|
13.
... 2010.08.27. 12:53
Tom is belátta, hogy jobb lesz, ha lenyugszunk mindketten, és majd később megbeszéljük. Ő a szobájába ment, én meg a zuhany után próbáltam aludni, de nem nagyon ment. Csak kattogott az agyam.
Másnap reggel fáradtan és kómásan mentem le a konyhába, ahol Tom reggelit csinált. Eléggé meglepett. Mindig én szoktam. Szó nélkül léptem mellé és töltöttem kávét.
- Jó reggelt. – mosolyogva nézett rám. – Csináltam neked reggelit.
- Kösz. – morogtam és leültem meginni a kávém.
- Bill, kérlek. Beszéljük meg.
- Nincs mit. Világossá vált előttem, hogy neked a régi életed kell.
- Ez nem igaz. Csak ittam, és elborult az agyam. A csaj meg nyomulós volt. – kezdett magyarázkodásba.
- Oh, hát akkor már el is felejtettem. – gúnyosan.
- Bill, kérlek. Ígérem nem lesz több ilyen.
- Nem tudom Tom. Adj időt. – álltam fel.
- Jól van. – sóhajtott fel szomorúan, én pedig mentem és felöltöztem. Egyáltalán nem voltam már éhes.
Napközben én nem igazán szóltam hozzá, bár néha megsajnáltam, mikor szomorkás fejjel ült, és csak nézett. De mikor eszembe jutott mit tett, egyből elszállt a sajnálat.
Pár nap így telt el, és láttam Tomon, hogy tényleg, igazán sajnálja. És őszintén mondva, hiába hittem, hogy bírom nélküle. Nem. Ő kell nekem. Szükségem van rá.
Leültem mellé a teraszra, és ő egyből rám nézett, azzal a nagy, édes, őzike szemeivel.
- Bill… - suttogta, és a hangjából fájdalom sugárzott.
- Megbocsájtok. – néztem a szemébe. – De még haragszom.
- Ko.. komolyan megbocsájtasz?
- Igen. Mert szeretlek.
Szorosan átölelt és a nyakamba bújt. Elmosolyodtam. Annyira hiányzott. Mélyen beleszippantottam finom illatába.
- Szeretlek Bill, nagyon szeretlek. Ígérem nem teszek ilyet többé.
- Oké. Hiszek neked. – mosolyogva húztam fel a fejét és lágyan megcsókoltam kiszáradt ajkait.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
