem a cuccaim.
- Kicsim… - érintette meg a hátam.
- Ne érj hozzám! – fordultam felé, és felemeltem a hangom.
Hirtelen lelökött az ágyra, felém mászott és lefogta a kezeim a fejem felett.
- Fogd már fel, hogy téged szeretlek! – mondta kétségbeesetten, és mélyen a szemembe nézett.
- Az nekem nem elég. – mondtam halkan, majd lelöktem magamról és sietősen a fürdőbe mentem.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
