19.
... 2010.12.11. 11:21
Pár percig így voltunk, és meg sem szólaltunk. Tom picit felemelte a fejét, és a szemembe nézett.
- Bill, én ezt nem akarom. Nem akarok gyereket. – kétségbeesetten.
- Tudom, kicsim. Nem biztos, hogy a tiéd, de ha még így is van, vállalnod kell érte a felelősséget. Nem hagyhatod, hogy apa nélkül nőjön fel. – nehéz volt kimondani ezeket a szavakat.
- De nem… én nem akarok semmit, csak veled lenni. Más nem érdekel.
- Tom, ha tényleg a tiéd a pici, akkor mellette a helyed. Mi akkor nem lehetünk együtt… - nem bírtam tovább. Eltört a mécses, és nagy, kövér könnycseppek hullottak szememből.
- Ne sírj. Ez nem igaz. Tőlem soha nem szabadulsz meg. Mindig együtt leszünk. Ez a gyerek nem választhat el minket. – törölte le lágyan ujjaival az arcomat.
- És mi lesz a bandával? – néztem a szemébe.
- Hát mi lenne? Ugyan ez. Ugyanígy megy tovább.
- Hogy fogják fogadni a fiúk? – kérdezgettem tovább.
- Bill, nem tudom. Semmit nem tudok. Teljesen össze vagyok zavarodva. – sóhajtott egyet. –De azt biztosan tudom, hogy szeretlek, és nem akarlak elveszíteni.
- Én is szeretlek kicsim. Nagyon szeretlek. – fogtam meg az állát, közelebb húztam a fejét és egy lágy puszit nyomtam a szájára. Csukott szemmel elmosolyodott, és hajolt egy újabbért. Mosolyogva tapasztottam ajkaim az övére és élveztem, hogy teljesen az enyém… még.
- Annyira jó, hogy vagy nekem. –helyezkedett el, és az ölébe húzott, szembe magával. Átkaroltam a nyakát és megpusziltam az orrát.
- Senki mással nem akarok lenni, csak veled. – döntöttem oldalra picit a fejem és mosolyogva néztem őt. Gyönyörködtem benne.
- Hogy lehetsz ennyire tökéletes? – kérdezte halkan.
- Nem vagyok tökéletes, csak te látsz annak. – mosolyogtam.
- Igaz. Nekem csak te vagy a tökéletes.
- Tudom. - vigyorodtam el egósan.
- Azt az egoista fejedet! – húzott magához tarkómnál fogva, és hevesen megcsókolt. Végigszántott nyelvével alsó ajkamon, amitől felnyögtem picit. Ettől ő eléggé beindult, és magához szorítva falta számat, szinte alig kaptam levegőt, de nem érdekelt. Tarkójára csúsztattam kezeim, egyikkel lágyan cirógattam, amitől kirázta a hideg és becsúsztatta kezét a felsőm alá. Most rajtam volt a sor, hogy libabőrös legyek. Teljesen beindultunk. Előrébb hajoltam, és lekaptam a felsőmet, majd felemelve a kezét róla is leszedtem. Lihegve kezdte csókolgatni a nyakam, amitől mély sóhajok szakadtak fel belőlem. Ekkor már az övem kicsatolta és a nadrágom gombolta.
- Ahh… Tom… talán ezt… fent kellene… ahh… – alig tudtam kinyögni ezt a pár szót, a felgyülemlett kéj miatt.
- Nem érdekel hol, nem érdekel semmi. Most azonnal akarlak. Zilálva harapott a nyakamba, maga alá döntött a kanapén és újra birtokba vette ajkaim.
|