|
32.
... 2010.10.27. 17:17
Idegesen keltem fel reggel, ugyan is sikerült elaludnom az esküvőm napján. Kiugrottam az ágyból és a köntösöm felvéve lesiettem a nappaliba, ahol lefékeztem és kicsit meglepődtem. Ugyan is a kanapén ott kávézgatott anya, Christin és Simone.
- Hát ti?
- Ismerünk kedvesem – Simone – tudtuk, hogy el fogsz aludni ezért átjöttünk, hogy helyre hozzunk a nagy napon.
- De édesek vagytok – lágyultam el.
- Gyere, csináltam neked reggelit és kávét, ahogy szereted – mosolygott rám húgom.
- Köszi – ültem le az asztalhoz majd beszélgetés közben megreggeliztem.
Azután elzavartak zuhanyozni és hajat mosni, addig ők előkészítették a fontos eszközöket, hogy menyasszonnyá változtassanak. Miután letisztítottam magam belebújtam a tiszta fehér neműmbe rá vettem a köntösöm és leültem a szobámban lévő fésülködős asztalhoz. Nem sokkal később anya jelent meg mögöttem és neki állt a hajam elkészítéséhez.
- El sem hiszem, hogy férjhez mész – nézett rám mosolyogva, miközben az utolsó simításokat végezte el a gyönyörű szép kontyomon.
- Hát én sem fogtam még fel – sóhajtottam – annyira izgulok – haraptam bele az ajkamba.
- Nem kell, minden rendben lesz.
- És ha meg gondolja magát? Ha azt mondja, hogy nem akar elvenni?
- Charlotte, ne ingereld fel magad, mert akkor mindent elrontasz.
- De…
- Itt is vagyok, csinálhatjuk a sminked? – lépett be Simone a hatalmas kis neszeszertáskájával.
- Át adom a stafétát – nézett rá anya, majd mosolyogva megpuszilt és elhagyta a szobát.
- Ne aggódj, ha a fiam valamit elhatároz meg is teszi. Nem fog ott hagyni az oltárnál, le is tekerném a golyóit – vigyorodott el, ezzel engem nevetésre sarkalva.
A sminkem is elkészült. El voltam ájulva a munkájától, és persze anyáétól is. Ez után következett az utolsó fázis, a ruha. Anya és Christin is bejöttek majd rám segítették a nem túl giccses, de gyönyörű ruhám [http://i44.tinypic.com/33lgsbl.jpg]. Simone a hajamba tűzte a kis hajdíszt, betettem a fülbevalókat és belebújtam a cipőmbe is. Összeszorított szemekkel fordultam meg és néztem bele a nagy tükrömbe. A szám elé kaptam mind két kezem, gyönyörködtem a tükörképemben és el is érzékenyültem.
- Jaj, ne, nehogy sírni kezd – szólalt meg Simone is kicsit rekedt hangon. Feléjük fordultam, mind a hárman könnyes szemekkel mosolyogtam rám.
- Annyira gyönyörű vagy – nyögte ki anya elcsukló hangon majd odalépett elém és szorosan átölelt.
- Köszönöm anya – suttogtam a nyakába.
- Halihó, lányok – lépett be apa – te jó ég – nézett végig rajtam – kislányom – lépett oda majd megforgatott – nem találok szavakat – ölelt meg.
Csak mosolyogva pusziltam meg.
- Most mi is elvonulunk, és gyorsan rendbe szedjük magunkat – mondta Simone majd elhagyták a szobát.
- Annyira büszke vagyok rád kicsim - simította végig az arcom.
- Pedig nagyon nem volt ínyedre, hogy egy fiatalabb…
- Csitt! – tette a mutató ujját a szájára – azóta sok minden történt, Tom bebizonyította nekem, hogy nagyon fontos vagy neki és, hogy mérhetetlenül szeret téged. Nekem ennyi elég ahhoz, hogy nyugodtam engedjelek el ott az oltárnál.
Mindennél fontosabb a boldogságod, és ezt tőle megkapod, Tom egy nagyon rendes srác, és kívánom, hogy nagyon boldog legyél mellette.
