Fél órával később már újra Tomék utcájában sétáltunk, mikor egyszer csak Tom megszólalt.
- Belle?
- Igen? – Néztem rá mosolyogva.
- Nem haragszom rád – a fejét is megrázta, én pedig csak értetlenül felhúztam a szemöldököm.
- Tessék?
- Hát mikor kérdeztem, hogy haza jöjjünk-e… Azóta olyan fura vagy – vigyorogni kezdtem, Tom arcán pedig egyre nyilvánvalóbbá vált a zavar. – Azt hittem, azt hiszed, hogy haragszom.
- Reméltem, hogy nem, de most már legalább tudom is, hogy nem – nevetve a karjai közé bújtam.
- Akkor oké. Csak mert én nem szeretném, hogy azt hidd, hogy siettetlek, vagy valami… Úgy értem, nehezen bírom ki, de…
- Sajnálom, hogy még nem vagyok rá kész, csak… Nem tudom – néztem fel rá kissé szégyenlősen.
- Belle, akkor tesszük meg, ha te is elérkezettnek látod az időt.
Elmosolyodtam és még közelebb bújtam hozzá. Igazán értékeltem, még ha tudtam is, hogy Tom siettetni akarna, de még sem tette, és ez sokat számított. Ismertem őt, tudtam, hogy nem szokta meg a várakozást, és hogy őszinte legyek, én sem tudtam, hogy miért nem tesszük meg, csak abban voltam biztos, hogy most egyelőre még a saját testem elfogadásával kéne megbírkóznom.
Mindenféle gondolatmenetet megszakított a Tom ajkait elhagyó mondat.
- Igazán kedvellek, Belle… – elhallgatott.
Tudtam, és ő is, hogy itt töbről van szó, mint egyszerű kedvelés, mindketten tudtuk, hogy többet érzünk egymást iránt, de nem akartam őt azzal megijeszteni, hogy én kimondom, hogy szeretem. Tudtam, hogy ő is engem, csak még nem kész arra, hogy ki is mondja, mert akkor maga előtt is be kellene ismernie, hogy nem is olyan érzéketlen, mint amilyennek sokszor tettetni akarja magát.
- Én is kedvellek, Tom – suttogtam végül és megcsókoltam.

Beléptem az ajtón, mögöttem pedig Tom, majd elengedte a kezem és hátrafordult, hogy bezárja az ajtót. Lassan lecsúsztattam az ujjaimról a kabátot, miközben le sem vettem a szemem Tomról. Anélkül, hogy hátrafordult volna felém, levette a kabátját, a sapkáját is ledobta a szekrényre, aztán elkezdett kibújni a pulcsijából – itt adtam fel végleg. Ahogy levette a pulcsiját, felcsúszott a pólója és megláttam az izmos hátát.
Halkan leejtettem a kabátom a földre, aztán közelebb léptem Tomhoz, aki időközben letette a pulcsiját is a komódra, és ezáltal a pólója is visszakerült a helyére, de már nem érdekelt.
Hátulról átkaroltam a derekát, mire Tom megállt a mozdulat közepén – éppen a cipőjéhez készült lehajolni. Láttam az arcán, ahogy megfagy benne a vér – aztán ahogy kicsit feljebb csúsztattam a kezeim, egyre mélyebben vette a levegőt.  Lábujjhegyre álltam, és egy apró csókot adtam a nyakára, mire kirázta a hideg és egy mélyet sóhajtott.
- Belle… – suttogta, aztán lassan megfordult, majd a kezeit a derekamra csúsztatta és a hátam mögött összekulcsolta az ujjait. – Mit csinálsz?
Elmosolyodtam, mire Tom is felfogta, hogy erre a kérdésre nem lehet normális választ adni. Helyette csak nyelt egyet, aztán a szemembe nézett, én pedig válaszképp becsuktam a szemem és közelebb hajoltam hozzá, így vártam, hogy végre megcsókoljon – de az a csók még így is áramütésként ért.
Ahogy a forró ajkait megéreztem a sajátomon, kirázott a hideg – ugyanis ezzel egyidőben az egyik keze is az arcomhoz ért, ami jéghideg volt. A kezeim felvezettem a vállaihoz, aztán az egyikkel beletúrtam a rasztáiba.
Hátrébb léptem, a lépcső felé, Tomot magammal húzva – de ő azonnal elhajolt tőlem és kérdőn nézett rám. Pislogás nélkül néztem a szemeibe, aztán újra megcsókoltam, miközben ráléptem a lépcső első fokára. Tom tétován utánam lépett, habár még mindig a földön állt. Lassan viszonozta is a csókot, mire azért egy nagyon apró mosolyt nem tudtam elfojtani.
