|
29.
... 2010.10.09. 11:18
Reggel már korán kidobott az ágy, idő előtt. Így zuhanyozás helyett inkább beültem egy kád jó meleg vízbe és áztattam magam egy háromnegyed órán keresztül. Mikor végeztem, felöltöztem és megreggeliztem, majd mentem dolgozni.
Fél hatkor értem haza, bekaptam pár falatot utána elmentem lezuhanyozni és hajat mosni, beszárítottam a hajam és a szekrényem elé állva válogattam a ruhák között.
Végül egy fekete latex gatyánál és egy szürke pántos tunikánál maradtam, amire strassz kövekkel volt kirakva, hogy Kiss me. A hajam a lófarokba fogtam és úgy vasaltam szög egyenesre, a szemem szépen kihúztam tussal, a pilláimat pedig extra nagyra festettem ki. A számra enyhe szájfényt tettem majd befújtam magam és betettem a hosszú lógós fülbevalóm és pár karkötőt. Elővettem a magas sarkú szandálom, amiből csak az ujjaim látszódtak ki, majd belebújtam. Még utoljára megnéztem magam a tükörben, majd a kis retikülömbe csúsztattam a telefonom egy csomag zsebkendőt és pénztárcát. Mire végeztem már csöngettek is. Rá néztem az órára ami pontosan fél hetet mutatott. A vállamra kaptam a kis táskám majd lementem ajtót nyitni.
- Hű – mért végig Tom – de szexi valaki – húzott magához.
- Neked is, szia – mosolyogva – de így bárki meg láthat – toltam el.
- Akkor menjünk be – tolt be az ajtón, majd a tarkómnál fogva húzott magához és csókolt meg. Mikor elváltunk én csak vigyorogva néztem rá.
- Most mondom azt, hogy szia – kacsintott rám – mehetünk?
- Persze – bólintottam majd bezártam az ajtót és az autóhoz sétáltunk. Kinyitotta illedelmesen az ajtót és beültem. Ő megkerülte a járgányt és szintén beült.
- Honnan van ez az autó?
- Kölcsönöztem – vigyorodott el – szépnek szép, csak nem az enyém – indította.
- Nem tudnék kölcsön autót vezetni.
- Nekem is nehéz – kanyarodott ki. - De még sem vihetem a barátnőm egy busszal randevúra – mosolygott rám aranyosan. Én pedig csak néztem. Járunk? A barátnőjének hívott… de nekem még ott van Leo. Azt hiszem, itt nagyon nagy gondok lesznek.
Persze a kis drága úgy intézte, hogy be legyen zárva az épület, és csak mi ketten tudjunk filmet nézni, nehogy felismerjen minket valaki. Arra viszont a csöpp eszével nem gondolt, hogy bizony Olaszországban csak olasz szinkronnal vagy felirattal vetítenek filmeket. Nekem nem okozott gondot mivel folyékonyan nyomtam a nyelvet, de ő nem, így a történések alapján vette le mi lehet a film lényege. Persze tőlem is kérdezgetett néha. Mikor voltak poénos részek én nevetni kezdtem ő meg azonnal kérdezgetett Mit mondtak? Min nevetsz? Volt valami vicces? Szóval tolmácsoltam neki. De jól éreztem magam.
A film után a hátsókijáraton távoztunk és hagytuk el a környéket. Kitalálta, hogy menjünk le a tenger partra, én beleegyeztem így lefordultunk a part felé.
Mikor oda értünk a csomagtartóból kivett egy pokrócot és egy kis kosárkát, amiben étel és italok voltak. Leterítettük a homokba és leütünk éjjeli piknikre.
- Komolyan felkergetett a fára? – sírva nevettem egy vicces történeten, könyökölve a pokrócon egymással szembe.
- Igazán nagy volt az a kutya, nem tudod elképzelni mekkora volt. Nagyon féltem.
- És te inkább felrohantál egy fára?
- Szó szerint rohantam – vigyorgott.
- Úristen – nevettem tovább.
- Neked nincsenek ilyen vicces történeteid? – kapott be egy kekszet.
