|
25.
... 2010.09.12. 14:45
Feltápászkodtam a földről és elmentem zuhanyozni, le akartam mosni mindent magamról, Tom érintéseit, csókjait mindent. Csak álltam a víz alatt és néztem magam elé, felzaklatott. Jó, hogy felzaklatott… idejött, én meg engedtem neki. Dühösen a csempére csaptam és hatalmasat sóhajtottam, majd elzártam a vizet és magam köré csavarva egy törölközőt visszamentem a szobámba.
Tom csapkodva maga után lépett be a hotel szobájába, majd terült el az ágyán. Nem sokra rá Bill vágtatott be az ajtón.
- Hallom megjöttél – állt meg az ágy mellett.
- Hagyj békén.
- Mi van? Veszekedtetek?
- Csak beszélgetni akartam, csak elmondani a két évet, és mikor ott álltam előtte nem bírtam magammal és megcsókoltam, aztán…
- Lefeküdtetek?
Nem felelt.
- Szóval igen.
- Nem akartam érted? Igaza volt, mindent elrontottam.
- Nem értem.
- Dühös lett, lelökött magáról és elkezdett ordítozni, hogy takarodjak el, mert hívja a rendőrséget, minek kellett ide jönnünk és elrontanunk mindent.
- Erre te?
- Hozzá vágtam, hogy igazad volt, hogy ő már nem az akit megismertünk, akibe én bele szerettem, és eljöttem.
- Beszélnem kéne vele…
- Nem, nem kéne. Mi tettük tönkre az életét nem fogod fel? Nem akar minket látni.
- Dehogynem, csak most zaklatott, az, hogy dühös lett azt jelenti, hogy nem vagy közömbös számára és régen sem voltál. Gyanítom, hogy miattad jött ide.
- Miattam? – nézett fel öccsére.
- Az érzései miatt, megrémült és elmenekült, ez a nőknél ilyenkor alap dolog.
- Mintha annyira ismernéd a nőket.
- Több lány barátom volt, ki ismertem őket.
- Mit csináljak öcsi? Annyira tehetetlen vagyok.
- Adj időt neki, itt leszünk egy hétig, most várj egy kicsit. Aztán beszélj vele.
- Szerintem engem most látni sem akar.
- Ezért nem most mész át hozzá, de biztos az én bátyám vagy? Búslakodsz egy nő miatt?
- Dehogy búslakodom – pattant fel – nyomás enni, mert éhen halok.
- Menjünk – bólintott mosolyogva Bill majd követte bátyát az étteremhez.
- Igen?
- Szia, anya – szóltam bele.
- Char, kicsim, de jó hallani a hangod, hogy vagy?
- Jól – feleltem – kicsit fáradt vagyok a sok munkától.
- Mikor látogatsz haza?
- Nem tudom, az a baj, hogy nem tudom, mikor kapok munkát, ha előre tudnám, akkor mennék.
- Apád és a húgod puszil.
- Én is őket. Most megyek, örülök, hogy tudtunk beszélni.
- Én is kincsem, hiányzol.
- Ti is nekem, szeretlek.
- Én is, szia
- Szia, anya – majd kinyomtam.
Letettem a kis asztalra majd elfeküdtem a kanapén, mikor csöngettek.
- Ilyen nincs – morogtam majd az ajtóhoz mentem.
- Szia – köszönt rám Bill.
- Szia.
- Bemehetek?
Nem feleltem csak nagyobbra nyitottam az ajtót ő pedig besétált.
- Ha Tom miatt jöttél már mehetsz is – csuktam be mögötte az ajtót.
- Nem miatta jöttem.
- Akkor megkérdezem, kérsz valamit?
- Nem – felelte – Char – fordult felém – el kell mondanom valamit.
- Hagyjál a mondani valóddal, egyel is az életem fordult fel fenekestül.
- A húgodról.
- Mi van Christinnel?
- Együtt járunk.
- Tessék? – döbbentem le.
- Egy éve a barátnőm.
- Ez… ez… - le kellett ülnöm.
- Haragszol? – guggolt le elém.
- Csak… de hogy találkoztatok?
- Egy buliban. Beszélgettünk rólad, meg mindenről, aztán találkozgattunk, randizgattunk.
- Jaj, Bill – öleltem magamhoz elérzékenyülve – annyira örülök nektek.
- Komolyan? – most rajta volt a sor, hogy meglepődjön.
- Hát persze, miért azt hitted leszedem a fejed? – nevetve
- Hát kábé, de van itt még valami – nyúlt a dzsekije zsebébe ahonnan egy kis kék bársonyos dobozt vett elő. – szerinted igent mondana?
Lesokkoltam, leblokkolt az agyam. Bill tényleg arra készül, hogy megkérje a húgom kezét?
- M… mi van? – nyögtem ki.
- Szeretem, mindennél jobban és úgy érzem ő az, akivel le tudom élni az életem.
- De… Bill, nem vagytok még ehhez fiatalok? A húgom csak húsz éves, te pedig huszonhárom leszel, ott a banda meg…
- Tudom, hogy ez hírtelen jött de, szeretem, és félek, ha tovább várok, akkor történni fog valami.
- Nem értem miért tőlem kérsz engedélyt.
- Ez nem engedély, csak szeretném, ha te tudnád először.
- Tom sem tudja? – lepődtem meg ismét, hiszen ő még is csak az ikertestvére.
- Nem – mosolyodott el.
- Hol voltál eddig? – vigyorogva pusziltam meg.
- Rád vártam – kacsintott – szóval?
- A húgom két éve nem láttam, fogalmam sincs mennyit változott külsőleg és belsőleg, de ha tényleg, annyira szeret, mint te őt, akkor biztos igent fog mondani. Bár aputól tartok.
- Édesapád nagyon kedves, és Christin szerint nagyon kedvel is engem.
- Ennek örülök, mikor szeretnéd megkérni?
- Amint haza megyünk, akkor leszünk tizenhárom hónaposak, és egy romantikus vacsorát terveztem el Hamburg legszebb hajóján, csak mi ketten.
- Úgy imádom, hogy ilyen romantikus vagy – simítottam végig az arcát.
- Leo nem ilyen?
- Leo, Leo romantikus a maga módján – mosolyodtam el.
- Te nem szeretnél még megállapodni?
- De – bólintottam – de amíg Leo nem érzi úgy, várok.
- Biztos ő az ideális férj?
- Bill ne célozgass.
- Nem célozgatok – tette el a dobozt – Tom mesélte, hogy mi volt.
- Becsaptatok.
- Nem, tényleg bulizni akartunk menni, de aztán Tom szólt, hogy szeretne beszélni veled, erre mi leléptünk mondván jobb, ha ezt ketten halljátok.
- Hát nem épp beszélgettünk.
- Nem akarta Char, ő tényleg meg akarta veled beszélni a két évet, de nem tudott ellen állni, szeret téged.
- Dehogy szeret – csattantam fel – csak a farka után megy, díjazom, hogy véded, mert a bátyád, de előttem ne akard fényezni.
- Te is szereted őt, és hiába akarod tagadni, ismerlek, látom az arcodon, csillog a szemed, mert újra vele voltál, igaz?
- Bill ez… - álltam fel – ez nehéz most nekem érted?
- Persze, hogy értem, de ne csapd be magad.
- Én Leot szeretem!
- Mondod te, de a szíved, mit mond? – húzott magához.
- Miért kellett ide jönnie? – csuklott el a hangom.
- Mert érted jött.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