Elhajolt egy picit, én követtem volna, de eltolt magától.
- Belle – szólt rám erélyesen, mire ránéztem.
- Igen?
- Nem kell, ha te nem szeretnéd – mondta halkan, egy pillanatra elnézett, de aztán újra a szemeimet kezdte figyelni.
- Akarom – jelentettem ki halkan, és mélyen a szemébe néztem.
Tom nyelt egyet, aztán visszalépett hozzám, lassan a nyakamra csúsztatta a kezét, majd magához húzta az arcom és megcsókolt. Szenvedélyesen. Szétnyitotta az ajkaim, aztán finoman neki tolt a falnak.
Elmosolyodtam: úgy látszik, most, hogy megadtam az engedélyt, máris olyan, mint amilyen lenni szokott.
Rámenős.

Feltolta a kezeimet a fejem fölé, a lábaival a combjaim közé simult, a mellkasával pedig hozzám préselődött. Olyan szorosan állt előttem, hogy alig kaptam levegőt, de egyáltalán nem bántam. Egy idő után még jobban nekem dőlt, szinte már beleolvadtam a falba, olyan erősen tartott ott, de, mint mondtam már, egyáltalán nem zavart. Egy picit elhajolt tőlem, a nyakamba hajtotta a fejét, és egy mély levegőt vett, majd visszatért az ajkaimhoz. Jól esett az, ahogy a nyelvével hol finoman, hol pedig hevesen kóstolgatta az enyémet, ahogy az alsóajkamat beszívta, ahogy a kezeimet a fejem fölött tartotta és eközben az ágyékát az enyémnek dörgölte – hihetetlenül jó érzés volt.
Lassan leengedte a kezeim, a nyakába rakta őket, ő pedig a jobb kezével a combomhoz nyúlt és a csipőjéhez húzta, aztán még közelebb simult hozzám. Felsóhajtottam, miközben egy kicsit hátrahajtottam a fejem. A másik kezével először a derekamhoz nyúlt, simogatni kezdte, lassan és érzékien, néha fel-felcsúszott már majdnem a mellemhez is, de végül mindig visszavezette őket az eredeti helyükre. Éreztem, ahogy megremeg egyszer-kétszer a keze is, szinte az enyémmel egy időben. Aztán hirtelen fogta magát, a bal kezét is combomhoz rakta, felemelt, én pedig reflexszerűen kulcsoltam össze a dereka körül a lábam, nehogy leessek.
A hirtelen mozdulat miatt Tom picit megingott, hátrébb lépett, aztán ahogy újra visszanyerte az egyensúlyát, visszalépett, így újra a falnak csapódtunk. Ahogy az ágyéka az enyémnek nyomódott, mindketten bódultan nyögtünk fel.
Egy pillanatra a homlokát az enyémnek döntötte. A szemébe néztem, ő pedig nyelt egyet, aztán ahogy kicsit megemeltem a csípőmet, igazából csak azért, hogy biztosabban tudjon tartani, éreztem, hogy Tom gerincén végig fut a remegés. Abban a pillanatban hevesen megcsókolt, nem úgy, mint ahogy eddig tette: először csak egy picit ízlelgeti az ajkaim, csak aztán nyitja szét a számat, szépen lassan; nem, most erőszakosan csókolt meg, és türelmetlenül – és én irtóra élveztem.
Elrugaszkodott a faltól, de nem tett le, aztán elindult felfelé a lépcsőn. A fenekemre csúsztatta a kezét, hogy jobban tudjon tartani, sőt néha éreztem, hogy bele is markol. Igazából csodálkozok, hogy hogyan jutottunk fel Tom szobájához, mert azt biztosan tudom, hogy egy pillanatra sem engedtük el egymást, úgyhogy csoda, hogy nem estünk hasra a lépcsőn.
Mikor felértünk, Tom kicsit megbotlott, úgyhogy azért, hogy ne essünk el, újra neki nyomott a falnak. Kicsit feljebb nyomtam magam, mert éreztem, hogy csúszok le, mire Tom azonnal alámnyúlt, az ágyékával. Egy kéjes sóhaj szakadt fel belőlem, aztán Tomból is egy sokkal hangosabb.
Újra megindult, a szobája felé, még mindig a csipőjén tartva. Ahogy a szobaajtóhoz értünk, hátranyúltam, hogy kinyissam az ajtót, de hirtelen megremegett a kezem – Tom a nyakamra adott rövid, de annál hatásosabb csókot. Végül sikerült elfordítanom a kilincset, majd kilöktem az ajtót, amennyire tudtam, de Tomnak még így is oldalra kellett fordulnia és a könyökével belökni, aztán bevitt, és az egyik lábával belerúgott az ajtóba, így az becsapódott.
