|
10.
... 2010.12.10. 11:54
Reggel most nem mentem be időbe volt egy kis elintézni valóm de délre már ott voltam. Minden a legnagyobb rendben ment a próbán de Bill feszült volt eléggé. Délben egy órás szünet következett be így mindenki a saját kis szobájában pihizett. Épp Bill jött le a lépcsőn amikor én a konyhába voltam és a szokásos teámat csináltam magamnak.
- szijja Bill- fordultam felé majd vissza a teámhoz hogy beízesítsem
- most kell bejönnöd? eddig kellett volna- kiáltott rám majd kirántotta a hűtő ajtót kivett egy dobozos Colát és visszament.
Köpni nyeli nem tudtam. Amióta velük dolgozom Bill nem volt ilyen, jó a sok stressz meg minden de szerintem más is van a dolog mögött. Tőle nem ezt vártam hogy lekiabál, ha más tette volna akkor is ennyire rosszul esett volna?
- hagyd csak- jött be Gustav
- nem történt semmi- szipogtam
- előttem ne titkolózz- mosolygott
- én nem titkolózok- leültem az asztalhoz
- akkor meg ne hazudj
- én nem csinálok semmit- belekortyoltam a teámba
- beleszerettél csak
Mikor ezt kimondta az a kis korty tea is félrement.
- ezt hogy érted?- köhögtem
- tegnap előtt mikor lelket öntöttél belénk akkor Billel kicsit más voltál…
- ja..azt hittem nem veszi észre senki sem
- szerintem csak én, Georg hülye hozzá- nevetett
- ugye nem mondod el senkinek?
- dehogyis köztünk marad
- köszönöm
- ezt nem kell megköszönnöd ez a barátok közt természetes- mosolygott.
- itt meg mi történt?- jött be David
- semmi sem- mondtam
- én megyek nem zavarok- állt fel Gustav és kiment.
- történt valami?- ült le
- nem semmi
- akkor mért kenődött el a sminked?
- jaa az semmi- gyorsan letöröltem az elmaszatolódott részt
- jól van ha semmi semmi
1kor újra bevonultak a próba terembe de Bill feszült volt még Tommal is máshogy viselkedett.
- nah jó ha normális vagy majd folytatjuk- lerakta a Gibsonját Tom és kiment.
Felkapta a cigis dobozát és a lépcsőn feltrappolva az erkélyre ment.
A többiek csak néztek egymásra és inkább csöndbe maradtak. Szerencsére David épp telefonált máshol így gyorsan Tom után mentem. Meg is találtam ott állt neki dőlve a korlátnak. Az erkély ajtó nyitódásának hangjára kicsit összerezzent de nem nézett hátra. Oda álltam mellé.
- nem akarok beszélni- mondta
- nem is mondta senki se hogy azért jöttem- néztem tovább magam elé
Pár perc néma csönd után végre megszólalt.
- nah jó… tudod milyen rossz hogy nem mondja el hogy mi a baja? eddig mindent megosztottunk egymással... érted mindent?- nézett rám- de most meg…hazamegyünk bemegy a szobájába és ott ül néha hallom hogy telefonál anyuval és ki szól ha beszélni akar velem anyu, ha kaját csinálok akkor is beviszi a szobájába nem velem eszik. Jó én haragudtam rá a kulcsos dolog miatt de azóta kibékültem vele és utána ő bolondult be.
- máskor is volt már ilyen?
- igen de akkor más volt…elmondta és most nem
- elhiszem hogy rossz- végig simítottam a karján- rákérdeztél?
- jó hogy
- beszéljek vele?
- nem tudom… de Bill ha magában tartja akkor egy idő után robban és az nem lesz jó valami hülyeséget csinál attól félek
- megpróbálok vele beszélni de gyere vissza mert megfázol
- rendben- eloltotta a cigit és visszamentünk mind a ketten.
Ahogy Tommal visszamentünk már David is visszaért és együtt néztük tovább a próbát. Mikor Bill már tizedjére kezdte újra a dalszöveget akkor felszólalt.
- Bill koncentrálnál? nem tudom hogy mi a bajod van de koncentrálj még van pár szám és az utolsó simítások már csak és vége
- jó megpróbálom
- nem megpróbálod meg teszed
- mindig velem kötözködsz? már unom
- én meg azt hogy tizedjére baszod el ugyanazt itt határidő van amit be kell tartani és most a lemez a legfontosabb
- leszarom a szabályaidat és minden mást is ami van- felállt a mikrofon mögül és kiment.
- Bill azonnal gyere vissza- kiáltott utána.
Tomra néztem aki csak bólintott egyet és Bill után mentem.
- hát ezt komolyan nem hiszem el- ült vissza David
- nyugi csak stresszes- Georg
- én is az vagyok
Először a konyhába mentem de ott sem volt aztán a nappaliba de ott se az erkélyen se így végig néztem a szobákon és megtaláltam az ő szobáját. Kopogtam de nem jött válasz résnyire kinyitottam az ajtót és benéztem. Egy hatalmas franciaágy volt amit először megláttam aztán a szekrények és egy asztalt teli papírral. Bementem Bill épp akkor jött ki a kis fürdőből.
- szija- köszöntem
- hello- megállt egy pillanatra és pakolgatni kezdett az asztalán
- Bill baj van? napok óta ilyen vagy és senki nem tudja hogy mi a bajod
- mit érdekli a többieket?- megrántotta a vállát- az a lényeg hogy a lemez kész legyen
- nekem meg az hogy te rendben legyél, kész lehet a lemez de ha te közben tönkre mész az senkinek sem jó
- csak a lemez akkor is a lényeg, hallottad Davidtől azt hogy mi baj van esetleg azt hogy segítsek, mert szerintem nem mondott ilyet
- csak stresszes ahogy te is, tudom milyen nyomás alatt dolgozni
- mit tudsz te?- szembe fordult velem- az a legnagyobb dolgod hogy kaját és kávét főz nekünk semmi más mondhatom kurva nagy nyomás lehet rajtad
- csak 4 embernek megfelelni akik mind különböző személyiségűek más gondolatokkal és érzésekkel teli próbálj nekik megfelelni
- neked csak 4 embernek kell nekem meg több ezernek azért a kettő közt van különbség
- igen elismerem hogy van de akkor is a problémáidat elmondhatod
- ha nem tudsz segíteni akkor minek?
- és ha mégis?
- szerintem meg nem- elfordult tőlem
- nekem elmondhatod- közelebb mentem hozzá és megsimogattam a hátát
- nem érted hogy hagyj békén?- szembe fordult újra velem és a kezemnél fogva megragadva az ajtóhoz húzott és kinyitotta. A többiek az ajtó előtt voltak de amikor látták hogy nyitódik akkor széjjelebb húzódtak és Bill kilökött rajta egyenesen Georg felé akinek szó szerint a karjaiba estem majd bement egy hangos ajtó csapódás kíséretében.
- jól vagy?- nézett rám
- persze nincs bajom- mondtam és elindultam lefelé
- nem tudom mi ütött Billbe- mondta Tom
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
