|
8.
... 2011.06.19. 10:10
A szívem iszonyatos gyorsasággal vert a mellkasomban, félő volt, hogy kiugrik. Kivert a víz és fogalmam sem volt mit tévő legyek. Éreztem, ahogy mögém lép és megfogva a kezem maga elé fordít.
- Mi lett a kisbabával? – tette fel újra a kérdést, már valamivel, lágyabb hanggal.
- Tom…
- Elvetetted? Hm? Abortuszra mentél?
Istenem most segíts! Innen már nincs menekvés, nem tudok tovább hazudni. Nagyon lassan megráztam a fejem és lehajtottam. Tudtam, hogy megdöbbent, hogy most fogta fel, hogy van egy gyereke, hogy ő igazából apa. Mikor felemeltem a fejem ő rögtön hátat fordított nekem, nem sokkal később pedig kiviharzott az ajtón. Leültem a kanapéra és nem tudtam eldönteni, hogy melyik a jobb: maradt volna örökké a tudatlanságban, vagy az, hogy megtudta az igazat.
Tom dühösen csapta be maga után autója ajtaját majd becsörtetett az öccsével közös lakásba.
- Tom, mi van veled? – állt fel öccse a kanapéról – bármi is van, hűtsd le magad, David itt van.
- Mi?
- David eljött Németországba pár napra.
- Hol van?
- Épp a mosdó…
Ekkor nyílt a fürdőszoba ajtaja és kilépett rajta a producer.
- Tom, szevasz, haver – üdvözölte teli vigyorral a gitárost, ám Tom megindult és lendületből bevert neki egyet. Erre a producer a földre esett.
- Tom! – kiáltott fel ijedten öccse.
A gitáros lehajolt és a producert a pólójánál fogva rántotta fel a földről.
- Igaz az, hogy te küldted el Sofiet? – kiabálta Davidra.
- Tom engedj el haver – szólalt meg a szájából vérző férfi.
- Tom ereszd el! – próbálta leszedni bátyát Bill.
- Te ebbe ne szólj bele Bill! – szólt oda – válaszolj te rohadék! Igaz az amit Sofie mondott??
- Sofie? Találkoztatok?
- Te féreg! – lökte el a producert, aki ismét hanyatt esett Tom pedig rávetve magát újra ütlegelni kezdte.
- Tom ne! – fogta le Bill – az isten szerelmére! Még megölöd! – nagy nehezen elemelte Tomot és erősen tartotta.
- Megöllek, érted?? Megöllek!
- David, tűnj innen! – kiáltott rá Bill.
A férfi nem felelt csak villám gyorsan elhagyta a lakást. Bill várt egy kicsit aztán engedte csak el testvérét, aki az ő kezeit ellökve dühösen kezdett fel alá járkálni, majd a kanapé díszpárnáit a falnak vágta és aztán az újságokat.
- Lehiggadnál végre?
- A rohadt életbe Bill hagyj már békén! – kiáltott rá öccsére, majd besietett a szobájába, becsapta maga után az ajtót és kulcsra is zárta.
Bill kintről hallotta, hogy testvére épp átrendezi a szobát, fogalma sem volt mi ütött Tomba, hiszen semmit nem hallott abból, hogy mit mondott testvére csak a nevem hallotta. Elővette a telefonját és azon gondolkozott jó ötlet lenne-e engem oda hívni Tom lenyugtatására, de annyira mégsem tartotta annak, hiszen biztos volt benne, hogy nálam volt, hogy miattam lett dühös. Szóval biztos nem lenne jó ötlet, így inkább annál maradt, hogy megvárja, míg Tom lehiggad, aztán próbálkozik meg a kérdezősködéssel.
Órákkal később mikor a lakás csöndbe burkolózott Bill vette a bátorságot és testvére ajtajához lépve bekopogott.
- Tom? Jól vagy?
Választ nem kapott így még egyszer bekopogott.
- Kérlek, nyisd ki az ajtót, engedj be.
- Most szeretnék egyedül lenni.
- Ha nem mondod el mitől lettél elmebeteg felhívom Sofiet! – kiabálta be az ajtón, pár percig csend volt majd kattant a zár, jelezve, hogy az ajtó nyitva van. – ha tudtam volna, hogy ez beválik, előbb megteszem – motyogta az orra alatt majd benyitott a szobába.
Körül nézett és az egykor tiszta és rendes szoba most úgy festett mintha bomba robbant volna.
- Te jó isten… - lépett egyet előre, de a talpa alatt üvegszilánkok ropogtak, a földön pedig szanaszét hevertek az összetört üvegű képkeretek.
- Bocs a kupiért – nyögte oda testvére az ablaknál állva.
- Jól vagy? – lépett oda hozzá lenézett a kezére, ami csurom vér volt és a padlóra csöpögött – jézusom, neked elment az eszed? – emelte fel a kezét – maradj itt, hozok fertőtlenítőt meg csipeszt.
Bill kisietett, és ahogy megtalálta az elsősegélyes dobozukat visszament, letette a párkányra és elővett egy vattát, amivel elkezdte lemosni a vért.
- Mi a fene történt, amiért így kibuktál? – vette elő a csipeszt, hogy a testvére kezében lévő pár szilánkot kiszedje. Tom nem felelt, mikor eltávolította a szilánkokat egy tiszta vattára öntött egy kis fertőtlenítőt és óvatosan elkezdte kitisztítani a sebet, ami Tomnak nem igazán tetszett, mert többször felnyögött a csípő fájdalomtól.
- Sofie terhes volt – szólalt meg miközben nézte, ahogy öccse beköti a kezét.
- Tudom.
- Mi? – kapta fel a fejét – te tudtad?
- Tegnap elmentem hozzá.
- Miért nem mondtad? – rántotta el mérgesen a kezét.
- Nyugodj már le! Megkért, hogy ne szóljak neked.
Tom lenyugodva engedte le a kezét és nézett körbe a nem éppen rendes szobában.
- Terhes volt és David küldte el, nem önszántából hagyott el engem.
- Tessék? – döbbent meg az énekes.
- Azt mondtad tudod.
- De… de nekem azt mondta, hogy a terhesség miatt ment el.
Tom a fejét rázta, majd a bekötött kezére nézett.
- David megfenyegette, hogy tönkre teszi az életét, ha nem hagy el engem és nem tűnik el.
- Uram isten.
- Nem akartam hinni neki, nem tudtam elhinni, de még is… éreztem, hogy nem hazudik.
- Ha ezt előbb tudom nem foglak le, hagytam volna, hogy agyon verd azt a férget – zsörtölődött a fekete, Tom pedig látva ezt halványan elmosolyodott.
- Van egy gyerekem – nézett öccse szemeibe – Sofie megtartotta a kicsit, apa lettem Bill.
- Tudom – mosolyodott el az énekes és testvére vállára tette a kezét – gyönyörű kisfiad született Sofietól bátyám.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
