|
26.
... 2010.09.14. 13:40
Bill ott maradt kora hajnalig. Végig beszélgettük az éjszakát, nem csak az én gondjaim, de az övéi is szóba kerültek, na meg, hogy mit gondol a Tommal való viszonyomról és szerinte mit kéne tennünk.
Szerettem volna, ha ott marad, nem tetszett, hogy egyedül, fáradtan akar elautózni a hotelig, de makacs, mint a szamár, csak elment. De megígértettem vele, hogy ahogy a hotelhez ér felhív.
Épp az ágyba feküdtem be mikor pityegni kezdett a telefonom jelezve, hogy SMS-em jött.
„ Jelentem anyuci, hogy épségben megérkeztem most feküdtem le, aludj jól J csók Bill”
„ Akkor nem aggodalmaskodom tovább, én is most feküdtem le, szép álmokat, millió csók, Char”
Írtam vissza neki, majd kikapcsolva a telefont álomra hajtottam a fejem.
Dübörögni kezdtek az ajtón és Bill nyűgösen kelt ki két órával később a pihe puha francia ágyból, és csoszogott az ajtóhoz, hogy ki nyissa. Az ajtó túl oldalán egy nem éppen jó hangulatában lévő bátyát pillantotta meg.
- Tom az istenért, épp aludtam.
- Nem érdekel, elárulnád, hova tűntél el egész éjszakára? Tudod, hogy aggódtunk? A telefonod is kikapcsoltad David is tök ideg volt miattad! – ordítozott öccsével magából kikelve a gitáros.
- Ne ordibálj már – csitította bátyát körül nézve a folyosón – azt akarod, hogy feltűnést keltsünk? – húzta be.
- Leszarom a feltűnést leszarom az itt lévőket, rohadt pipa vagyok rád, remélem, tudod.
- Rájöttem – vonta fel szemöldökét unottan.
- Ne húzd ki még jobban a gyufát öcsi.
- Talán ha lenyugodnál, nem kéne attól tartanod, hogy felrobbansz – sétált be a konyhába.
- Hát én falnak megyek… - puffogott.
- Csak tessék, itt van például ez a fal, elég masszívnak tűnik, vagy a hálószoba fal jobban tetszene?
- Te most gúnyolódsz velem?
- Csak nem értem mi a francért vagy ennyire kibukva, itt vagyok épen és egészségesen nem?
- De azt még mindig nem tudom hol voltál te majom.
- Szerinted ki másnál lehettem volna Milánóban? – kezdett dühbe jönni.
- Charnál voltál?
- Jó, hogy rá jössz te beteg disznó – morgott.
- Ne nevezz már folyton disznónak.
- Jó akkor csak beteg vagy, agy beteg.
- Na jó, mi bajod?
- Nekem mi bajom? Te üvöltöztél itt velem, két perccel ezelőtt!
- Mikor jöttél meg?
- Két órával ezelőtt, szóval hagyjál tovább aludni – kerülte ki bátyát és visszament az ágyába.
- Bill – ment utána Tom.
- Mi van?
- Ne haragudj.
- Fogd be.
- De tényleg, tudod, mennyire kétségbeesem, ha nem érlek el és nem jelentkezel hosszú ideig, fontos vagy nekem.
- Beteg majom – morgott.
- Jó akkor hívj annak, ha ez megnyugtat – vigyorodott el.
- Mit akarsz tudni?
- Honnan tudod, hogy…
- Ikertestvérek vagyunk, néha tudjuk egymás gondolatát…
- Igaz – sóhajtott fel megadóan majd leült az ágyra.
- Nos? Ha már nem hagysz aludni..
- Miről beszélgettetek?
- Mindenről.
- A minden elég tág, nem gondolod?
- Kiöntöttük a szívünket.
- Rólam is…
- Igen.
- És mit? – kíváncsiskodott tovább.
- Istenem, rosszabb, mint egy gyerek – motyogott a párnájába fúrva a fejét.
- Most baj, hogy tudni akarom? – felháborodva.
- Össze van zavarodva veled kapcsolatban ennyi. Adtam neki egy tanácsot, és rajta áll, hogy él vele vagy sem.
- Milyen tanácsot?
- Gondolod, majd elmondom mi? – pillantott rá a párnáról.
- Hát mivel nincs titkunk egymás előtt – vonta meg a vállát – gondolom igen.
- Zárjon ki téged és Leot is a fejéből, és csak csinálja azt, mint eddig, dolgozzon, kertészkedjen stb.
- És erre ő?
- Csak sóhajtott egyet, mondom, rajta áll él vele vagy sem.
- Szerinted van esélyem? – halkult el.
- Nem tudom.
- Bill, jobban ismered őt.
- Talán, de Leo idősebb.
- És ez a képzeletbeli kis mérleget az ő oldalára billentheti, igaz?
- Valószínű.
- Talán jobban teszem, ha békén hagyom.
- Nem akarsz tovább küzdeni érte?
- Ez a Leo, idősebb nála, ami neki jó, állandóan utazgat, ami nem jó, de én is a banda miatt, de mellette még fiatalabb is vagyok. Őszintén, melyik lenne a jobb választás?
- Én a szívemre hallgatnék.
- És ha ő az eszére hallgat?
- Honnan tudod, hogy pont Leo az, aki az eszében van?
- Kösz, húzz le még jobban, lassan egy fikarcnyi reményem se marad.
- Ne agyalj ezen ennyit, foglald le magad, majd Charlotte lép, ha úgy akarja. De ha ezen gondolkozol, és azt várod, mikor jelenik meg, egy idő után becsavarodsz.
- Igazad van, ez nem én vagyok.
- Ez a beszéd, gitározz, hülyülj Georggal ahogy szoktátok, nézzétek a csajokat és nyilvánítsatok véleményt, engem meg hagyj aludni – húzta magára a takarót.
Délután négy órakor tértem magamhoz, és egy jól eső fürdő után frissen és üdén léptem ki a fürdőszobából. Rendbe tettem a házat majd fogtam a táskám és a slusszkulcsom a hatalmas napszemüvegemmel eltakartam a sminketlen szemem és bezárva az ajtót beültem az autómba és elhajtottam a belvárosba, egy kis shopping túrára. Felmentem az épület tetején lévő parkolóba és – közel a bejárathoz – leparkoltam, majd a le riasztózás után besétáltam az épületbe. Végig jártam sok üzletet és ékszerboltot, nem vásároltam sokat, inkább csak nézelődtem, beültem egy vegetáriánus kajáldába ahol benyomtam egy tonhalas spagettit hozzá egy üveg ásványvizet, majd a jó kis késői ebéd után visszamentem egy már bejárt boltba és vettem még két gatyát. Aztán elindultam a parkolóhoz, hogy haza menjek.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