Elsétált velem az ágyig, aztán elhajolt tőlem – eddig olyan volt, mintha az ajkaink összeragadtak volna –, majd így szólt egy pimasz vigyor kíséretében:
- Kapaszkodj, cicus.
Halkan felnevettem, erősebben összekulcsoltam a lábam, mire Tom kicsit felsóhajtott.
- Pont így gondoltam – suttogta halkan, és még közelebb húzott magához a hátam alján tartva az egyik kezét. Újra elmosolyodtam, a karjaim a nyaka köré fontam, ő pedig óvatosan lefeküdt velem az ágyra.
Le akartam volna venni a lábam a csípőjéről, de Tom azonnal megállította a mozdulatom, majd fölém hajolt, elmosolyodott és megcsókolt. Lassan és érzékien. Aztán egy pillanat alatt elhajolt tőlem, motyogott egy pillanat és jövök-et, aztán leszállt rólam és kiment a szobából.
Csodálkozva néztem utána, fogalmam sem volt arról, hogy mi történt, csak reméltem, hogy nem én rontottam el valamit. Lehanyatlott a fejem a párnára, a plafont kezdtem bámulni, de ezt sem tudtam sokáig csinálni, mert elfolytott beszélgetésfoszlányok ütötték meg a fülem. Igaz, hogy az ajtó nyitva volt, de sajnos még így sem tudtam kivenni, hogy mit beszélnek, csak annyit tudtam, hogy Tom és Bill beszélget. Aztán meghallottam Rosalie hangját is, de mindhárman olyan halkan beszéltek, hogy semmit sem értettem belőle. Végül feladtam, és körbenéztem a szobában. Félhomály volt: igaz, nem volt lehúzva a redőny, de az összes fényforrást az jelentette, hogy az egyik utcai lámpa fénye tompán bevilágított, fénylő csíkot húzva ezzel a padlón, ahol tükröződött. A múltkori rombolásnak már nyoma sem volt, vagyis talán csak néhány könyven, de igazából nem tudom, hogy azokat Tom akkor okozta-e.
Tovább tanulmányoztam volna a szobát, de Tom visszaért, megállt az ajtóban, mire kérdőn rá emeltem a tekintetem, de ő csak egy pimasz vigyort küldött felém, becsukta maga mögött az ajtót és nem kerülte el a figyelmem a zár kattanása. Tom végig a szemembe nézett, talán keresve egy jelet, hogy biztosan akarom-e, mire én szélesen elmosolyodtam. Odasétált az ágyhoz, az arcán végig egy letörölhetetlen vigyorral, de úgy, mint akit nem is érdekel az egész, aztán lassan fölém mászott, megtámaszkodott az egyik kezével a fejem fölött és beletúrt a hajamba.
- Gyönyörű vagy – suttogta és adott egy szájrapuszit.
A szívem hevesebben kezdett verni. Mondta már előtte ezt, de tudtam, egészen biztos voltam abban, hogy nem csak azért mondja ezt, mert szeretkezni akar velem. Talán azért reagáltam rá ilyen új módon, mert a testem is új volt még számomra.
Ellenben, úgy tűnt, Tomnak már nem idegen. Simogatni kezdte a karom, aztán a keze átsiklott a derekamra, végig szánkázott a hasamon és megállt az alhasamnál. Végig a szemembe nézett. Hirtelen fogta magát, újra a fejem mellé tette mindkét kezét, majd megcsókolt. Ahogy hozzám ért az ajka, elvesztem.
Mindenem bizseregni kezdett, szinte égett a bőröm ott, ahol pár másodperccel előbb még az ő keze simogatott. Felemeltem a kezem, viszonozni akartam neki ezt a csodás érzést, ezért végigvezettem a mutatóujjam az oldalán, fel a válla alá, és még jobban magamra húztam. Tom fészkelődött egy nagyon picit, mire én kicsit szétnyitottam a lábam, hogy kényelmesen elférjen.
Hirtelen elhajolt tőlem, vagyis inkább csak megszakította a csókot, mert alig pár másodperccel később a csókjai már a nyakamra érkeztek. Egyszerűen leírhatatlan volt. Az érzés, ahogy a forró ajkai néha csak éppen hogy hozzáérnek a bőrömhöz, néha szívogatja, néha végigsimít… Felsóhajtottam, mire Tom is elmosolyodott és folytatta a csókolgatást, lejjebb. A dekoltázsomra kezdett először csak apró puszikat adni, majd lassan azok is csókokká alakultak. Az egyik kezét is elhúzta mellőlem, a hasamnál volt, mire feleszméltem, simogatni kezdte, egyszer annyira, hogy megremegtem. Aztán hirtelen benyúlt a pólóm alá.
