|
14.
... 2010.08.24. 14:09
Bill sietősen szállt ki az autójából és a vele utazó lány csuklóját megragadva behúzta egy ékszerüzletbe.
- Bill, elárulnád nekem minek kellett ide jönnöm? – zsörtölődött Gustav menyasszonya, Kitti.
- Te nő vagy, és nagyjából egyforma nagyságú a kezetek.
- De kinek a kezével? Mi lenne, ha beavatnál?
- Emlékszel Liesere? – fordult a lánnyal szembe.
- Igen, sokat meséltél róla, elküldted, mert terhes volt tőled.
- Meg akarom kérni a kezét.
- Tessék? – vékony hangon.
- Tudom őrült ötlet, de szeretem. Rájöttem, hogy még mindig szeretem, és velük akarok lenni – fordult a gyűrűs pult felé.
- Ez… ez komoly? – hüledezve.
- Teljesen, semmiben nem voltam még ennyire biztos.
- Hát, remélem, nem utasít vissza.
- Én is – sóhajtott fel – szerinted melyik lenne a legalkalmasabb?
- Szerintem? – hajolt a pult fölé Kitti is. –mondjuk ez – bökött rá az egyikre az üvegen keresztül – szép, de még is egyszerű.
- Ez tényleg nagyon szép. Kérem – szólt oda az eladónak – kivenné ezt nekünk?
- Hát persze – felelte kedvesen a hölgy majd kivette a kis párnán, pihenő gyűrűt – felpróbálja? – nézett Kittire.
- Igazából nem nekem lesz – nevetett fel a lány – én már jegyben járok - mutatta meg a gyűrűjét.
- Oh, értem.
- Csak próbababának hoztam – vigyorgott az eladóra Bill.
- Manapság így szokták – mosolygott a nő – akkor gondolom, felpróbálja – nyújtotta át Kittinek a gyűrűt.
- Igen – vette el, majd az ujjára húzta – csodálatos.
- Tökéletes – kontrázott rá Bill is, majd megfogta a kezét és jól szemügyre vette – ezt kérjük – vágta rá sugárzó mosollyal.
Haza érve, a megvett dolgokat a hűtőbe és a polcokra pakoltam, és a Lizának vett új plüss macit pedig az ágyára ültettem. Visszamentem a konyhába és főzőcskéztem egy kicsit, na meg megsütöttem Liza kedvenc sütijét. Miután végeztem a konyhában elpakoltam meg hasonlók, kiültem a nappaliba tévét nézni, kapcsolgattam az adókat mikor megálltam a hírek hallatán, döbbenten ültem és nyomtam hangosabbra a tévét.
Bill Kaulitz eltitkolt lánya kezdett bele a műsorvezető, lefehéredtem.
Nem régiben a Kaulitz ikreket lencsevégre kapták, ahogy egy kislánnyal játszanak egy játszótéren. A képek alapján önök is láthatják, hogy a kislány az egykori énekes, Bill Kaulitz kiköpött mása. Ránézésre három vagy négy éves kislányról van szó. Hogy tudta Bill ennyi ideig titokban tartani? Akkor ezek szerint még a Tokio Hotel alatt született a gyermek. A kislány nevéről nem tudunk semmit. Nem hallgattam tovább, azonnal kikapcsoltam és idegesen tárcsáztam Tom számát.
- Igen?
- Mi a francért nem tudtátok egy eldugott helyre vinni a lányom?!
- Hé-hé, nyugi, miről beszélsz?
- Most mondták be a hírekben, hogy lencsevégre kaptak titeket Lizával!
- Tessék? – döbbent le.
- Jól hallottad, direkt megkértelek még az elején Tom, hogy figyelj oda a papparazzikra! És most hála nektek a lányom képe fog virítani a címlapokon!
- Liese, én nem tudtam én… nem akartam, higgy nekem!
- Az istenit! – rúgtam a kanapéba.
- Oda megyek.
- Most ne gyere ide!
- Kérlek Lies. Liza hol van?
- Anyámnál.
- Menj érte.
- Ne mond, meg mit tegyek!