- Lássuk csak – gondolkoztam el – egyszer volt olyan, hogy elmentünk a játszótérre a barátaimmal.
- Hány éves voltál?
- Tíz körülbelül. Elmentünk és sokan voltak kint, megjelent egy kutya és nagyon belém szeretett – kezdtem el nevetni – mert állandóan a lábamon élte ki a vágyait. – ahogy abba hagytam Tom hangosan röhögni kezdett.
- Nagyon ijesztő volt, felmásztam a mászókára és utánam akart jönni. Nem hagyott békén, nem mertem lejönni onnan. Aztán anyuék jöttek értem.
- De durva – nevetett tovább – a lábad szexelte meg? – röhögött.
- Ne nevess már, tudod, hogy féltem? Az elején még vicces volt, de aztán nagyon ijesztő.
- Megnéztem volna – fulladozott.
- Nagyon vicces – dobtam be a megsértődött kislány szerepet.
- Na, bébi – húzódott közelebb – vicces történeteket mesélünk, emlékszel? Ezen ne sértődj be – puszilta meg az arcom – te is kinevettél, pedig nagyon féltem én is attól a hatalmas kutyától.
- Igazad van – bólintottam együttértően.
- Na, látod.
- Kezd hűvös lenni – néztem fel az égre.
- Igen, lehűlt a levegő. Menjünk?
- Menjünk – álltam fel és szedtem össze a maradékokat, majd betettem a csomagtartóba, Tom pedig a pokrócot jól kirázta és a kosár mellé tette.
- Alszol ma nálam? – fonta a kezét a derekam köré.
- Leo hajnalban ér haza, nem lehet.
- Értem – engedte le a kezét – bocs.
- Tom – mentem után.
- Haza viszlek, ülj be – nyitotta ki az ajtót majd beült, én pedig követtem a példáját.
- Ezt te nem érted. – fordultam felé, ahogy elindultunk.
- Mit nem értek? Azt mondtad szeretsz, engem szeretsz. Fel kellett volna hívnod és szakítanod vele.
- Ez nem ilyen könnyen megy.
- Dehogynem. Csak te ezt is túlbonyolítod.
- Ez nem igaz.
- De igaz, simán felhívhatnád.
- Neked hogy esne, ha valaki, akit szeretsz, felhív, és a telefonon közli veled, hogy szakítani akarok, hm?
- Leszarom, hogy esne neki érted? – nézett rám egy pillanatra – nem érdekel.
- Tom… ő szeret engem.
- Te meg engem szeretsz, ha jól hallottam tegnap este.
- Ez így igaz, de akkor is… másfél év Tom. Szeretem, mint barátot, nehéz lesz szakítanom vele.
- Miért kell bonyolítani – csapott a kormányra – meg mondod neki, hogy bocsi nem szeretlek, legyen vége. Ennyi.
- Ó hát persze, ezt te pontosan tudod a sok Groupi után igaz? – vágtam vissza felháborodva.
- Ezt fejezd be.
- Nem, igazam van, pont te magyarázol, aki lányok százainak mondtad azt szívtelenül, hogy menj el. Nem érdekel az, hogy másnak ez, hogy esik, csak az érdekel, hogy a te farkad ki legyen elégítve – dühösen – jó éjt – vágtam még oda majd kiszálltam az autóból és elindultam befelé a házba.
- A rohadt életbe – csapott a kormányra – Char – pattant ki a kocsiból és sietett oda hozzám – ne haragudj – kapta el a karom – csak szar érzés, hogy tudom még együtt vagy azzal a majommal. Szeretném, ha már csak mi ketten lennénk, érted?
- Adj időt.
- Ne húzd sokáig – simította végig az arcom.
- Ha úgy érzem, akkor szakítok vele.
- Majd hívlak – puszilta meg a homlokom – aludj jól.
- Te is, szia
- Szia – intett majd beszállt az autóba és elhajtott.
Én pedig hatalmas sóhajjal és letörtséggel léptem be az ajtón. Hogy mondjam el Leonak, hogy már nem szeretem? Nem akarom megbántani, ő olyan kedves, aranyos és… szeret engem.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