Ahogy a bőre az én bőrömhöz ért, mintha villám csapott volna belém. Egyszerűen egyszerre fohászkodtam azért, hogy abba ne hagyja, másfelől úgy éreztem, hogy el kell löknöm a kezét, mert mindjárt meggyulladok.
A keze feljebb kúszott. Csak akkor tudatosult bennem, hogy már nincs megállás. Nem mintha akartam volna.
A keze a mellemhez ért. Finoman, de én mégis felnyögtem. Éreztem, ahogy Tom elmosolyodik, majd masszírozni kezdi a jobb mellemet. Még jobban fokozódott a bizsergés, már mindenhol, nem csak ott, ahol Tom megérintett és éreztem, hogy minden egy pontban egyesül. Nem gondoltam volna, hogy lehet ennél jobb érzés, de mint később rájöttem, lehet. Ha erre azt mondtam, hogy fantasztikus, akkor az egyenesen hihetetlen volt.

Tom nem hagyta abba a melleim kényeztetését, egyszer hol halványan simogatta, éppenhogy csak hozzáérve a bőrömhöz, ami olyan volt, mintha ezer apró kis pillangó szárnya csapkodna a bőrömön, szinte nem is tudtam, hogy valóban hozzáér, vagy csak elhúzza fölötte és a szellőt érzem, olyan finom volt; aztán egyszer csak újra az ujjai közé fogta, hevesen, sőt talán már majdnemhogy fájdalmasan, de egyszerűen képtelen voltam rá haragudni, ráadásul nem is éreztem kellemetlennek – úgy voltam vele, hogy csak érjen hozzám, csak csinálja és abba ne hagyja, és addig én nem fogok haragudni, akármit is csinál.
Azt akartam, hogy ő is érezze azt, amit én, de fogalmam sem volt arról, hogy hogyan tegyem. Szóljak neki? Vagy csak egyszerűen toljam el a kezét? És mi van, ha nem fogom jól csinálni és még a töredékét sem tudom viszonozni? Aztán Tom levezette a kezét újra a pólóm aljához, egy pár másodpercig még simogatta a hasam, majd a kezeit felváltották az ajkai, tenyerével pedig felgyűrte a pólóm. Olyan erősen tolta felfelé, hogy már attól felsóhajtottam, ahogy a tenyere a hasam oldalához ért. Puszilgatni kezdte a hasam, a nyelvével egyszer végignyalt rajta, majd lassan újra fölém mászott és megcsókolt. Gondoltam, itt a remek alkalom, finoman átfordítottam őt.
Tom értette a célzást, a csípőjére ültetett. Szükségem is volt a segítségére. Soha nem csináltam ilyet, fogalmam sem volt arról, hogy most mit tegyek. Hol kezdjem? Finoman megmozdítottam a fenekem, hogy kényelmesebb legyen, Tom pedig abban a pillanatban felsóhajtott. Tetszett neki?
Kicsit lejjebb csúsztattam a fenekem, mire Tom felnyögött. Tom rám mosolygott, én vissza rá, és szinte azonnal elmúlt minden kétségem.
Újra hozzádörzsöltem a fenekem az ágyékához, majd lehajoltam hozzá, a felsőtestére simultam és megcsókoltam. A hajamba túrt, ott akart tartani, de én azonnal elhajoltam. Az állkapcsára adtam apró csókokat, aztán a füléhez, majd lassan haladva, egy millimétert sem kihagyva lassan elértem a nyakához is, amikor szinte magától indult el a kezem is, a hasához. Pontosabban a pólója alá. Tom eddig behunyt szemmel élvezte, de amint megérezte a kezem a bőrén, felemelte a fejét és rám nézett. Rámosolyogtam, az alsó ajkamba haraptam és lehajoltam a hasához. Cirógatni kezdtem a mutatóujjammal, a másikkal a mellkasát simogattam. Még így, pólón keresztül is éreztem, hogy milyen izmos. Egy hirtelen ötlettől vezérelve feltűrtem a pólóját, aztán az alhasát kezdtem csókolgatni, az egyik kidomborodó izomnál többet is elidőzve. Nagyszerű érzés volt, ahogy az ajkam a forró bőréhez ért. Tom megremegett, aztán felült, és a behajlított térdemnél fogva még közelebb húzott magához, mire szinte ösztönösen nyögtünk fel. Óvatósan a pólóm aljához nyúlt, és lehúzta rólam. Felhajtottam a kezem, hogy így is segítsek neki, bár tudtam, hogy ha valaki, hát akkor ő nem szorul semmiféle segítségre. Főleg nem az enyémre. Tom eldobta valahova a pólóm, igazából az érdekelt akkor a legkevésbé, hogy merre.