- A rohadt életbe Liese! – kiabált bele a telefonba, amitől megijedtem – hidd már el, hogy nem akartam az istenit! – majd elhallgatott – had segítsek.
- Hogy tudnál segíteni?
- Bill bevall mindent.
- Tessék? – fagytam le.
- Jól hallottad, Bill felvállalja Lizát és egy sajtótájékoztatón elmondja az igazat.
- És szerinted ebbe ő is bele menne? – gúnyosan.
- Lies – sóhajtott fel – nem érted? Bill fel akarja vállalni a lányt, de most, hogy ez becsúszott akkor már világgá kürtöli.
- Félek… - ültem le a kanapéra.
- Nincs mitől, nincs Tokio Hotel, nincsenek elvetemült fanok. Nem bánthat titeket senki.
- Lizát féltem, a média szét fogja szedni.
- Nem engedjük nekik.
- Remélem tényleg sikerül.
- Felhívom Billt, elmondom neki. rendben?
- Én szeretném.
- Ahogy gondolod, meg van a száma?
- Igen – feleltem – majd hívlak, szia.
- Szia.
Kinyomtam és a tenyerembe temettem az arcom, annyira nem akartam ezt, nem akartam, hogy Liza a médiába kerüljön. De hát nem titkolhattam volna sokáig, még is csak az egykori világsztár Bill Kaulitz lánya.
Hatalmas sóhaj kíséretében tárcsáztam Bill számát.
- Annyira izgulok, szerinted elfogadja? – fordult egy pillanatra Kitti felé vezetés közben.
- Ne aggódj, Tom szerint még mindig szeret téged, és Tomnál jobban, na meg persze tőled, senki nem ismeri jobban.
- Ez ő – felelte a telefonon villogó névre nézve.
- Mire vársz? Vedd fel.
- Igen? – emelte a füléhez a készüléket.
- Szia, Bill – köszöntem halkan.
- Baj van? – kérdezett rá azonnal ijedten.
- Tudják…
- Kicsodák? És mit tudnak?
- Lizáról, tudják, hogy a lányod. Az előbb volt rólatok szó a hírekben.
- Tessék? – döbbent le.
- Lefényképeztek titeket mikor a játszótéren voltatok.
- A rohadt életbe – ütött rá a kormányra mérgesen – nem akartam ezt.
- Én sem – sóhajtottam fel.
- Oda megyek.
Elhallgattam, mi lesz, ha ide jön? Különben is, minek akar ide jönni?
- Nem hiszem…
- Nem vitatkozom, öt perc és ott vagyok. Szia – nyomta ki.
Megdöbbenve néztem a telefonom, kinyomott… csak simán kinyomott.
Idegesen álltam fel és kezdtem el járkálni, járt az agyam. Fogalmam sem volt arról mit csináljak most, Tom biztos nem hazudott, de ha Bill meggondolta magát és mégsem akarja felvállalni Lizát?
Felkaptam a fejem mikor csöngettek, az ajtóhoz siettem és kinyitottam, Bill azonnal belépett becsukta az ajtót és magához húzva megölelt. Hírtelen ért, de erre volt a legjobban szükségem. A bennem lévő aggodalomtól sírni kezdtem és a pólójába kapaszkodva bújtam hozzá.
- Annyira sajnálom – súgta a vállamba – nem akartam ártani nektek. Az én hibám
- Nem tehettek arról, hogy még mindig figyelnek titeket. Na meg, nem sokáig titkolhattam volna tovább, túlságosan hasonlít rád – mosolyodtam el halványan, amit ő viszonzott majd homlokon puszilt.
- Liese… - fogta a két kezébe az arcom.
- Igen? – elgyengültem, ahogy rám nézett, ugyan úgy, mint régen, ugyan olyan szerelmesen.
- Nem így akartam… - engedte el az arcom majd a zsebében kezdett el kotorászni –… de így most jól jött ez a dolog – guggolt le elém, én meg majd szörnyet haltam, teljesen ledöbbenten néztem rá és a felém nyúló két kezére, amiben egy kis dobozban ülő köves gyűrű csillogott.
- Annaliese Lehnhart, hozzám jössz feleségül?
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