Könnyes szemmel öleltem magamhoz szorosan.
- Na de most megyek, még én is helyre hozom a séróm – túrt bele a hajába vigyorogva, amin én jót nevettem.
- Rendben – mosolyogtam rá.
- A templomnál találkozunk – kacsintott rám, majd az ajtó csukódása jelezte, hogy kiment.
Ismét a tükör felé fordultam és csak néztem a tükörképem, visszapörgettem az elmúlt egy évet és elmosolyodtam. Hamarosan ott fogok állni az oltár előtt és gondolkozás nélkül fogom azt mondani, hogy igen akarom.
Kopogtak.
- Igen? – fordultam hátra.
- Nem bírtam ki, hogy ne lássalak – surrant be Bill.
- Neked Tommal kéne lenned – nevettem fel.
- Tudom, de most őt Gustav és Georg nyugtatja.
- Nyugtatja? – ijedtem meg.
- Nyugi – lépett oda nevetve – csak ideges, ahogy te is – mosolyodott el – gyönyörű vagy Char – mért végig.
- Köszönöm – öleltem meg.
- Féltékeny vagyok, mi lenne, ha hozzám is feleségül jönnél? – húzogatta viccesen a szemöldökét, amin hangosan nevetni kezdtem.
- Imádlak, mindig feloldod a bennem lévő feszültséget.
- Tom szeret, nem hagyna faképnél, az oltárnál és az után sem. Ne aggódj.
- Char mi készen… - lépett be Simone – Bill, neked nem a templomnál kéne már lenned?
- De, már megyek is anya – nyomott egy puszit az arcomra – ne idegeskedj, csak mosolyog – simította végig az állam, majd édesanyjának is adott puszit és elsietett.
- Olyan bolond – sóhajtott fel mosolyogva Simone – remélem, hamarosan ő is elveszi a húgod.
- Hát a kezét már megkérte – vontam meg a vállam mosolyogva.
- Mehetünk? Készen vagyunk.
Mélyet sóhajtottam.
- Jól nézek ki?
- Gyönyörű vagy kedvesem – mosolygott rám, majd felém nyújtotta a kezét, megfogtam és elindultunk le a nappaliba.
Ki mentem a hatalmas fehér hintóhoz, és egy kis segítséggel felültem, majd utánam anya, Simone és Christin.
- Mehetünk – szólt oda anya a kocsisnak, aki megrántva a kantárt elindította a két szintén fehér gyönyörű lovakat.
A templomhoz tartó úton végig anya kezét szorongattam és kedvesen mosolyogtam a megbámuló és integető járókelőknek.
Mikor oda értünk a gyomrom görcsbe rándult az idegességtől.
Anyáék leszálltak majd apa lépett oda és segített le földet érve belé karoltam.
- Ne izgulj – lépett oda Christin, majd megpuszilt és anyáékkal besétált a templomba.
Nem lepődtem meg az ott lévő pár fotóstól, mivel ez Tomhoz tartozik, másnap tele lesz velünk az összes újság. De nem zavart, hiszen férjhez megyek Tom Kaulitzhoz.
Mikor felcsendült az orgona a már ismert dallammal, lassan elindultunk befelé.
Ahogy beléptünk minden szem rám szegeződött, kedvesen mosolyogtam a kamerába és a fényképezőgépekbe, aztán a mosolyom nagyobbra nőtt mikor megpillantottam szerelmem az oltárnál állva, Bill, Georg és Gustav előtt. Mikor a koszorús lányaim elfoglalták a helyüket az oltár bal oldalán én is oda értem Tomhoz. Apa mosolyogva fordult felém és puszilt meg, majd a kezem áthelyezte Tom karjára, kedvesen megütögetve a vállát leült anya mellé.
Belenéztem Tom szemébe, csillogott a boldogságtól. Oda fordultunk a pap felé és tudtam, már csak pár perc és a felesége leszek.
- Had mutassam be önöknek, Herr és Frau Kaulitzot – mondta befejezőül a pap.