Amint lekerült rólam a póló, Tom nyelt egy nagyot. Csókolni kezdte a nyakam, amit én hátrahajtott fejjel élveztem. Aztán egyszer csak a nedves ajkai a melleimre tapadtak, mire megint felnyögtem. Tom pedig azt hiszem, ettől még jobban beindult.
Ekkor kezdtek felgyorsulni az események.

Nem is tudom, hogy mi vezérelt, mikor levettem Tom pólóját, talán beindultak az ösztöneim. Jó, igazából eddig is azok vezettek. Megfogtam Tom óriási pólójának hasrészét, húzni kezdtem, Tom pedig elemelkedett a melleimtől, feltartotta a kezét, aztán mikor már elég közel volt a markához, ő fogta meg a pólóját sietősen, húzta le a magáról, hogy ugyanoda dobja ahova az enyémet, majd azonnal visszahajolt a melleimhez. Újra csókolgatni kezdte, masszírozni, én pedig hátrahajtottam a fejem, majd Tom hajába túrtam. Tom kezei a hasamra csúsztak, még közelebb húzott (igazából azt hittem, hogy ez már fizikai lehetetlenség), majd a hátamra tolta a kezeit, felvezette őket a melltartóm pántjáig, és egy gyakorlott mozdulattal kikapcsolta. Lehúzta a kezeimről is, most én vettem el tőle és dobtam el jó messzire. Elmosolyodott, látva, hogy mennyire élvezem az egészet. Megnyalta a mellbimbóm, amibe konkrétan beleremegtem, és még jobban húztam magamhoz a fejét.
Tom maga alá fordított, befészkelte magát a lábaim közé, aztán elvigyorogta magát, mire nekem is el kellett mosolyodnom, annyira aranyos volt. Még egy utolsó csókot adott, aztán újra elhajolt tőlem, a nyelvével végigszántotta a melleim közti részt, a hasamat, egészen a csípőmig. Beleremegtem már megint.
Hallottam, ahogy kigombolja a nadrágom. Nyeltem egyet. Igazából fogalmam sincs, azóta sem, hogy mitől ijedtem meg, mert tudtam, hogy Tomban vakon megbízhatok, hogy bármilyen volt, megváltozott, és nem tudom, talán csak magamnak akartam bemesélni, talán valóban így volt, fogalmam sincs, mindenesetre megváltozott, és elhittem, hogy csak engem szeret és miattam lett ilyen – vagy talán csak előttem mutatta ki először?; éppen ezért, mikor az egyik kezét megéreztem a bugyimon, nem tettem semmi mást, mint hogy kéjesen felsóhajtottam. Lejjebb vezette a kezét, simogatni kezdett, én pedig egyre szabályosabb időszakokban remegtem meg. Fogalmam sem volt arról, hogy mi történik a testemmel, csak azt vettem észre, hogy nem akarom, hogy Tom abbahagyja, azt akarom, hogy mindig ezt csinálja, hogy mindig tartson ebben a mámoros érzésben. Egy idő után lehúzta teljesen a farmerom zipzárját, letolta a nadrágom, majd kicsit megemeltem a fenekem, hogy könnyebb legyen lehúznia rólam. Tom, látva, hogy milyen előzékeny vagyok, vagy nem is tudom, hogy mondjam ezt, egy kicsit meglepődött. De aztán ez el is múlt alig pár tizedmásodperc alatt, ledobta maga mögé a földre a nadrágom, és visszahajolt hozzám. Finoman végighúzta a kezeit a vádlimon, aztán a combjaimon kezdtek oda-vissza játékba a kezei, miközben ő újra a hasamat kezdte csókolgatni. Aztán egyszercsak gondolt egyet, beljebb haladt a kezével, ajkaival pedig lejjebb. Fogalmam sem volt arról, hogy mit fog tenni, de ami ezután következett, még engem is meglepett. Megcsókolt. A lábaim közt. És az érzés, amit ez okozott. Mintha egy vulkán akarna kitörni bennem. Aztán újra megcsókolt. Lenéztem, még rajtam volt a bugyim. Vajon milyen érzés lehet bugyi nélkül? Az érzések egyre jobban elhatalmasodtak bennem, olyan volt, mintha mindjárt felrobbannék, a nyakam is megfeszült, de az a megkönnyebbülés nem jött. Tom nem engedte, és most először nagyon haragudtam rá.
