|
8.
... 2010.08.08. 14:21
Este a fürdésnél nevetve fröcsköltük egymást Lizával, amikor csöngettek. Felálltam és magamhoz kapva egy törölközőt az ajtóhoz léptem.
- Bill? – lepődtem meg.
- Szia – köszönt halkan, majd felém nyújtott egy szál fehér rózsát, a kedvencem. Hát nem felejtette el. Elmosolyodtam a gondolatomon, majd ránéztem.
- Köszönöm – jobban kitártam az ajtót és kíváncsian néztem rá.
- Anya!
- Mi az? – ijedtem meg hírtelen, és indultam volna el a fürdőszoba felé mire Liza nevetését hallottam.
- Ez a hab nem hagy békén – nevetett aranyosan én pedig megkönnyebbülve sóhajtottam fel.
- Liza kicsim, a frászt hoztad rám – motyogtam, majd Bill felé fordultam, aki épp akkor lépte át a küszöböt és csukta be maga mögött az ajtót – kérsz valamit? – a hangom hallatára összerezzent, fél valamitől?
- Nem, nem kérek semmit köszönöm.
- Akkor jó, ezt vízbe teszem – utaltam a rózsára majd a konyhába mentem, levettem a kedvenc vázám, amit megtöltve vízzel az étkező asztalra tettem és belehelyeztem a rózsát is – gyönyörű, köszönöm.
- Tudom, hogy ez a kedvenced – ahogy ezt kimondta zavarba jött.
- Bill, ne légy feszült, engedd el magad.
Döbbenten nézett rám.
- Ami megtörtént meg történt, régen volt.
- Azt hittem rózsával együtt rúgsz ki innen.
- Olyannak ismersz? – nevettem fel idióta gondolatán.
- Nem – mosolyodott el.
- Ülj le, mindjárt jövök.
Bólintott majd helyet foglalt a kanapén, amíg én bementem a fürdőszobába kivenni a kádból Lizát.
- Nem akarok anya – nyafogott.
- Kicsim, egy órája vagy a kádban, lassan elolvadsz nekem.
Erre ő ijedten állt fel és mászott ki a kádból, amin én jót nevettem. Megtöröltem és épp a bugyiját adtam volna rá mikor ő nevetve rohant ki.
Bill, ahogy meglátta a meztelen kislányt teljesen lesokkolt.
- Liza – léptem ki a fürdőszobából és meglátva Bill arcát nevetni kezdtem.
- Ne nevess már ki, nem vagyok hozzászokva, hogy meztelen kislányok rohangálnak előttem – vigyorodott el.
- De az a fej – nevettem tovább.
- Fogd be – nevetett fel ő is.
- Anya! – rohant ki sikítva a szobájából.
- Mi történt? – hagytuk abba a nevetést Bill-el.
- Pók, pók, pók! – kiáltozott a szobája felé mutatva és bújt mögém.
- A pókok nem bántanak – fordultam felé és adtam rá a bugyiját.
- De én félek – picsogott.
- Gyere, nézzük meg – fogtam a kezét.
- Neem – húzódott el és bújt a falhoz – menj te.
Felsóhajtottam, majd fej csóválva indultam el a szoba felé.
- Ez nem bánt – jöttem ki a kezemben egy kaszáspókkal.
- Vidd innen anya! – visongott.
- Jó, kiviszem – nyitottam ki az ablakot és kitettem – így jó?
- Utálom a pókokat – motyogta mérgesen.
- Én sem szeretem őket – szólalt meg felé fordulva Bill, amin nem kicsit lepődtem meg.
- Tényleg? – nézett rá hatalmas szemekkel Liza – ugye milyen csúnyák?
- De még milyen csúnyák – kontrázott Bill – és szőrösek.
- Fúj – torzult el Liza arca édesen, mire Bill elvigyorodott.
- Jaj, majd elfelejtettem – vett elő ez csokit a zsebéből – ezt neked hoztam – nyújtotta át neki mosolyogva.
- Csoki! – kiáltott fel mosolyogva majd elvette.
- A-a – nyújtottam felé a tenyerem.
- De anya…
- Nincs anya, megbeszéltük, hogy fog mosás után nem eszünk édességet.
- Várd meg, míg anya elalszik, és aztán edd meg – súgta oda neki Bill.
- Hej – vigyorodtam el – hallottam ám.
- A francba – vigyorodott el.
- A francba csúnya szó – nézett rá mérgesen Liza.
- Elnézést – emelte fel a kezeit.
- Bekapcsolod nekem az oroszlán királyt anya? – nézett fel rám Liza hatalmas szemekkel.
- Persze, na, futás – csapkodtam meg pici fenekét, ő pedig nevetve rohant a szobájába. Követtem és miután elindítottam neki a mesét visszamentem a nappaliba, ahol Bill már a polcnál állva egy képet tartott a kezében. Közelebb mentem és megláttam, hogy azt a képet nézi, mikor még Liza pár hetes volt és a kanapén aludtam vele, ő a hasamon aludt hason fekve. Aranyos kép volt, az egyik kedvencem. Mosolyogva néztem Billt, ahogy csillogó szemmel többször végigsimít Liza képén. Elérzékenyülve.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