A vendégek felé fordultunk, mindenki állva tapsolt. Megvártuk, míg elindulnak, majd utolsóként mi is elindultunk kifelé, közben pedig a könnyeim törölgettem az ujjammal. Kiérve azonnal elkezdték dobálni a virágszirmokat és ismét megtapsoltak minket.
- Csókot, csókot! – kezdett bele a három fiú, majd követték a többiek.
Tom hatalmas vigyorral az arcán fordított magához majd lehelt lágy csókot az ajkaimra, a nép pedig éljenezni kezdett.
Átvágtuk a tömegen majd felültünk a hintóra, hogy elinduljunk a lakodalom helyszínére, vagyis a saját házunk kertjébe. Amit az esküvő alatt varázsoltak át egy gyönyörű, bulira alkalmas hellyé.
Hazaérve, felmentem és átvettem a menyecske ruhám [http://i40.tinypic.com/2wnw7fc.jpg] megigazítottam a sminkem és a hajam majd lementem a kertbe. Már minden vendég megérkezett és én a szememmel azonnal anyuékat kezdtem el keresni.
- Istenem, istenem! – támadt le Viki hatalmas mosollyal – olyan gyönyörű voltál szívem, az a ruha, te jó ég, baromi szép volt és ez a vörös ruha is ááá – hadarta el vigyorogva.
- Nyugi – nevettem fel – köszönöm – öleltem meg.
- Frau Kaulitz vagy! – sikított fel.
- Tudom – nevettem fel
- Az vagy!
- Tudom! – nevettem rajta, tiszta dinka egy nő.
- Most megyek Gustavval beszélgettem, csak muszáj voltalak letámadni.
- Sok sikert – kacsintottam.
- Olyan édes – olvadozott vigyorogva majd visszasietett a szöszihez.
Újból nézelődni kezdtem anyáékat keresve.
- Csak nem minket keresel? – jelentek meg mellettem.
- Jesszus, a szívbajt hozzátok rám – kaptam a mellkasomhoz.
- Csak behoztuk az ajándékotokat – mutatta fel apa a hatalmas dobozt.
- Te jó ég, mi van benne?
- A-a – csapott rá anya a kezemre – majd a többivel együtt.
- Jól van na – vigyorodtam el.
- Mikor dobod a csokrot? – sürgetett Christin.
- Hát, most – bólintottam.
- Lányok! – kiáltotta el magát mire mindenki ránk figyelt – Char eldobja a csokrát, aki eladósorban van, az jöjjön.
- Hé, te nem vagy eladósorban! – kiáltott oda Bill színlelt meg sértőd ötséggel.
- Aki szeretné megszerezni a csokrot az, jöjjön! – javította ki magát vigyorogva húgom majd beállt a többi nő nemű egyed közé.
- Menj te is szívem – nézett anyára apu.
- Dehogy is, öreg vagyok én már ehhez – nevetett fel.
- Felkészültetek? – léptem előrébb, félig hátra fordulva – biztos? – húztam az időt vigyorogva – lehet nem is dobom el…
- Dobd már! – kiáltott fel Christin és Viki egyszerre, mire mindenki nevetni kezdett.
- Akkor figyeljetek – fordultam háttal nekik – egy… - első meglódítás – kettő… - második – három! – és eldobtam a csokrot, megfordultam és láttam, ahogy Viki elkapja, és úgy örül a fejének, mint még soha, ezen, jót nevetett ismét mindenki.
Az egész lakodalom hatalmas buli volt, mindenki jól érezte magát, volt menyasszonytánc, házassági próbatétel és persze rengeteg tánc és evés, ivás.
Reggel hat órakor, mindenki úgy döntött haza megy és kipiheni ezt a hatalmas bulit.
Elköszöntünk mindenkitől és utána bevonultunk a házba. Tom a lépcső alján felkapott az ölébe és egészen a szobánkig cipelt. Amikor beértünk az ágyra fektetett és fölém mászva megcsókolt. És kezdetét vette a nászéjszaka… vagy inkább a násznappal.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