Meg akartam neki mutatni, hogy milyen rossz érzés is ez, úgyhogy fordítottam a helyzeten, amit Tom csak egy vigyorral jutalmazott. Felhúztam őt a vállainál fogva, a hátára löktem és ráültem a csípőjére. Felnyúlt, hogy masszírozza a mellem, de finoman lelöktem onnan a kezeit, mire újra egy szemtelen vigyor jelent meg az arcán.
- Tüzes vagy, bébi – mondta rekedtes hangon, mire felnevettem és megcsókoltam.
Ahogy elhajoltam tőle, gonosz kis mosolyra húzódott az ajkam, megint az alsó ajkamba haraptam, de most nem a félelem miatt – egyszerűen az érzés miatt, ami újra jelentkezett, ahogy Tomnak dörgölőztem. Lehajoltam a nyakához, apró csókokat kezdtem rá nyomni, majd lassan lefele kezdtem haladni. Az őrületbe akartam őt kergetni, hogy ő is pontosan azt érezhesse, amit én. Azt a megmagyarázhatatlan érzést, amire egyszerűen nem találok szavakat. Végigsimogattam a mellkasát, a hasát, a számmal végig követve a kezeim. Tom felnyögött, ahogy megcsókoltam a mellkasát. Az alhasánál jártam, amikor tényleg nem lehetett tovább halasztani, zavart a nadrág. Mindent meg akartam adni neki, nem mondhattam, hogy húzza le magának a nadrágját. Magabiztosan kezdtem simogatni a kilógó boxerje tetejét, újra eljátszva az oda-vissza játékot, miközben végig a szemébe néztem. Fenn akartam tartani a szemkontaktust, egyszerűen látni akartam az arcát, miközben hozzá érek. Ha lehet, még forróbb volt a bőre. Hirtelen lecsúsztattam a kezem a boxerjéről, kikapcsoltam az első gombot, és ahogy Tomot néztem, megnyaltam az ajkam. Nyelt egyet. Kigomboltam a következő gombot is, és véletlenül hozzáértem Tom boxerjéhez is, sokkal lejjebb, mint ahol eddig bármikor megérintettem. Felnyögött. Hangosan. Úgy, hogy még én is beleremegtem. Most én nyeltem egyet, és kikapcsoltam az utolsó gombot is, oldalra csúsztattam a kezem, és ezzel egyidőben lejjebb is ültem, majd húzni kezdtem a nadrágot. Amint eléggé letoltam, visszaültem, Tom pedig készségesen lerugdosta magáról, ügyelve az én testi épségemre is – de igazából attól tartottam, hogy ott kapok szívrohamot, olyan hevesen vert már a szívem attól a bennem ébredező érzéstől. Vagy talán már teljesen éber? Fogalmam sincs. Visszaültem Tom csípőjére, kicsit lejjebb csúsztam és mindketten csukott szemmel nyögtünk fel. Újra Tomhoz simultam, most az egész felsőtestemmel, és valami megmagyarázhatatlan dolog ment bennem végre. Azonnal érezni akartam. Látni. Mindent. Egyszerűen ahogy összeért mindenünk, kíváncsi lettem, hogy lehetünk-e ennél még közelebb. Hogy érezhetek-e belőle még többet. Ahogy a meztelen bőrünk összesimult, ahogy a mellbimbóm szinte felkarcolta a testét… Mint egy kiscica, ültem fel rajta, hogy csússzak picit lejjebb, mire Tom hátrahajtotta a fejét. Végigsimítottam az alsónadrágján, mint eddig még soha. Nagyszerű érzés volt – azt hiszem, Tom is ezt mondaná, ahogy az arcát elnéztem. Lassan beakasztottam az ujjam a boxerje peremébe – ebben a pillanatban kapta fel a fejét Tom.
- Belle – suttogott.
Egy pillanat alatt felkúsztam hozzá, négykézláb támaszkodtam felette, majd a mutatóujjam az ajkaira raktam.
- Shh – sóhajtottam és egy apró csókot adtam az ajkaira.
Nem foglalkoztam többet azzal, hogy ő mit mond, csak annyit akartam, hogy jó legyen neki, és valamiért hallgattam az ösztöneimre. Egy pillanat alatt végigsimítottam az ajkammal a nyakán, le egészen a hasáig, apró kis borzongást kiváltva Tomból. Újra a combjaira ültem, mire Tom egy nagyon picit széjjelebb nyitotta őket. Rámosolyogtam, ő pedig megkövülten figyelt. Hallottam, hogy felgyorsul a szívverése, miközben húzni kezdtem róla a boxert.
