|
2.
... 2011.02.01. 13:51
Többször voltam fent ezen az éjszakán, mint egész eddigi életemben összesen. Nicolas ezzel a felsírásával együtt körülbelül tizedszerre kelt fel.
Álmosan keltem ki az ágyból és a köntösöm magamra véve átsétáltam a mellettem lévő ideiglenes gyerekszobába – csak addig, amíg a szüleimnél élek – és a kiságy fölé álltam.
- Nico kicsim. Mi a baj? – emeltem ki és fektettem a mellkasomra – megint éhes vagy?
Tudtam, hogy négy hónaposan még beszélni nem fog, de jó az, ha beszélek hozzá. Leültem a fotelba és elhúztam a hálóingem egy részét és a mellemhez emeltem a fiam, aki hangos cuppogásokkal neki fogott a már sokadik vacsorájának.
Mosollyal az arcomon figyeltem a nyugodt gyönyörű arcát, számomra a legszebb baba volt a földön. De ahányszor rá néztem annyiszor szomorodtam is el kissé, szerencsére jobban hasonlít rám, de én azonnal észreveszem azokat a vonásokat, hasonlóságokat, amiket az apja is hordoz.
Nem sokkal később elaludt; óvatosan elemeltem a mellemtől és visszahúzva a hálóingem, felálltam vele s egy puszi után visszafektettem a kiságyába és gondosan betakartam, bár nem volt olyan hideg, mivel nyár volt. De minden lehetséges megbetegedés ellen védtem őt, anyám sokszor rám is szólt, hogy így soha nem fog megerősödni az immunrendszere, de hát egy anya csak ilyen, nem igaz? Mindentől óvni akarja egyetlen gyermekét.
Halkan kiosontam a szobájából és beérve az enyémbe azonnal bújtam ki a köntösömből és feküdtem el az ágyamon, hogy ismét bele merüljek álmaim tengerébe.
Kellemesen meleg bizsergetésre ébredtem fel, lassan és kissé hunyorogva nyitottam ki szemeim és halvány mosoly terült el az arcomon mikor rájöttem, hogy a kellemes bizsergetés okozója a reggeli napsugarak, amik a nyitott ablakomon beáramolva cirógatták az arcom. Felültem és nyújtózva egyet kiültem az ágy szélére, szokásomhoz híven beletúrtam a hajamba, majd felálltam és magamra kaptam egy laza sortot és toppot. Elmentem elvégezni a reggeli teendőim, majd besétáltam a kis hercegem szobájába ahol hanyatt fekve lóbálta – a lábikóival rugdalózva – a csörgőjét. Azt hittem megzabálom olyan édes volt, ahogy mosolyogva és kissé sikítozva élvezte a játéka hangját.
- Jó reggelt Nico – támaszkodtam a kiságy szélének mosolyogva, azonnal rám fordította a tekintetét és elnevette magát – jól aludtál kicsim? – nyúltam beérte, és ahogy a kezeim hozzá értek kézzel-lábbal rugdalózni kezdett és édesen hangicsált.
Mióta rájött, hogy ő tud hangot kiadni, azóta ha ébren van, folyton hangoskodik; sikítozik, gügyög, nevet. Játszadozva vele tettem tisztába és öltöztettem fel hétköznapi ruhába, majd lementünk a földszintre, ahol anya már sürgött-forgott a konyhába reggelin ügyködve.
- Jó reggelt anya – fektettem bele Nicot a hordozóba, ami az asztalra volt téve.
- Jó reggelt drágáim.
A tűzhelytől elfordulva nyomott először az unokája arcára, majd az enyémre egy reggeli puszit.
- Hallottam, hogy többször fent voltál Nico miatt. Csak nem beteg a drága?
- Nem, semmi baja. Többször volt éhes és szerintem még a meleg miatt sem tudott aludni.
- Kis falánk.
Vigyorodott el anyu és Nicohoz lépve az ujjával kissé megnyomta az orrát mire ő nevetni kezdett.
Reggeli közben Nico jó kedvűen hadonászott a lábacskáival és a kezecskéivel egyaránt, nem győztem törölgetni a nyálát.
- Hagyd csak, majd én elmosogatok – álltam fel sietősen mielőtt anya tette volna ezt.
- Rendben, akkor addig unokázok – emelte ki a csöppséget a hordozóból és elvitte a nappaliba játszani.
Összeszedtem a tányérokat és a poharakat majd elmosogattam őket és eltörölve el is tettem a helyükre. Aztán csatlakoztam Nicohoz és anyuhoz, hogy együtt játszunk a szőnyegen.
Hamburgi reptéren
Az ikrek nagyot nyújtóztak miután felálltak a magángépük üléseiből és összeszedve a kisebb dolgaikat – na meg a négy kutyát, - kiléptek a gépből.
- Jó ötlet volt tőled öcsi, hogy meglepetések legyünk – sétált le Bill után a gitáros.
- Mindig jó ötleteim vannak.
- Minek szólaltam meg? – sóhajtott fel az idősebbik vigyorogva – hát persze Bill, neked MINDIG, kivétel mikor nem.
- Na – fordult hátra testvéréhez, hogy megüsse a karját – fogd be.
- Előbb menjünk a házba, aztán tegyünk túrát anyáékhoz és végül hívjuk át a fiúkat.
- Rendben.
Kisétáltak a reptérről és beülve a kisbuszba elindultak a Kaulitz rezidencia felé.
- Minden rendben? – fordult Bill az ablakon kifelé bambuló testvére felé – nagyon gondolkozol valamin.
- Ne tégy úgy, mintha nem tudnád…
- Elment, fogd fel végre. Szó nélkül lelépett és nem köszönt el senkitől sem. Nem szeretett téged.
- Honnan veszed? – csattant fel az idősebbik – fogalmad sincs róla, hogy mit érzett, hogy én mit éreztem!
- Ne kiabálj velem Tom.
A gitáros lehunyva szemeit, mélyeket sóhajtozott így nyugtatva magát.
- Bocs.
- Több mint egy éve volt, el kéne felejtened végre. Keress más nőt, ne ragadj le a múltadnál, csak tönkre tesz.
- Nem értem… miért ment el? És hova? Miért szakított meg minden kapcsolatot velünk? Valamit rosszul tettem? Vagy… mondtam valami rosszat?
- Fogalmam sincs Tom.
- Szeretett engem… - motyogta maga elé – tudom, éreztem, szeretett engem, úgy ahogy én őt. Mégis eldobott magától és fogalmam sincs miért.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