Óvatosan letoltam róla, Tom újra csak lerúgta magáról, de a tekintetét nem vette le rólam. Megharaptam az aljsóajkam, aztán pedig meg is nyaltam, mert valamilyen okból kifolyólag szinte teljesen kiszáradt. Azt hiszem, bevallhatom, egy kicsit megijedtem. Pár pillanatig csak néztem, Tom már emelkedett volna fel, de csak egy pillanatra néztem a szemébe, azonnal újra lenéztem. Egy apró csókot adtam a tetejére, de fogalmam sem volt arról, hogy egyáltalán érezte-e, olyan kicsi puszi volt. De ahogy meghallottam Tom erőteljes felsóhajtását, tudtam, hogy érezte. Sőt mi több, élvezte. Újabb apró csók, ezúttal lejjebb. Hirtelen kéztetést éreztem arra, hogy megérintsem, nem késlekedtem tehát, végigvezettem rajta a mutatóujjam. Tom újra felsóhajtott. Kíváncsi lettem, mi történik, ha erőteljesebben fogom meg. Egy kicsit megnyomtam, miközben figyeltem a Tom arcát. Még mindig próbálta tartani a szemkontaktust, de felnyögött. Férfiasan. Élveztem, bevallom. Élveztem, hogy miattam élvezi ennyire.
Lejjebb hajoltam és egy hosszabb csókot nyomtam rá. Tom megremegett.

Eddig bírta. Fordított a helyzeten, felfeszítette a kezeim és újra csókolgatni kezdett, ahol csak ért. Eközben folyton hozzám dörgölőzött, nekem pedig egyre csak az járt a fejemben, hogy milyen lehet, ha nincs rajtam bugyi. Vajon intenzívebb? Vajon mi történne, ha azt mondanám neki, hogy vegye le végre rólam a bugyit?
Tom, mintha csak gondolatolvasó lenne, lassan végighúzta a kezeit a karomon, a nedves csókjait is először a mellemen, majd a hasamon éreztem, aztán sokkal lejjebb. Elöször csak a combom belsején, mire felsóhajtottam. Próbáltam arra figyelni, hogy mit csinál, de nem tudtam kiverni a fejemből a gondolatot, hogy vegye már le rólam végre azt a zavaró bugyit. Aztán újra oda adott csókot. A lábaim közé. Megint beleremegtem és felnyögtem. Már nem is tudtam mihez hasonlítani, a kitörni készülő vulkán már le sem írja rendesen, hogy mit éreztem. Az alhasam mintha csak görcsölne, de ez az érzés annál sokkal varázslatosabb és feledhetetlenebb volt.
Éreztem, hogy Tom húzni kezdi a bugyim. Elmosolyodtam. Végre… Elhajolt tőlem pár másodpercre, de mire felnéztem, már újra csak a hasam csókolgatta, most kivételesen egyre feljebb haladva.
Ahogy egy magasságba került a fejünk, rám mosolygott.
- Biztos? – Olyan aggódóan nézett rám.
- Igen – válaszoltam magabiztosan, mire Tom elmosolyodott és lassan megcsókolt, hogy kicsit megnyugtasson. Azt hittem igazából, hogy erre nincs szükség, de irtóra jól esett, hogy ennyire figyelt rám és ennyire lágyan csókolt meg.
A lábaival kicsit jobban szétnyitotta az én lábaim és kényelmesen behelyezkedett.
Behunytam a szemem. Valahogy le akartam magam nyugtatni, mert tudtam, hogyha Tom észrevenné, hogy félek, akkor nem tenné meg, akármennyire nehéz neki.
A végén valamiért mégis így döntöttem, és kicsit összébb szorítottam a lábaim, mire Tom egy kedves mosollyal nézett rám, miközben kicsit felhúzta a szemöldökét.
- Fájni fog? – Kérdeztem.
- Nem engedem, hogy fájjon – mondta Tom halkan, és én annyira megbíztam benne, hogy bármit elhittem volna neki.
Tom összekulcsolta az ujjainkat, még egy hosszú csókot adott, egy pár milliméterre elhajolt tőlem és teljesen a combjaim közé simult. Kissé megemelte a csípőmet az egyik kezével, és igazából fogalmam sincs, hogy mi történt, minden, amire emlékszek, hogy abban a pillanatban felnyögtem. És egyáltalán nem a fájdalomtól, hanem a gyönyörtől. El sem tudtam képzelni, hogy ez ennyire… A csodálatos nem is elég ide.
Tom az arcomat fürkészte, én pedig rámosolyogtam. Próbáltam mély levegőt venni. Éreztem, hogy lök egy aprót, mire a pillangók azonnal újra felébredtek bennem. Megcsókolt, és megint megmozdult, ezúttal nagyobbat – a pillangók szárnyra keltek.
Automatikusan indult meg a kezem a vállához, miután újra rámosolyogtam, adtam egy puszot a szájára, ő pedig mozogni kezdett. Az izmos karjain is végigsimítottam, ő pedig még mindig engem nézett, de egyre nehezebb volt egymás szemébe nézni, mert mindkettőnké kezdett lecsukódni. A vállaira tettem a kezem hátulról, aztán ahogy mozgott, a hátára csúszott a kezem. Finoman belemarkoltam, mire felnyögött. Újra hallani akartam azt a hangot, azt, amitől még jobban érzem magam, ezért finoman belekarmoltam a hátába.
Megcsókolt. Bennem pedig egyre jobban erősödött a vágy, hogy ez soha ne érjen véget, maradjunk mindig így, nem érdekel meddig, de én ebbe akarok belehalni.
Éreztem, hogy megfeszül a háta, ahogy támaszkodik a kezein és tartja magát, nehogy túlságosan rám nehezedjen. Kiszáradt a szám, már alig tudtam nyelni. Tom kitartóan mozgott felettem, nem is tudom, mire várt, nem is hittem, hogy ezt az érzést lehet még fokozni. Egyszerűen tényleg nem találok már szavakat arra az érzésre, amit akkor éreztem: amit ő váltott ki belőlem. Azzal, ahogy mozgott, ahogy nyögött, ahogy megcsókolt.
Csodálatos érzés kerített hatalmába: éreztem, ahogy a remegés végig fut az egész testemen, ahogy egy megmagyarázhatatlan érzés indul el a fejem búbjától és a kislábujjamtól pontosan egyszerre, végigkúszva a gerincemen és a combomon, aztán az ágyékomban összpontosul. Tom és az én testem egyszerre rándult meg, nem tudom pontosan, hogy ő mit érzett, de remélem legalább olyan varázslatos volt neki, mint nekem. Ahogy elöntötte a testem a forróság, ahogy Tommal egy külön világba kerülünk, ahol csak mi ketten vagyunk, az egész színes, ahol repülünk és lebegünk. És senki nem zavar minket… Ez a mi kis saját világunk.

Tom meglepődve nézett rám.
- Én… Te jó ég… Így még soha – felhúztam a szemöldököm. – Mindegy – vigyorogta el magát, mikor észrevette, hogy tulajdonképpen fel sem fogtam mit mondott, mert még mindig nem tértem magamhoz az előbbi élményből.
Megcsókolt. Olyan szeretetteljesen, hogy azt hittem, lefolyok az ágyról.
Leszállt rólam, gyorsan a fürdőbe ment, de mielőtt felfogtam volna, hogy eltűnt, már vissza is jött és újra mellettem volt. Befeküdt mellém az ágyba a hátára, aztán a mellkasára húzott és átkarolt. Úgy simultam hozzá, mint egy jól nevelt kiscica.

Negyed óra múlva még mindig révedezve feküdtünk az ágyon.
- Soha nem gondoltam volna, hogy ez ennyire jó érzés – suttogta rekedten Tom.
- Mi? – Kérdeztem vissza néhány másodperc késéssel.
- Hát ez. Így összebújni. Szex után. Szeretkezés után.
Ránéztem. És elhittem, amit mond. És annyira boldog voltam a tudattól, hogy ezt velem együtt teszi meg, és engem tart a karjaiban.
- Elmondod végre, hogy mi volt az előző kirohanásod oka? – Vigyorogtam rá fáradtan.
Ő is elmosolyodott, aztán közelebb húzott magához. – Csak átmentem Billékhez, hogy adjon nekem gyertyát, de azt mondta, hogy tök büszke rám meg minden, de inkább adjam magamat, mert tudja, hogy utálom az összes ilyen hülye romantikus dolgot.
Még mindig csodálkoztam, hogy tud ennyit beszélni egy levegővel.
- Miért utálod? – könyököltem fel és ránéztem.
- Totál felesleges, egy szeretkezés nem attól lesz jó, hogy égnek körülötted azok a szarok. Csak félnék, hogy véletlenül fellököm valamelyiket, és leég a ház – egy pillanatra rám nézett, újra a karjaiba húzott, mintha neheztelne, amiért ki mertem bújni az öleléséből. – De ha te szereted, beszerezhetek párat.
Mindennél többet jelentett számomra ez a mondat.
- Nem kell, Tom, pont elég vagy Te is – suttogtam meghatottan.
Újra fölém hajolt és mélyen a szemembe nézett.
- Azt hiszem, szeretlek.